FÅ‘oldal

Korunk 1926 Április

Onisifor Ghibu — A román ortodoxia uj orientációja


Keresztury Sándor

A román ortodoxia uj orientációja Nyugat felé. A román társadalmi életnek az iskolakérdés „elintézése” után két legsürgősebb kulturproblémája a vallásgyakorlatról szóló törvény és a Vatikánnal kötendő konkordátum. Igaz ugyan, hogy a sajtó néhány héttel ezelőtt a konkordátum-tárgyalások végleges meghiúsulásáról hozott hirt, a problémával komolyan foglalkozók azonban tudják, hogy a kérdésnek ma már sokkal komolyabb világpolitikai vonatkozásai vannak, semmint azt ilyen könnyű szerrel elejthessék. A román ortodoxok és Róma viszonya felbecsülhetetlen jelentőséggel bír nemcsak Romániára, illetve Középeurópára, de az egész művelt világ jövőjére nézve is. Ezeknek megegyezésétől vagy megnemegyezésétől függ, hogy Kelet- és Középéurópában vezető szerephez jusson-e a diktatúrák és faji egyeduralmak felé gravitáló szláv pravoszlávizmus vagy pedig biztosítsuk körünkben a nyugati kultúra kilátásait ? Ebben a korszakalkotó küzdelemben természeteién a „nemzeti újjászületés”-re berendezkedő románságnak sem szabad szem elől tévesztenie, hogy hiába teremtette meg a román nemzeti egyházat, melyben nemzeti létének egyik legmegnyugtatóbb zálogát látja, az osztrák-magyar monarchia feldarabolása folytán Középeurópában túlsúlyra jutott szlávok nagyhatalmi törekvéseikkel létét fenyegetik, ha nem talál lelki kapcsolatot nyugattal és elsősorban az elterjedt és döntő lelki tényezővé lett nyugati egyházakkal.


A szláv pravoszlávia fenyegető magatartásának belátása gondolkozóba ejtette nemcsak a román közvéleményt, de a hivatalos román politikát is és annak közvetlen hatásai ma már a román közélet minden ágában érezhetők. Figyelemmel kisérve ugyanis az irányadó politikai, egyházi és kulturális tényezőknek utóbbi időben tapasztalható magatartását, látjuk, hogy a „román nemzeti világszemlélet” súlyos krízisbe sodródott és történelmi jelentőségű átalakulás előtt áll. Kontinensünk történelmének részletes tanulmányozása meggyőz bennünket arról, hogy a román nép eddig kevés érdek és érzelmi közösseget érzett a nyugati művelt világgal és inkább keletfelé orientálódott. Attól kezdve, hogy Cyrili és Method propagandájának hatása alatt áttért a görögkeleti hitre és ezzel a bizánci politika eszközévé lett, egészen a világháború befejezéséig Románia a Moszkvából, illetve Szentpétervárról irányított szlavofil ortodoxia hatása alatt állott és annak általános érdekeiért nem egyszer máglyára vetette magát. A háború azonban Kelet- és Középeurópa átszervezésével îeljesen a nyugati nagyhatalmak karjaiba hajtotta és ma az a helyzet, hogy a Feketetenger partján önálló nemzeti életre berendezkedő románságnak egyfelől a lehető legsürgősebben el kell távolítania gondolkozásából és politikai, valamint társadalmi világszemléletéből a bizantizmus nyomait, mely Európa keleti kapujánál egy sajátos korrupciót és erkölcsi hanyatlást idézett elő és oda kel törekednie, hogy lelki összeköttetést teremtsen a nyugati művelt világgal. E célból látszott szükségesnek a román görögkeleti egyház függetlenítése, vagyis kivonása a szláv hegemonia sodrába került keleti egyház nyugtellenes befolyása alól és válik aktuálissá az, hogy a jövőben valamelyik nyugati egyházzal egyesüljön,


Az uj orientációnak ma már sok hive van nemcsak a román világi, de az egyházi közvéleményben is. Fő képviselője Ghibu Onişifor dr., kolozsvári egyetemi tanár, a román egyháztörténet és egyházi jog legalaposabb tudású ismerője a ma élő román tudósok között, aki rövid három év leforgása alatt ugyanannyi könyvet irt e problémáról. Álláspontjának jellemző vonása, hogy az egyébként igen élesen látó és a jelek után ítélve tárgyilagosan mérlegelő tanár a lehető legelfogultabb harcot hirdeti „az erdélyi római katholikus status” ellen. Ghibu professzor a régi Magyarországon is szilárd erőssége volt a román publicisztikának és tudományos irodalomnak és fanatikus csökönyösséggel állítja és hirdeti, hogy a római egyház fenti szervezete „nemcsak törvénytelen, de a katholikus egyház hierarhikus szellemével is ellenkezik és veszedelmes a román államra nézve.” Ugyanakkor a következőket sürgeti: „A román népnek vissza kell térnie a régi vallásos egységhez. Közös patriárkátust kell felállítania, mely jóviszonyt tartana fent a nyugati egyházzal, hogy a Románia területén élő összes katholikusok felett őrködhessen. Ezzel a megoldással eltűnne az a veszedelem, mely a magyar és más katholikusokon keresztül a román államot fenyegeti Rómával fentartott kapcsolataik miatt és az országban vallási békét teremtenének és lehetővé válna, hogy a vallás az erkölcsi nevelés döntő tényezőjévé legyen.”


