Főoldal

Korunk 1929 Február.

A nő a forradalmi mozgalomban

 


Upton Sinclair német népszerűsítőjéről


A német könyvpiac minden hónapban legalább egy vaskos regénnyel gazdagítja könyvtárát azoknak a tízezreknek, mert ily sokan vannak akik lelkes hivei Upton Sinclair riport regényeinek. Mert Upton Sinclair minden regényében élesszemű, kíméletlen riporter és dörgőhangú népgyűlési szónok és agitátor. Ha a petroleumvidék nyomoráról ír regényt, azt az eseményoldalán közölhetné bármely amerikai világlap folytatásokban ezzel a szokásos bevezetéssel:,, Kiküldött tudósítónk riportsorozata a helyszínről”. És ugyanaz a helyzet a többi regényeivel is s mivel reális életet és aktuálisan sajgó sebeket tár fel, gyakorlati hatása túlhaladja korunk minden más írójának a tömegekre gyakorolt befolyását.


Upton Sinclair termékeny író, akárcsak egy napi robotba fogott ujságíró. És amint egy uj könyve megjelenik, néhány hétre már napvilágot lát annak német fordítása is, amelyek mindegyikén jelezve van, hogy „egyetlen jogosított német kiadás Hermynia Zur Mühlen fordításában”. Upton Sinclair német fordítója, akinek egyben jogosítványa van a világhírű amerikaitól, hogy ne csak fordítsa könyveit, de “Európára adoptálja” vagyis megtegye azokat a szükséges változtatátosokat, melyek az amerikai és európai psziche külömbözőségéből folynak, a maga személyében is rendkívüli érdeklődésre tart számot.


Ezt a megérdemelt érdeklődést honorálja most Németország legtekintélyesebb lapja a Frankfurter Zeitung is, amely most naponta közli Upton Sinclair német fordítójának Hermynia Zur Mühlen asszonynak memoárjait:,, K. K. Österreich” címen. E sorok írója hosszú ideig élt e rendkívüli asszony közelében, látta azt a heroikus munkát, melyet világnézete és célkitűzései érdekében kifejt és kortörténeti jegyzetre érdemesnek tartja e különös élet egyes momentumait itt lerögzíteni.


Hermynia Zur Mühlen a legelőkelőbb osztrák főnemesi családok egyikéből származik, családi nevén Creneville grófnő s Ferenc Ferdinánddal állott rokonságban. Apja nagykövet volt az osztrák diplomácia szolgálatában és a külömböző országokban mindenhova elkísérte leánya, aki így nemcsak hat-hét európai nyelven tanult meg tökéletesen írni, hanem betekintést nyert a külömböző országok legfelsőbb osztályainak legintimusabb életébe. Ezért viseli memoárja a „K. K. Österreich” címet, mert Európa e legbrüszkebb, legbornírtabb osztályának életét és gondolkodását adja vissza.


A fiatal Creneville grófnőt egy balti főnemeshez adták férjhez, akinek nevét viseli most is. Ennek a Zur Mühlen nevű arisztokrata birtokának kiterjedése akkora volt, mint fél Erdély és ezen a mamut birtokon tartotta középkori szolgaságban a jobbágyok ezreit.


