Korunk 1926 Március

A Konjunktura-barométer

A modern kapitalizmus termelési rendszerének a konjunkturajelenségek természetes tartozékai és igy a közgazdasági tudomány nagy sulyt fektet e jelenségek magyarázatára, teoretikus és praktikus módon való tanulmányozására.


A klasszikus angol közgazdaságtan fő képviselői Adam Smith, Ricardo, John Stuart Mill, a konjunkturajelenségeknek dacára annak, hogy az ő korukban azoknak klaszszikus megnyilvánulásait élték át nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottak. Az ő teóriáikban nagy szerepet játszik egy statikus állapot fikciója, mely felé a gazdasági élet állandóan tendál.


A közgazdaságtan figyelmét a konjunkturajelenségekre elsősorban szocialisztikusan orientált közgazdászok hivták fel. Sismondi, Marx alapozták meg a későbbi „Über Produktion” és „Unterkonsumtion” krizis-teoriáját. A kapitalisztikus termelés legmodernebb fokának krizistüneményeit pedig Tugan Baranowsky és Rudolf Hilferding (mérsékelt marxisták), majd az orthodox marxista Rosa Luxemburg és Bucharin analizálták.


Mindezek a közgazdasági iskolák és teoriák megelégedtek azonban a leírás és egy bizonyos szempontból való megítélés módszerével. Csak a huszadik század eleje óta próbálkozott meg a tudomány statisztikai eszközökkel felépíteni a konjunktura morfológiáját.


Engels ellenfelének, Dühringnek rendszere vetette meg az alapját az u. n. statisztikai közgazdaságtannak, melynek jelentőségben mesterüket jóval tulhaladó továbbfejlesztői az olasz Pareto és az angol Jevons voltak.


A statisztikai közgazdaságtan iskolájából nőtt azután ki az indexszámok módszere, mely a konjunktura kutatás terén forradalmi jelentőséggel bir és azt egészen uj irányba tereli. (Az indexrendszert M. Neumann Spallert ismertette meg a világgal először a Nemzetközi Statisztikai Intézet első kongresszusán.)


Természetesen e helyen nem adhatom a módszer részletes ismertetését és csupán egy felületes definícióját adom, mely éppen a továbbiak megértéséhez elegendő.


Az indexszámok statisztikai sort jelentenek, számokat, melyek egy bázisra vonatkoztatva (a bázis a 100) százalékokban térnek el attól. A definiciót a következő példa világítja meg. Tegyük fel, hogy a cukor ára békében 30 egység volt, a buzáé 80, a zabé 70. Ezen számok arithmetikai középértéke 60. Ez a pont volna a kiindulás, tehát a 60 a bázis, melyet 100 százaléknak veszünk. Ha ma ugyanezen áruk árát vesszük tekintetbe és a cukor 45, a buza 120, a zab 105 lesz, ezen számok arithmetikai középarányosa 90. Ha a 90-et 60-al hozzuk arányba, ugy az index 50 százalékkal nagyobb a 100 százaléknál, tehát 150 lesz.


Ez volna tehát teljesen idealizált és leegyszerüsitett formában az indexszámok rendszere.


Az indexmódszer jelentőségét és használhatóságát azután az a teoretikus iskola bizonyította be, melynek ma élő jelentékeny képviselői : Irving Fisher, J. M. Keynes, Gustav Cassel.


Irving Fisher, az amerikai Harvard-egyetem professzora 1911-ben irta meg alapvető könyvét, mely a pénz u. n. quantitásos teoriájának legmodernebb igazolása és amely egyuttal az indexszámok teóriáját is uj alapokra fekteti. A quantitásteória talán a legnépszerübb a közgazdasági teóriák között. Kimondja, hogy a pénzmennyiség az árnivó magasságának állandó meghatározója.


Természetesen Fisher könyve e megállapításnál jóval messzebbremenő következtetéseket von le. Ezek a következtetések, melyek az árak és a pénzmennyiség összefüggését vizsgálták, egyuttal nagyban hozzájárultak a konjunktura és krizis jelenségeinek tudományos megértéséhez.


