Főoldal

Korunk 1926 Június

Holitscher — Ghandi és Európa

      Az emberi közösségek világában két principium küzd egymással. Az egyik: az erőszak. A másik: az erőszaknélküliség. Ez utóbbinak nagy apostolai a vallásalapitókon kivül egy Tolsztoj, egy Kierkegaard, egy Dosztojevszkij és mind között kétségtelenül a legjelentősebb: Mahatma Ghandi.


Személyét a nagy ideálista francia iró, Romain Rolland tollán keresztül ismerte meg Európa. Romain Rolland könyve ott zárul be, hogy Ghandi 1922 márciusában a börtönbe megy. Mi történt azután vele? A napi sajtóból tudjuk, hogy Macdonald miniszterelnök szabadon bocsájtatta. De megbukik a híres „svaraj” mozgalom, az indiai népek élére nem Ghandi kerül, hanem Dass ügyvéd, ennek halála után Pandit Mohilla Nehru.


Ghandi programmja India szabadságharcában két irányu volt: Az egyik irány, konstruktiv-etikai nevelő munka: visszatérni a háziszötteshez, a rokkához, hogy az angol textil ipar kiszoruljon egyrészt, másrészt pedig India népe ismét megtalálja a maga régi patriarkális jellegét, népi intimitását; a hindu hit előirásához képest a tehén tisztelete és imádata ; harc a hindu hit azon tétele ellen, hogy egy magasabb kaszthoz tartozó ember érintkezése a páriával tisztátlanságot, sőt a kaszti privilégiumok elvesztését jelenti A másik irány a politikai forradalmi program: a non-cooperation, erőszaknélküli passziv ellenállással lehetetlenné tenni Anglia államositó munkáját az adófizetés és a hivatalból való kikapcsolódás által. E programmnak két pillére van. Az egyik az ahimsa, az erőszaknélküliség, a másik az indiai mohamedánok és hindúk egyesitése egy politikai cél érdekében.


Úgy tudtuk, hogy Ghandinak úgy politikai ahimsája, mint a mohamedánokat és hindúkat egyesitő mozgalma csödött mondott. Az új indiai hindu politikai párt már részt vett India kormányzásában és fizeti az adót. A mohamedánok és a hindúk viszont kérlelhetetlen gyülöletben élnek egymással és amint a nem rég lezajlott események is mulatják a véres polgárháboru rémét idézik fel.


Arthur Holitscher a „Neue Rundschau” egyik utóbbi számában beszámol indiai útja ujabb érdekességeiről. Felkereste Ghandit és beszélgetést folytatott vele.


Ghandiról évek óta semmit sem tudunk. Nos kiderül, hogy Ghandi csak politikai programmját adta fel, illetve kitalálta jobb időkre. Tevékenysége ma is óriási, a kisugárzása nemcsak az általa vezetett egyetemre terjed, de átfogja egész Indiát.


A Non-cooperation elvéről nem mondtak le a hindúk, csak taktikát változtattak. Ugyanazt csinálják, mint a mikor Németországban a Liebknecht és Luxemburg Róza független szociálista csoport a parlamentbe való bevonulás szükségességét vetette fel a türelmetlen spartakusz mozgalommal szemben és ugyanazt, amit ma Olaszország szociálista munkássága is csinál: belép az uralkodó pártba, közeledik hozzá, mindazt azért, hogy az ellenkező törekvésü intézményeket belülről robbantsa fel.


 Ahmedabad szélén épült fel a Ghandi egyeteme. Ide vonult vissza, itt folytatja tanitásait és a szellemi munka szüneteiben pereg a rokka és felzeng a hindúk héthúru hangszere a settar szomoru, visszatérő ütemeivel. Az épületen Ghandi trikolorja leng: a fehér- zöld- vörös zászló. A fehér Indiának vallási feloldását és szintézisét jelenti, a zöld a mohamedán, a vörös a hindu hitet. A rokka szimboluma pedig átöleli a három horizontális zászlómezőt. Az egyetemnek e pillanatban százötven hallgatója van. Európaiak is vannak közöttük. Angolok, amerikaiak. Egy angol admirális leánya, aki további életét Ghandi közvetlen környezetében akarja leélni. Franciák, akik csillogó szemekkel hallgatják a mestert. A mestert, aki ővén fehér daróc köténnyel — különben egészen fedetlen — vontatott, merengő járással jön-megy ifjai alacsony lakóhelyei között.


Ghandi a városból érkezik. Középnagyságu, kis fejjel, vékony nyakkal, széles ajkai felett rövidre nyirt bajusszal s igen nagy, de normális fülekkel, amelyekben hindu szokás szerint karikát visel. Nem szép ember, sőt csúnya ember és külseje nem árul el sokat. Hangja szelid, szonorikus, tartása „méltóság” nélküli.


Holitscher és Ghandi egy óra hosszat beszélgetnek együtt. Holitscher bevezeti a beszélgetést: az európai népek nem vonták le a háboru tanulságait. Elveszitették hitüket és akik a demokráciát emlegetik, csak léleknélküli formalitásokat mondogatnak egymásnak. Mit kell hát csinálni?


