Korunk 1926 Március

A türelmetlenség lélektana

Dr. O. Pfister az Inter nationale Zeitschrift für Psychoanalyse 1925 4. füzetében igen érdekesen boncolja a psychoanalysis nézőpontjából a vallási, politikai türelmetlenség kérdését s magyarázatát a lelki élet bizonyos beteges alakulásában találja meg.


A türelmetlenség a neurozisnak szociális megnyilvánulása, mely mögött az elfojtásoknak egész sora lappang. Gyökerei visszanyúlnak a gyermekkori lelki életig, amikor a gyermeknek a felnőttekhez, elsö sorban a szülőkhöz való viszonya kialakul. A fiu konkurenciális helyzete az apával szemben, mely az u. n. Oedipus komplexumban csúcsosodik ki, bizonyos ellenséges érzéseket támaszt a gyermekben, melyet fokozott engedelmességgel és alázatossággal igyekszik ellensulyozni. Később ez az érzés átvivődik az élet más vonatkozásaira, eszmei térre, ahol az apához való viszony megismétlődik az eszmékhez való állásfoglalásban. A türelmetlen a lelke mélyén levő lázadozást, kétségét igyekszik ellensúlyozni fanatizmusával s bűntudata a szélsőségekbe ragadja. Minden hitetlenben a saját tudatalatti hitetlenségét ismeri fel s amikor ellenük fordul akkor saját kétségeit akarja elfojtani. De azonkívül szüksége van arra, hogy minél több hívőt szerezzen az eszmének, mert a körülötte levő, egy elven lévők eltakarják tömegükkel az ő hitének neurótikus jellegét. Azt tekintjük normálisnak, ami túlnyomó, a különállás mindig nyugtalanító és kételybe vivő érzéseket támaszt, úgy tünteti fel az eszmei odaadást és ragaszkodást, mint valami fölösleges és céltalan erőlködést. A türelmetlenség mögött irigység és bizonytalanság rejtőzik. De még más lelki energia forrásokból is kap erősítést. Igy elsősorban a szadizmus részéről. A fanatikusak kegyetlensége, mindenre elszántsága, melynek két pólusa a konzervatív és forradalmi türelmetlenség, telítve van a szadizmus elemeivel, gondoljunk csak az inquizició, a forradalmak és ellenforradalmak őrjöngéseire. A szadizmus, ezen ősi és primitiv kiélési forma, kitünő és eszméken keresztül szürtigazolást kap abban a fiktív célban, amelyért a türelmetlen harcol. A türelmetlenségben tehát a neurotikus tudattalan lelkiéletének konfliktusait vezeti le, melyeknek kitörése összeomlással fenyegetné az Ént, átalakulásával pedig ideigóráig tehermentesíti a neurótikus egyén lelkiéletét.   


 


E.


 


Vissza az oldal tetejére | |