Főoldal

Korunk 1926 Június

A magas bérek titka

       A Weltbühne legutóbbi számában Philip Snowden, a Macdonald kormány pénzügyi kancellárja figyelmet érdemlő közgazdasági tanulmányt ir s a cikk ismételten elárulja, hogy a Labour Party egyes vezetői és a modern koncepciókkal dolgozó tőkés felfogás között tulajdonképen nincsenek is oly mélységesen elválasztó ellentétek. Snowden, a munkáspárti vezér hajlandó elismerni, hogy adott esetben a kapitalisztikus rendszer, mint termelési rendszer nem rossz, csak reformra szorul. Hajlandó továbbá a maga részéről is elfogadni a termelő osztály részéről oly sok izben hangoztatott elvet, hogy csak a többtermelés oldhatja meg a gazdasági világ elhanyagolt problémáit.


 De míg a modern értelemben vett polgári gazdaságtan vagy helyesebben polgári gyakorlati tényezők azt állitják, hogy csökkenteni kell a termelés költségeit, így természetesen a munkabéreket is a termelés fokozása érdekében, addig Snowdennek az az álláspontja, hogy a munkabérek radikális leszállitásával nem sokra megyünk, sőt ellenkezőleg arra kell törekedni, hogy minél magasabb munkabéreket adhasson a munkáltató.


Mi ennek a módja? A legtöbb munkaadó, aki nem a gazdasági összefüggések szemszögéből itéli meg a helyzetet, szereti elfelejteni, hogy a termelés számára a legjobb felvevő piac a munkabérből élő óriási gazdasági osztály. Magasabb munkabérek magasabb vásárlóerőt jelentenek, leszállitott, alacsony munkabérek alacsony vásárlóerőn kivül akadozó kereskedelmet és munkanélküliséget is eredményeznek. Nem lehet helyes álláspont az, amely meg akarja fosztani a munkásságot, hogy vásárolhasson és kényszeriti, hogy igényeit a minimálisra redukálja. A termelésnek törekednie kell, hogy minél nagyobb szükségletet tudjon kielégiteni és hogy minél nagyobb munkabéreket tudjon adni épen a termelés felfokozása és így az árak lefelé vonuló nivellálása tekintetében.


Ennek egyik módja megváltoztatni a tőkéstermelés módszereit. A jelenlegi termelési módok, amint ezt Anglia visszaeső gazdasági tevékenysége mutatja, felmondják a szolgálatot. A helyes termelés utjait Amerikában kell keresni, ahol a főcél: felesleg előteremtése. A felesleg magas béreket eredményez, szabályos munkaalkalmaztatást és olcsóságot.


A munkások is nagy tévedésben vannak, amikor félnek attól, hogy a tökések uj „munkamegtakaritó” gépeket állitanak be üzemeikbe. A termelés fokozását célzó teknikai berendezkedések a valóságban nem a munkásokat teszik feleslegessé, hanem a fáradságot és megerőltetést. Minden üzem arra törekszik, hogy a termelést maximumra fokozza. Amikor uj gépeket beállit, nem azért teszi, hogy olcsóbb munkafeltételek mellett ugyanazt a produktivitási mennyiséget érje el, mint annak előtte, de azért, hogy most már megduplázhassa régi termelését, mely esetben pedig ugyanannyi számu munkaerőt foglalkoztathat magasabb teljesitményü gépei ellenére is, mint eddig. Az angol munkássztrájk egyszerre az elméleti gazdasági kérdésekre is ráterelte a figyelmet, épen ezért nem meglepő, hogy a termelés megjavitására vonatkozó irodalom feltünően kiszélesbedett. Sok cikk és könyv között kiemelendő Dr. Gerald Scott „A magas bérek titka" cimü könyve, amely folytatásokban a Review of Reviews hasábjain jelent meg. Emlitett mű gondolatmenete igen sok tekintetben megegyezik a szociálista Snowden nézeteivel. Scott is azon a nézeten van, hogy a közgazdászok heves tiltakozása a magas bérek ellen indokolatlan. A magas bérek azonban nem feltétlenül annak a jelei, hogy ez illető ország fokozottabb mértékben termel. Hiszen az angol textilszakmában viszonylagosan jobban fizetik a munkásokat, mint az amerikaiban és mégis az angol textilszakma küzd a válsággal. Az amerikai gazdasági fellendülésnek okai első sorban politikaiak. Az oceántuli páratlan lendületnek magyarázata az amerikai alkotmányban keresendő, amelynek két szakasza eredményezte a más állammal össze nem hasonlitható helyzetet. Az egyik: teljes vámszabadság az Unió államai között, a második a szabad kereskedelem elvének teljes keresztülvitele és az abszolut közlekedési szabadság. Tudvalevő, hogy az Unió nemcsak külön kontinensként kezelhető, mint Európa, de az Unió államainak is ép oly eltérő alkotmányai vannak, mint az egyes európai államoknak. De e két gazdasági principium óriási egységgé integrálja az Északamerikai Egyesült államokat.


Az Unió gazdasági tanulságai a magas bérek körül nemcsak gazdasági, de politikai okokra is visszavezethetők. Gerald Scott könyve tehát szerencsésen támasztja alá azokat a tisztult gyakorlati elveket, amelyek részint a Páneurópa úttörőit, részint a Cobden szövet ségek országonként tagozodó liberális gazdasági politikusait jellemzik.


 


(l)


 


 


Vissza az oldal tetejére