Amerika térhódításának ujabb fejezete kezdődött azzal a bejelentéssel, amelyet Baldwin, az angol miniszterelnök tett az elmult hetekben az alsóházban. Baldwin bejelentette, hogy a Stevenson-féle kautschuk gummitermelést és kivitelt szabályozó rendelkezéseket ez év november 1-től kezdve megszünteti. Ezzel a nagy angol-amerikai gummiharc majdnem teljes amerikai győzelemmel végződött és Anglia most, menteni, ami menthető, „barátságos béketárgyalásokat” kezdett az Egyesült-Államokkal.

Mi ez a Stevenson-féle gummitermelési szabályzat, miért győzelem megszűnése Amerikának és miért vereség Angliának?

A petroleum mellett a modern gyáripar talán egyik legfontosabb szükségleti cikke a gummi. A közlekedési eszközök, különösen az automobiltermelés nagymértékű megnövekedése a gummitermelés jelentőségét erősen felfokozta.

A világ gummiültetvényeinek (cca 4.500.000 acre területen) kétharmada angol területen (3.000.000 acre) fekszik. További 300.000 acre angol tulajdon, bár holland gyarmatok területén van. Igy tehát a gummiültetvényeknek cca 70%-a angol tulajdon, 20% holland kézben van és körülbelül 10% amerikai birtok. A világ gummitermelését – egyelőre legalább – az angolok irányítják és a gummiárakat az ő akaratuk szabja meg. 1922-ben például elhatározták, hogy mivel a gummikereslet a külföldön tulságosan kicsi és az árak a háború utáni viszonyok miatt tulságosan alacsonyak (cca 15 pence a háború előtti 2 sh, 4 d ellenében), a gummikivitelt korlátozni fogják, hogy ezáltal a külföldi kereslet növekedvén, az árak emelkedjenek. Megpróbálták először a holland-indiai termelőkkel megkötni a kartellt, amely a termelés 30%-os csökkentését vitte volna keresztül. A megegyezés nem sikerült, igy az angol kormány elfogadta és keresztül vitte a Stevenson elnöklete alatt álló bizottság tervezetét, amely szerint a gummikivitelt a termelés felére redukálják és ez a kivitel csak az árak növekedésével növekedhet a termelés 100% ára. Ennek a mesterséges termelés- és kivitel-elfojtásnak, ennek a mesterséges árfelhajtásnak egyideig látszólag nagy sikere volt. A gummiárak rohamosan emelkedtek és a kereslet, nagyrészt az automobilgyártás példátlan fellendülése következtében, megsokszorozódott. A gummiárak elérték a 18, majd a 30, sőt átmenetileg az 55 d árat is és még most sem engedte meg az angol kormány, hogy a teljes termelést kivigyék, még most is ragaszkodott a termelés és kivitel mesterséges szabályozásához.

Az amerikai automobilipar, amely a legfőbb vezetője volt az angol gumminak 1926-ban, mikor a gummiárak széditő magasan álltak, végre elhatározta, hogy függetleníti magát. Hadat üzent Anglia gummipolitikájának és meg is kezdte a harcot ellene. Hoover, az Egyesült-Államok kereskedelmi államtitkára és Ford, a legátfogóbb látásu és egyuttal a legkíméletlenebb és leggazdagabb nagyiparfejedelme Amerikának, voltak a zászlóvivők. Az utolsó évek angolellenes politikája innen indult ki. A most következendő elnökválasztások egyik főjelszava: függetleniteni magukat az angol nyersterménymonopóliumoktól. A helyzet annyira kiélesedett a két angolszász hatalom között, hogy T. A. Edison kijelentette, hogy az elkövetkezendő Európa(Anglia)- Amerika-i háboruban Európa első ténykedése lesz Amerikát a gummibeviteltől elzárni. Az angol munkáspárti képviselő Kenworthy, az elkövetkezendő angolamerikai háborúról írott könyvében a két állam közötti konfliktus főokai sorában felemlíti a gummikivitel mesterséges megszorítását.

