Főoldal

Korunk 1929 Február.

„Nem azért élünk, hogy lakjunk”


Forgó Pál

 


Kállai Ernő, a Bauhaus folyóiratának új szerkesztője, „Új Építészet” cíkönyvemnek olyan tendenciát imputalt, ami abból hiányzik. Elismerem, hogy a cikk végének kisiklásától eltekintve, érvei bizonyos lenyugodott, tisztult álláspontot képviselnek. De könyvem egy-két mondatának nem fair kiszakítása mit sem bizonyít. Nem áll, hogy a könyv „művészetellenes” általában. Áll az, hogy a XIX. század eklekticizmusa, tehetetlensége ellen, tiltakozik. (Tudni kell, hogy az építészetben Magyarországon ma is a XIX. század folytatódik s a könyv ide szól). Áll az, hogy a mai polgári művészet tehetetlensége, kimerültsége éppen ellentéte az építészet határozott önmagára találásának. A könyv hirdeti, hogy a. technika jelentősége elvitathatatlan, de ezt a történelem eddigi „nemzetiimperialisztikus” beállításával szegzi szembe. Aki olvasta a könyv szövegét is, tudja, hogy minden más beállítás ferdítés; a könyv minden ily irányú megtámadása, ahogy Kállai követi el,. a szocialista értelemben vett fogalomtisztitó munka gyengítése. Kállai bajosan olvashatta el a könyvet, mert akkor az imputálásait egyenesen megcáfoló olyan kitételeket is olvasta, volna, mint: „Az élet egyéb területeitől a technika szférája sem szakítható el”. „A lakás életünk semleges, nyugodt, állandósult kerete kell legyen, észrevehetetlen miliő”. Nem rabulisztika-e ezen romantikátlan, exakt, tárgyilagos lényegbeli megállapítással szembe Mart Sm egészen azonos meggondolásból eredő mondatait sorakoztatni fel? Mikor a fiatal holland építész a kislakások romantikus gépekkel való teletömése, túlkomplikálása ellen tiltakozik, épúgy a lakás öncélúsága ellen, ,,semleges miliő”-volta érdekében ír, mint én.


Az új építészet nem a műtörténészek ügye, ez bizonyos. Eredményeinek tudatában, nem is akadályozza határozott útján semilyen művészet-filozófiai „kijózanítás”, amire szükség sincs, mert az első idők romantikus, szines lelkendezése rég elmúlt. Az új építés propagálói rég tudják, hogy az építészet nem a világ közepe. Kállai saját maga által festett ördögök ellen harcol könyvemmel kapcsolatban. A világ sora pedig igenis a kor tagadhatatlan számadatain, nem új festők felfedezésén fordúl meg.


Ezzel el is mondtam, amit a „Korunk” közönségének tájékozására kellett csupán Kállai türelmetlen cikkére felelnem. A cikk ama részeire, ahol még komoly és tárgyi alapú az érvelés. (Bár bármelyik írásom ellen Upton Sinclair-t sorakoztatni fel, az „üdvözítő demokráciá”-ban való bizakodást tulajdonúm nekik nem más, mint egyenes ferdítés. Cikkeim minden olvasója meg lehet az állítás ellenkezőjéről győzödve). A Kállai-cikk végén azonban olyan téves, veszélyes és szociálizmus ellenes hang csendül fel, amit nem lehet az előbbi rövidséggel válaszolni meg. Kállai cikkének vége szerint a modern építészek ama törekvése, hogy minél szélesebb dolgozó rétegeket kell jó lakáshoz juttatni, a mai polgári rend érdekében való. Mert a jó lakás elpuhít, nyárspolgárrá tesz; példa rá Hollandia, mely ország lakóit a lakásínség nem-ismerése sivár önmegelégedésbe sodorta.


Ennél veszélyesebb r a b u 1 i s z t i k á v a l még nem jött a 1 e g k o n z e r v a ti v e b b műkritikus sem az új törekvések ellen. Eszerint a haladást, független gondolkodást, szociálizmust akaró ember a nyomor és kizsákmányolás fokozását kell kívánja, mert az megakadályozza az,, elspieszesedés”-t. Adják fel az összes párt- és szakszervezetek a napi helyzet minden megjavításáért folytatott küzdelmüket mert a kiküzdött nagyobb bér, jobb falat,, filisztrózus-sá tesz. Kállai a szociális kérdés egyetemét át nem fogó, sántító logikával von le következtetéseket, melynek helytálló volta esetén az egész új építési mozgalom le kell tegye a fegyvert, fel kell adja a küzdelmet. Sőt az egész szociálista front kétségbeesett passzivitásba kell vonuljon. Kállai annyira a polgári alapú művészeten csüng, hogy az hitetlenné és bizalmatlanná teszi; a kérdéseket nem bírja a maguk átfogó jelentőségében látni. Azt hiszi, hogy ugyanazon okok ugyanazon következményeket hozzák létre a polgári társadalomban és a szociálista társadalomban egyaránt; azt hiszi, hogy ugyanazon okok ugyanazt a hatást váltják ki a 19. század polgárában és a 20. század Oroszországában egyformán. Nyugodjék meg Kállai Ernő, az új társadalom nemcsak a lakásépítés területén épül. Céljaihoz a ma fejlödő szak-eredményeket tudatosan és jól fel fogja tudni használni. Nem mindig leszünk nyárspolgárrá az emberi, higiénikus, új szellemű lakásban. (Budapest)


* Hozzászólás Kállai Ernő-nek a „Korunk” 1928. nov. számában megjelent hasonló cimű cikkéhez.


 


Vissza az oldal tetejére