I. Fisher gondolatmenete a következő : Minél alacsonyabbak az árak, annál több gazdasági javat lehet a pénzegységgel vásárolni. Minél magasabbak az árak, annál kisebb árumennyiséget lehet vásárolni a pénzegységgel, annál kisebb a pénz vásárlóereje. Tehát a pénz vásárlóértéke fordítottja az árnivónak. A pénz értékének tanulmányozása identikus az árnivónak tanulmányozásával,


Ezek után Fisher, az általa ismertté vált egyenletet állítja fel, mely egyenlet szükségszerüleg mutatja ki, hogy a pénzmennyiségnek változása az árak változását vonja maga után.


Bármennyire érdekes volna is, tul messzire menő lenne Fisher gondolatmenetét tovább követni. Mindenesetre ez a módszer vezette őt az árnivó tanulmányozásához s igy az áruindexekhez. Az árindexek azonban a konjunktura legmegbízhatóbb kifejezői. S igy közelfekvő volt a gondolat, hogy a Harvard-egyetem Konjunkturastatisztikai Intézetet építsen ki, melyet megvalósítása óta az egész világ közgazdasági közvéleménye a legnagyobb érdeklődéssel kísér.


A Harvard Institut munkája elsősorban történeti volt. A 900-as évek kezdetétől visszamenőleg dolgozta ki az árindexek eltolódásait.


Természetes dolog azonban, hogy az indexszámok kiszámítása maga sem egyszerü technikai feladat és a legprecízebb gazdasági körültekintést igényli. Elsősorban is az áruk megválasztásánál tekintettel kell lenni arra, hogy a különösen érzékeny áruk szolgáljanak alapul. Tekintettel kell lenni az áruknak természetes áringadozására, mely független a konjunkturától (rossz termés, transzportköltség emelkedése, stb.)


Irving Fisher hosszu kísérletezés után 10 árut választott ki, melyeket e célra a legcélszerübbnek tartott. Az összehasonlítások azután megmutatták, hogy a Bureau of Labour Statistics (London) 404 áruval és a Statistisches Reichsamt (Berlin) 38 áruval készített indexei alig tértek el a Harvardéitól.


Az idexek nagyobbrésze az engros-árukra vonakozik, melyeknek egységes voltát a börzejegyzések egybehangzó volta garantálja. A hibák eshetősége sokkal kisebb. A nyersanyagok árait választotta lehetőleg Fisher, mivel azok egységesebb árjegyzése jóval leegyszerüsiti a feladatot. Az ipari készáruk különböző qualitása megnehezítené az egységes feljegyzést.


Az amerikai közgazdasági tudomány, mely a praxishoz sokkal közelebb áll, mint az erősen teoretikusan orientált német, igen hamar jutott a konjunkturaindexek gondolatára. Felvetődött a gondolat, hogy a mult konjunkturáinak tanulmányozása által nem lehet-e a lefolyás hasonlóságára következtetni és igy a konjunktura változásokat bizonyos jelekből előre jelezni.


Igy keletkezett a Konjunktura Barométer.


Természetes, hogy a Konjunktura Barométer nem jelezheti teljes pontossággal a bekövetkezendő eseményeket, ezt még a leglelkesebb hivei sem várják tőle, de kétségtelen, hogy a konjunktura lefolyásának tanulmányozása közelebb viszi a tudományt és a gyakorlati üzleti életet ahhoz, hogy a hullámmozgás fordulópontjait idejében konstatálhassa.


A Barométer konstrukciója a következő. Több simptomatikus statisztikai sort állítanak fel, melyeknek egymáshozvaló viszonyakézenfekvő. A sorok korrelációja akár matematikai, akár grafikus uton megteremthető. A legszemléltetőbb a grafikus ut, amely legszebben demonstrálja az összefüggő görbék egymáshoz való viszonyát. (Pareto olasz közgazdász próbálkozott oly korrelációs koefficiens keresésével, amely két statisztikai sornak számszerüleg fejezi ki összefüggését és determináltságát. Például a búzatermés, buzafogyasztás, transzporttarifa és szállított mennyiség, diskontláb és értékpapirkurzus.)


Az exakt természettudományokban mindig okozati összefüggésekről van szó, ahol az egyik faktornak elváltozása mindig maga után vonja a másikét is. A statisztikai kutatásokban legfeljebb arról lehet beszélni, hogy két számsor között bizonyos mértékben összefüggés áll fenn.