Amerika ezt a harcot elsősorban gummitelepek felvásárlásával kezdte. Szumatra szigetén, Jáva szigetén és az Amazon környékén az amerikai nagyipar (főleg Ford) jelentékeny ültetvényeket szerzett. Új ültetvényeket létesítettek nagy területeken. Ezenkívül az Egyesült-Államok nagyiparosainak megbízásából Edison új gummitermelő növények után kutat. Eddig 986 különböző növényből nyert nedvvel kísérletezett, hogy a gummival egyenértékű anyagot kapjon. Másik oldalon az amerikaiak nagy eredményeket értek el a használt gummi újból való feldolgozásával. A „regenerált” gummi nagy segítségére volt Amerikának az Anglia elleni gummiharcban.

Mindezek azt eredményezték, hogy a gummi világpiaci ára 1926 második felétől kezdve állandóan esett. 1926 végén már 19 d, 1927 őszén 15 pence az ár. Nem csodálatos, hiszen az Egyesült-Államok 1927 végén már majdnem a felét gummiszükségletének saját gummitelepeiről és az újra feldoldozott gummiból fedezi. A mai helyzet szerint még ennél is többet.

Az angol gummitermelők 1926 óta, amikor Hoover gummiharcának első hatásai jelentkeztek, hadát üzentek a kivitelkorlátozásnak. Eredménye nem volt a küzdelemnek, az angol kormány éppen ellenkezőleg a kiviteli mennyiség ismételt leszállításával akarta az árakat emelni. Hiába beszélt az Egyesült-Államok képviselője a világgazdasági konferencián szokatlanul éles hangon, hiába romlott le az angol gummitemelés, míg a hollandindiai minden korlátozás nélkül szabadon fejlődhetett, az angol kormány továbbra is kitartott rövidlátó imperialista gazdaságpolitikája mellett. Szakkörök szerint az angol kormánynak ez a politikája az angol gummitermelőknek cca 16,800.000 font veszteséget okozott. És mégis csak ez év elején tudták elérni, hogy a kormány e kérdés megvizsgálására bizottságott küldött ki. Ezenközben mint végső lökés megjött a szintetikus gummi hire. A német I. G. Farbenindustrie hoszszabb ideje kísérletezik kautechuknak vegyi úton való előállításával. Ezeknek a kísérleteknek végre kézzelfogható eredménye lett, igaz ugyan, hogy ennek a vegyi úton előállított szintetikus gumminak gyakorlati beválásáról és nagybani termelési lehetőségéről még hiányoznak a pontos adatok.

A helyzet annyira elmérgesedett, hogy az angol kormány is belátta a korlátozások fentartásának lehetetlenségét. Baldwin bejelentette a korlátozások november 1-én való beszüntetését. Ennek a lépésnek első hatása a gummiárak hirtelen zuhanása volt. Egy font gummi már 12 penccel, sőt átmenetileg 9–10-el is jegyeztek a londoni tőzsdén és a jelek arra mutatnak, hogy a legközelebbi időben ez az áresés nem fog megállani.

Végeredményben az angol kormány kényszerítve volt ezt a lépést megtenni. Bizonyos, hogy ez a lépése az angol-amerikai viszonyt sokkal melegebbé fogja tenni, mint mindenféle béke és leszerelési konferenciák. A békét és háborút, az államok egymáshoz való viszonyát nem a népek, vagy „választott képviselőik”, hanem a nagyipar és töke urai határozzák meg. Anglia gummitermelő társaságainak vezérei immár tárgyalásban állanak az Egyesült-Államok gummitrösztjeinek vezetőivel. Egy, az egész világ gummiter melését egyesítő és a fogyasztó hát rányára szabályozó kartell létesítésé ről tárgyalnak. A nagykapitalisták megtalálják egymást. Náluk nem ma rad csak jelszó: Világ kapitalistái egyesüljetek. (Budapest)