Főoldal

Korunk 1929 Február.

Berény, Kimetty és Czóbel a Kút kiállításán


Mihályi Ödön

 


A KÚT kiállítását jelentőssé Berény, Kmetty, és Czóbel magyar vonatkozásokon is túlszárnyaló képei teszik. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy bármelyikük is továbbmutató lehetőségeket adott volna az új festészetnek. Ezt a ma szinte lehetetlen problémát nem is vállalhatták, de az adott viszonyok közt képeik az eddigi eredmények oly biztos fokmérői, oly megoldottak és leszűrtek, tisztultak és egységesek, hogy a képek az elmult harcos évek ezerféle kísérletezése után a tapasztalatok felhasználásának iskolapéldái lehetnek. Szinte kétségbe ejtő volt, hogy hiába történt ez a rengeteg kisérlet, hogy mindig más-más elindulópontból újra kezdődött az egyazon célért való küzdelem. Az impresszionizmus óta kis iskolák, csoportok próbálkoztak csak az új korszerű stílus megteremtéséért. Az általánosító iskola elnevezések tulajdonkép sohase fejezték ki az egy kalap alá vont festők akarásait, hiszen Picasso kubizmusa egész mást akar, mint például a Braque-é. Az expresszionizmus problémáit alig használta fel a kubizmus, a Neue Sachlichkeit művészei pedig a kubizmust hagyták ki eszközeik közül. A három magyar művészre nem illik egy iskola cégtáblája se. De egy pontos analízis biztonsággal kimutathatja bennük, honnan mit tanultak, melyik iskola eredményeit hogyan élték át, hogyan alakították át egyéni, de mégis általános érvényű művészetté. Szorosan véve nem is tartoznak össze, de képeiknek van egy általános ismérve: ezeket a képeket csak 1928-ban festhették. Kmettyt köti le köztük leginkább a tiszta forma probléma, a formák, a színek, a fény analízise és csak ezeken a problémákon keresztül, nagyon szemérmetesen engedi átlüktetni egyénisége komoly férfiasságát.


Képeinek szilárd tömegei így szinte lírikusnak mondhatók, rokon lelkekre talált a lezárt formájú testek hallgatag méltóságában. Ez a szemérmetesség kissé egyhangúvá teszi a képek színskáláját, szuggesztivitása csekély, de előkelő. Berény Róbert már színesebb egyéniség, küzdenie kell lírájával, hogy a festői lehetőségek szük medrébe szorítsa. Formaproblémái változatosak, de biztos kézzel markolja össze szétágazó kísérletezéseit, meleg és őszinte ember, aki nagyszerű ökonomiával egyszerűsíti le a szirtek csábító differenciáltságát. Képein már nem látszik a problémák analízise, integrálódott egység benne a testek, szinek tömegei. Ez az egyszerűség páratlanul szuggesztívvé teszi. Gitáros nő c. képe tünik fel először annak, aki a kiállításra betekint a kétszáz kiállított kép között. Czóbel a legvérmesebb tehetség köztük, robusztus kitartással töri szét a formákat, hogy határozott vonalakkal ismét egységbe foghassa, teremthesse őket. Egyénisége is démonikusabb, mint az előző festőké, csupa szenvedély és megnyilatkozás. Czóbel nehezen megközelíthető, legtöbb képénél azt az érzést kelti, hogy csak a stúdium, egy rengeteg kompozíció kedvéért készültek, mely talán maga a világ. Czóbel egyénisége teljesen eltünik a képei mögött, csak temperamentuma látszik, mert lírája kozmikus. A KOT kiállítására küldött képei nem reprezentálják eléggé, inkább csak jelzik, mint kifejezik a művészt.


A KÚT kiállításán szokatlan nagy számú szobrot állítottak ki és nem a minőség rovására. A kitünő és ismert Csáky Józsefen és Csorba Gézán kívül Mészáros László, Székessy Zoltán és Vöröss Béla tehetséges munkákkal szerepelnek. (Bogdány).


 


Vissza az oldal tetejére