Korunk 1926 Május

A tudattalan


Dr. Schönberger Mór

   Minden pozitív tudomány előbb a spekulativ filozófia és metafizika hatáskörébe tartozott; az asztronómia és geometria éppen úgy, mint a pszihológia. A reális tudományok haladásának arányában a filozófia folyton veszit területéből. A pszihológiai jelenségek magyarázgatásához azonban görcsösen ragaszkodik. Kedvez neki az a körülmény, hogy a hivatalos pszihológia kizárólag csak az organikus neurológiával foglalkozik még ma is és az ezzel megmagyarázhatatlan ösztönéletet, tudattalan lelki funkciókat szívesen engedte ét a filozófiának, melyen belül az egyes filozófus lelki felépítettsége: optimizmusa, pesszimizmusa vagy cinizmusa szerint változott azok magyarázata. Freud tanár felfedezése megteremtette azután a pszihológiai jelenségek egységes magyarázatát. Ez a tudattalan lelki élet determinált mechanizmusának felfedezése. Izrael Leuine (Das Unbewuste. Angolból németre fordította Anna Freud. Internationaler Psychoanalitischer Verlag, Wien 1926.) kimerítő ösmertetését nyujtja nemcsak a freudi tudattalan teoriájának, hanem gyakorlati alkalmazásának is. Felvonultatja azonban a „tudattalan” filozófiai történelmét is, amikor végigvezet bennünket azokon a filozófusokon, kik a „tudattalan”-nal foglalkoztak: Leibnitz, Schopenhauer, Maine de Biran, Eduard von Hartmann (Wundt, Helmholz), Fechner, Nietzsche és Samuel Butler-en át jutunk el Freudhoz. Eljutunk a tudattalan lelki élet manifesztációjához, az álomhoz, a tévcselekményekhez, a vicchez, a neurozisokhoz. Megösmerkedünk a „tudattalan” kritikájával is: az egészen frisskeletü Leonard Williams belső szekréciós elméletével és a már korábbi Richard Semon „Mneme” hipotézisével. Amilyen kiváló rendszerrel épiti fel Levine a „tudattalan” fejlődését, éppen oly sikerrel oldja meg magát az elméletet is: az élet konfliktusait, a „Lustprinzip” és „Realitätsprinzip” összeütközését, az ösztönök elfojtását, az ambivalencia kifejlődését stb. Végül pedig megkapjuk a „tudattalan” jelentőségét, a pszihoanalizis módszerének alkalmazását az egyénben, a társadalomban, nevelésben, etikában, esztétikában, sőt filozófiában is. (Temesvár)


 


Vissza az oldal tetejére | |