Főoldal

Korunk 1929 Február.

Henri Barbusse Jézuskönyve

 


Aumonti magányából, ahonnan évek óta a legélesebb figyelemmel kiséri a világ dolgait Henri Barbusse, új könyvet bocsájtott világgá.


Barbussenek mind a mai napig legnagyobb írói tette kétségtelenül az a mélyenjáró lapátmozdulat, amivel Jézust és korát kavarta fel az évezredek feneketlenségéből. Mindenki azt hihette volna, hogy Jézus ma már teljes kivilágításban, óriási reflektorok fényében tündököl, időkben és útakon. Ki gondolta volna azt, hogy Jézus, akit pléhbe és ólomba öntve imádunk - még mindig ugyanaz a formálható, puha meleg, sőt amilyen a kezdeti napok első gőzölgésében volt!


Barbusse Jézusa nem kemény, hanem hajlékony s szeméből a dolgok új értelme sugárzik. Ez a Jézus nem azt mondja, hogy „boldogok a szegények, mert ővék a menyek országa”, hanem azt állítja, hogy „a hit nem egyéb, mint a tulajdon szükségérzetének ideálista átalakulása”. A Barbusse Jézusa azt mondja, hogy ,,a szentek tekintélye, az isteni törvény és a hit mámora a semmiségből valók. De az ész a földről származik, mint a termés, a mű, a fájdalom, a harag és Bábel tornya”.


Hosszasan foglalkozik Barbusse a zsidósággal, amelynek, galliánus létére, nagy szerelmese. Hozzáfogható an talán csak Zangwill szerette még a zsidókat. Mindaketten látnoki erővel ismerték fel a zsidóság szellemi és erkölcsi tartalmát, lényegét és küldetését. A zsidóságban találja meg Barbusse a nemzeti és az általános emberi eszmék találkozópontját, amelyből minden igaz, nvílt, nagyfrontú életnek születnie és lüktetnie kell. Barbusse ezzel a második Jézus-könyvével is bizonyitékát adja hatalmas egyháztörténeti tudásának. Ez a munkája is tele van adatokkal, idézetekkel, amelyekre támaszkodik és amelyekre rendszerét építi.


Könyvének legtöbbetmondó fejezete az amely Jézus igazi tanitásáról szól. Ez a tanítás megegyezik Barbusse ismert felfogásával. És ennek az igazi tanításnak az ugródeszkáján ér be az író a mai problémák oceánjába. Mindenki számára világosan, mégis mélyen és művészien csinálja meg Henri Barbusse ezt a fejest az emberiség elsődleges korából Lindbergh és Löwenstein tengerébe. Ha jól megnézzük: egészen egyszerű mozdulat. Utána lehet csinálni. (b–y)


 


Vissza az oldal tetejére