A mahatma válaszol: Európában mindenki saját állapotának reformjával addig vár, míg más mindenki megtér. Mindenki szivesen leszerel, de csak akkor, ha már a többiek is leszereltek. Én azt hiszem, nekem magamnak kell megkezdenem a leszerelést, másoktól függetlenül. Levelet kaptam egy lengyel professzortól és irja, hogy ez mind szép, de ilyen tanitások csak Indiában képzelhetők el, de nem Európában. Szent meggyőződésem, hogy „prédikációim” az egész világra érvényesek.


Holitscher megjegyzi, hogy ő is azt hiszi, hogy e primitiv kereszténységhez hasonló tanítások más klima alatt, ahol a létért való küzdelem a szükségleteket szerfelett szaporitotta, nem alkalmazhatók.


Ghandi: Hiszek az emberi természet abszolut egyöntetüségében. Az erőszaknélküliség elve követésének hiánya Európában nem a klimatikus viszonyokban keresendő. Európából az eleven megtestesitése (living embodiment) hiányzik a tannak, amely szerint az ember a tant életének legparányibb részében is éli. Holitscher felemliti a bolsevizmust, amely e tannak Európára legalkalmazhatóbb pándantja.


Ghandi: Amit én prédikálok: forradalmi evolucionizmus. A bolsevizmus az abszolutizmuson nyugszik. Az abszolutizmusból nincs kivezető ut. Célom elérésének egyetlen akadálya bennem van.


Holitscher: Hogyan akarja kiküszöbölni a kapitálizmust, minden rossz kútfejét anélkül, hogy erőszakkal ne törje össze?


Ghandi: Hitem megtiltja, hogy egy kigyót megöljek. Ez nem jelenti azt, hogy meg van tiltva nekem, hogy ne féljek, ha egy kigyót látok. Nem fogok vele játszani, nem fogom becézni, de felkeltem a hozzám való bizalmat, hogy én nem bántom őt — és a kigyó megkimél. Azáltal, hogy én a kapitalizmust erőszak alkalmazásával összetöröm, csak idői formáját változtatom meg, lényegét csak akkor, ha nem tanusitok vele szemben ellenállást. Majd hozzá füzi e gondolathoz: „A gonosz jóból táplálkozik. Önnönmagából nincs élete".


Holitscher utal Ghandi elveinek Anglia részéről történt leveretésére.


Ghandi: Testi halál még nem argumentum. Minden csak idő kérdése. Táplálom az eleven hitet és végérvényes győzelmét a non-ooperationnak, ha mindjárt e tan számos hive kooperális, egyik vagy másik okból. Az erőszak kiküszöböléséig a népeknek el kell érkezniök, különben elpusztulnak.


Ghandi most arról beszél, hogy mindaddig nem megy Európába, amig elvei Indiában nem aratnak győzelmet. Holitscher megkockáztatja a megjegyzést, hogy tán ez az esztelen pacifizmus, amelyet oly sokszor elasszonyosodott, energia nélküli emberek csoportja hirdet, súlyos erkölcsi károkat is okozhat.


Ghandi felnevet: A veszély nélküli ahimsa gyávaság. Ugy semmi értelme. Áldozat, csak ez lehet az értelme. Holitscher utolsó kérdés gyanánt felteszi, hogy mit ért Ghandi a tehénkultusz alatt.


Ghandi: A tehén kimélése csak szimbolum a számomra. Jézus megállott az emberélet szentségénél. A hindu e felfogásával minden teremtmény életét átkarolja. A hasznos házi állat életének respektusa kezdete a teremtett élet, magának az élet respektusának.


„Mialatt mi — fejezi be Holitscher rendkivül érdekes cikkét — már sötétben, visszautazunk az egyetemhez, ahol még néhány professzorral akarok együtt lenni, visszagondolok arra az emberre, akit éppen most hagytam el s akinek lelke még bennem világit. A biró, aki őt hat évre elitélte, Mr. Broomfield. Udvarias, kissé elfogódott ember, szomoru kézmozdulatokkal, részvétteljes szavakkal kért engedelmet, hogy az angol törvényeknek engedelmeskedve, három deliktumért két-két évi börtönre kellett elitélnie Ghandit. Mr. Broomfield. Dobta volna el hivatalát és mondotta volna: Nem akarom, uram, én nem akarom s neve halhatatlanságba ment volna át, mint Pontius Pilátusnak, aki az akkori legnagyobb imperiálista kormánynak kis hivatalnoka volt, de a döntő pillanatban kezeit mosta. Mr. Broomfield. Nos, családjának meghitt környezetében a teáját issza, előlép, karrierje biztositva van, az isten éltesse !


De nincs Indiában egyetlen benszülött, egyetlen hindu, de fehér sem, aki felkiáltana, mint ama kis országban a Földközi tenger mellett: Barrabást akarjuk. Adjátok nekünk Barrabást !


A Ghandi él!


Arthur Holitscher cikke elé a következőket irta: szelidebb, mint a virág, keményebb, mint a gyémánt.


 


(l. e.)


 


 


Vissza az oldal tetejére