Ebben a környezetben kezdett lázadozni a gondolkodó és szenzibilis osztrák grófnőben az ember. Napról napra konfliktusai vannak, az egyetlen intellektuel ember körülőtte az orvos, aki azonban füstölgő szivarral megy a tüdőgyulladásos paraszt ágya mellé és rendkívül meg van sértve, mikor a kastélyba tett egyik vizitje alkalmával a grófnő rászól, hogy miért hagyta szivarját az előszobában, hiszen ő nem is olyan súlyos beteg, mint az a paraszt, akinél az egész vizsgálat alatt ki sem vette szájából a füstölgő szivart. Egy sétája alkalmával nagy sikoltozásra lesz figyelmes, mire bemegy a zsellérházba és szörnyű kínok között a földön fetrengve talál egy szülő aszszonyt. Megkérdi, miért nem fektetik ágyba, mire rusztikusan válaszolnak, hogy csak nem hagyják a lepedőt beszenyezni. Urnői fellépése sem használ és csak akkor fektetik ágyba, mikor megígéri, hogy a kastélyból két lepedőt küld nekik érte. Férje egyszer összetörött sétabottal jön haza és felesége kérdésére egykedvűen feleli, hogy széttörte, az egyik paraszt hátán. A fiatal grófnő nem bírja tovább, már pakolni kezd, hogy elhagyja a házat, de valahogyan kiengesztelik, majd különcnek tartják és a konfliktusok napirenden vannak.


Nem bírja soká az életét, otthagyja férjét, vagyonát, elidegenedik családiától és Svájcba megy, ahol a háború eleién érintkezésbe jut az orosz baloldali mozgalom oda emigrált vezéreivel és ez az érintkezés el is dönti sorsát. Sok nélkülözés között dolgozik, agitál, szervezete teljesen leromlik és olyan testi kondíciók között, melyekkel minden más ember szanatóriumba, vagy kórházba vonulna, dolgozik napi tizenkét-tizennégy órát szünettelenül írógép mellett. Forradalmi világnézetével jut el Upton Sinclairig, akivel a legmelegebb lelki barátságot köti és eddig már negyven hatalmas kötetét hozta ki német nyelven a legkongeniálisabb fordításban és adoptálásban. Emellett önálló regényeket is ir, még pedig egyformán angol, orosz, francia, vagy spanyol nyelven és csak jellemzésül említjük, hogy egyik előkelő német irodalmi lap leszavaztatta a legnagyobb írókat, hogy mit gondolnak melyik három könyv miatt volt érdemes Németországban egy év alatt a könyvek tízezreit kiadni és a válaszokban talán Gerhart Hauptmann a három könyv között megemlíti Hermynia Zur Mühlen asszonynak „Amit Péterkének anyja mesél” címesekönyvét, amely a régi mesetipus helyébe megalkotja az uj világnézetnek megfelelő mítoszt és heroszt.


Hermynia Zur Mühlen asszony lelkületére jellemző, hogy minden elnyomottal egyformán vele érez é csupán egy karakterisztikus epizod sokrétű és színes életéből, hogy a egykori főnemesi leány pusztán intellektuállítása és szenzibilitása utján eljutott a tőle igazán távol eső és a vele érintkezésbe nemigen jutott zsidóság elnyomottságának és ferde helyzetének megértéséhez, és szolidaritásának kifejezéséül a zsidók hoszszúnapján a legszigorúbb bőjtőt tartja maga is, holott a dogmatikus vallásos motívum meglehetősen messze esik mái életéből.


Kétségtelenül az uj asszonytípusnak a legkiemelkedőbb megtestesítője Hermynia Zur Mühlen asszony és példája mutatja, hogy ha a forradalmi mozgalmak megnyernek egy nőt az fáradhatatlanságban, áldozatkészségben legtöbbször felülmúlja a férfit, mert önfeláldozóbb és könnyebben fanatizálható. Upton Sinclair német fordítójának immáron tizenöt év ót alig volt még lázmentes napja, hogy hőmérséklete a harmincnyolc fokon alul lett volna, de reggel nyolc órakor már írógépe mellett ül és két óra megszakítással dolgozik este tízig. Minden hónapban megjelenik egy-egy könyve, legtöbbször kettő is. Az elhivatás fanatikus hite és a kötelesség teljesítés mámora fütik ezt a törékeny testet és az egész asszonyban tulajdonképen csak égő két nagy szeme él, de ebben a csodálkozó, nagy szempárban nemcsak a mai élet megkínzottsága parázslik, hanem kigyul benne a jövő iránti bizakodó nagy reménység is. (d. s.)


 


Vissza az oldal tetejére