Gondos számítások után korrelációs metodussal bizonyos tipikus sorokhoz jutottak. E tipikus és indexszámokra visszavezethető sorok azt mutatták, hogy grafikus ábrázolásuk olyan görbékhez vezet, melyek egymással parallelek és legmagasabb és legalacsonyabb pontjukat állandóan egyforma egymásutánban érik el.


A Harvard Institut 25 év konjunkturalefolyását tanulmányozta és ugy találta, hogy e görbék minden konjunkturahullámnál azonosak.


A három görbe a 1.) spekuláció, 2.) üzletmenet, 3.) pénzpiac görbéje.


E görbék közül az első a newyorki bankok kihitelezésének és reprezentativ ipari részvények indexeinek grafikus ábrázolása által, a második melynek az üzletmenetet kell reprezentálnia egy jól felépített áruindex és a clearingindex összevonása által jön létre. A harmadik a pénzpiac leábrázolása és a 60—90 napos és a 4—6 hónapos lejárattal biró váltók kurzusának indexéből tevődik össze.


A tapasztalatok azt mutatták, hogy e három görbe fordulópontjai bizonyos szabályos egymásutánban állnak be. Először a spekuláció görbéje éri el a csúcspontot és azonnal esni kezd, mig utána még rövid ideig tart az üzletmenet konjunkturája ; ha a csúcspontot ez is elérte, már csak a pénzpiacon tart tovább a kamatlábak és a diskontláb emelkedése.


Megállapították továbbá, hogy a spekuláció görbéje 6—10 hónappal előbb kezdi esését, mint az üzletmeneté. Az üzletmenet lanyhulása pedig 6—8 hónappal előbb áll be, mint a pénzpiacé. Ha azután a pénzpiacon a kamatláb esésnek indul, az természetesen kedvező jel a spekulációnak és a periódus ujra kezdődik.


A Konjunktura-Barométer lényege tehát az analízisen alapuló valószinüségszámitás. Ha a jövő konjunkturák lefolyása ugyanugy történik, mint az eddigieké, akkor az egyes jelenségeket a görbék helyzetéből megjósolhatjuk. (Tehát például a spekuláció esése után az üzletmenet konjunkturája még 6—10 hónapig tarthat ; ha az üzletmenet lanyhul, utána még 2—3 hónapig tartó kamatláb emelkedésre számithatunk, stb. stb.)


Természetesen, mint már fentebb is hangsulyoztam e jóslások egészen relatív jelentőségüek, de mindenesetre az amerikai gazdasági életben igen sok eredményt mutatnak fel. A nehézségek igen nagyok. A számitásoknál a legnagyobb elővigyázattal kell dolgozni. A legnehezebb az egyes számok jelentőségének felismerése és kritikája.


A Harvard-kutatások érdekes anyagát tárták fel a békei konjunkturák lefolyásának és teljesen egybehangzóan állapították meg a teoretikusokkal, hogy a békebeli világpiac konjunkturája teljesen párhuzamos volt.


Cassel professzor világhírüvé vált tankönyvében (Theoretische Sozialökonomik) a konjunktura analízisénél nagyjából hasonló módszert követ és megállapítja, hogy a fogyasztásicikkek követik legkevésbé a konjunktura ingadozását. A legérzékenyebbek ellenben a termelőeszközök, melyeknek árai azonnal reagálnak a közeledő konjunkturára. A zuhanás szintén ezeknél kezdődik, mig a fogyasztási cikkek relative lassan esnek.


Ez a kiegészítés az indexszámok kiépítésénél játszhat szerepet, ugy, hogy a Fisher-index mindenesetre pontosságban nyerni fog, ha a Cassel eredményeit is figyelembe veszi.


A Harvard Institut mintájára Wagemann professzor vezetése alatt Berlinben is felállították az „Institut für Konjunkturforschung”ot, melynek eredményei egyelőre nem ismeretesek. Tudományos körökben érdeklődéssel várják már az intézet jelentését első müködési évéről, mely valószínüleg szintén uj eredményeket hozott a konjunkturakutatás terén.


Havas Imre (Berlin)


 


Vissza az oldal tetejére | |