Ezeket a sorokat Ghibu professzor 1923-ban megjelent könyvében irta (Catolicismul unguresc în Transilvania şi Politica religioasă a statului român) s azóta a hivatalos egyházi sajtó is meghányta-vetette javaslatát. Az egyházi részről leadott véleményeket összegyüjtendő és megválaszolandó, a szerző az Aradon megjelenő Semănătorul könyvtárban ujabb könyvet adott át nemrégiben a nyilvánosságnak, melynek cime: In jurul catolicismului şi a unirii bisericilor A kalholicizmus és az egyházak egyesülése (Arad : Libr. Diecezana 1925) könyvében összegezi és szórói-szóra idézi mindazokat a nyilatkozatokat, melyek a kérdéssel kapcsolatosan 1923 óta megjelentek, illetve elhangzottak. Fejtegetéseiből kitűnik, hogy az a csoport, mely Cantacuzino Gr, Alexandrina hercegnő, továbbá Jorga professzor, Ispir vallásügyi államtitkár, Crainic Nichifor költőpap és dr. Mager Aurél arhimandrita részvételével kialakult, hogy az ortodox egyház érdekeit az ország politikájában érvényesítse, az ő kezdeményezésére indította meg akcióját.


Az erdélyi római katholikus státus ellen megindítóit küzdelem román oldalon általános helyeslésre talált. Könyvében Ghibu professzor is büszkén jegyzi meg, hogy javaslata ellen a görögkatholikusok sem tiltakoztak. Az egyetlen tiltakozó hangot Mateiu képviselő hallatta, aki a kolozsvári Tara Noastra-ban, Goga Octavian folyóiratában megjelent cikkével állást foglalt a római katholikus status feloszlatásával szemben. Ghibu professzor igen jellemzőnek és érdekesnek tartja, hogy a volt vallásügyi miniszter, akiről köztudomású, hogy évtizedek óta állandóan barátkozik a Vatikánnal, egyáltalán nem nyilatkozott, viszont az a tény, hogy a katholikus statust védő cikk az ö lapjában jelent meg, politikai vonatkozásúnak látszik.


A Telegraful Român, az ortodox metropolia hivatalos folyóirata világosan precizirozza az új mozgalom célját, mely odairányul, hogy „Keleteurópában a román nép vallási hegemóniáját biztosítsa.” Fejtegetését igy fejezi be : „Ha Róma nem fogadja el a jogos román álláspontot, akkor meg kell szakitanunk minden összeköttetést vele.”


„Mi románok irja Ghibu könyvének vége felé semmit nem nyerünk azáltal, hogy elszigeteljük magunkat vallási téren Nyugattól és különösen a velünk testvérnépektől. Sürgős érdekünk, hogy vallási téren is testvéri kapcsolatot létesítsünk velük, mint azt egy évszázad óta kulturális, gazdasági és az utóbbi időben politikai téren is tettük. Végül mi hasznát látjuk vallási elszigeteltségünknek az ország határán belől a többi keresztény vallásfelekezetekkel szemben? Nem azt diktálja-e az államalkotó bölcsesség, hogy a mai vallásbeli tarkaság helyett vallási egységet teremtsünk az országban?”


A különböző román egyházak egyesítésére irányuló törekvéseket az ortodox egyház hivatalos orgánumai is helyesléssel fogadják. A Biserica ortodoxa românâ cimü folyóirat megállapítja, hegy ez a törekvés megfelel az ortodox világ óhajainak, a balázsfalvi görögkatholikus Albina pedig leszögezi, hogy Róma mindenkor tisztelte a keleti előjogokat, „a különböző román egyházak egyesítése azonban csak Rómával kiépítendő testvéri kapcsolat alapján lehetséges.”


          Ezek után nyilvánvaló, hogy a román nemzeti ortodoxia nem érzi magát biztonságban a szlávok folytonfolyvást szűkűlő pravoszláv gyűrűjében és komolyan gondol egy egészséges nyugati orientációra. A román ortodox egyház bukaresti hivatalos lapjában eddig igen sok cikk jelent meg, mely az anglikán egyházzal való egyesülést sürgette. Ghibu professzor akciója és okosan előkészített propagandája feltétlenül új és amannál sokkal komolyabb irányzatot jelent.


 


(Csegőd)          Keresztury Sándor


 


 


Vissza az oldal tetejére