FĹ‘oldal

Korunk 1928 Április

Etikai közösség


Gömöri Jenõ

 


Ausztriában és Németországban, sőt az utódállamokban is működik egy intézmény, vagy egyesület, illetve közösség hisz´ a megnevezés maga nem fontos, amit nagyon kevés ember ismer, még pedig azért, mert a keretei közt folyó mozgalom, tevékenységében és propagandájában kerül minden lármás mozzanatot. Ez a mozgalom az ugynevezett „Etnikai Közösség” mozgalma, melynek bécsi vezetője dr. Wilhelm Börner.


Az „Ethikai Közösség” okleveleiben az egyesület céljául a következők szerepelnek: Az Ethikai közösség célja tagjait egy olyan közösségbe tömöríteni, amelyben a tagok a lelki alátámasztáson s egyszersmind az élet minden helyzetében való lelki istápoláson kivül ethikai kérdésekben oktatást és indítékot nyernek a tiszta ethikai törekvésre. Az Ethikus Közösség össztevékenységében, s ez a közösség alapvető elve az egyes tagok vallási meggyőződése tisztára azok személyes természetű ügye marad. Ezzel szemben megköveteli az Ethikai Közösség minden egyes tagjától, hogy egy tisztára világi ethikát, mely független minden metafizikai és vallási tantól, lehetségesnek és törekvésre méltónak találjon. A Közösség keretei közül kizár bárminemü politikai tevékenységet.”


Amint látható, az Ethikai Közösség teljesen politikamentes mozgalom, se mellett olyan jelentős célkitüzésekkel dolgozik, melyeket vallási hovátartozandóságától függetlenül bárki követhet. Az Ethikai Közösség olyan nagy szellemek szellemében működik, mint például Pichte, Herder, Humboldt, Kant, Schopenhauer, Spinoza, Fr. W. Förster, August Forel, Karl Kautsky, Josef Popper-Lynkeus, Friedrich Jodl és mások, akiknek ethíkai tanitásait a Közösség vallja és propagálja. A Közösség ugynevezett „vasárnapi ünnepeket” tart és előadás sorozatokat. Legutolsó havi programmjában az előadók közt többek közt dr. Bachrach és dr. Alfred Adler szerepeltek. A „vasárnapi ünnepeken” kivül, melyeken kítünő muzsika is szerepel, tett a Közösség ugyanebben a hónapban még tanulmányi kirándulásokat is a bécsi Montessori-otthonba, a siketnéma intézetbe ós máshová.


Ausztriában és Németországban az Ethikai Közösség egyik alapitója dr. Friedrich Jodl, a bécsi egyetem nagyhírű tanára a mozgalom lényegéről és feladatáról többek közt a következőket mondotta: „Az a törekvésünk, hogy a humanitás gondolatát a legszélesebb körben s tisztára önönmaga által hatékonnyá tegyük. S ezért nem valamely dogma, nem valamely egységes tanítás vagy pedig egy bizonyos szabályzat az, ami összetart bennünket, hanem az a hit, hogy lehetséges és szükséges az emberi akarat és ész állandó együttmüködése által elősegíteni a Jót s az emberiség haladása és jóléte érdekében tevékenykedni. Tanulnunk és okulnunk kell önmagunkon, a körülöttünk élő embereken, a társadalmi berendezéseken. Ezzel párhuzamban magasabb mértékeket kell szabnunk magunk elé, mint ahogy azt a közönséges észszerüség teszi, mely csupán a kényelmes élet elvei szerint igazodik. Meg kell tanulnunk, állandóan az elé a kérdés elé állítva magunkat, vajjon az igaz történik-e a világban? Es az elé a kérdés elé állva: vajjon tökéletesebb, célszerűbb lesz-e a világ? Vajjon javul-e a jólét és az ember fejlődésképessége? S főként az elé a kérdés elé állitjuk magunkat: vajjon teszek-e én magam olyasmit, mely az emberi dolgok egy jobb rendjét s a növekedő tökélyességet célozza?”


Nem érdektelen Fr. Jodl e nyilatkozatát kiegészíteni dr. Wilhelm Börnerével, aki hosszú évek óta vezetője a bécsi szekciónak.


„Mi csendben és minden lárma nélkül dolgozunk,” mondja egészen más eszközökkel, mint a többi egyesületek, melyeknek a célkitűzéseik főleg külsőségesek.


Természetesen, folytatja mindenféle előítéletek vannak forgalomba felölünk: különösen a vallásokkal és vallásfelekezetekkel szemben való magatartásaink miatt. Nem tudom eléggé hangsulyozni Ön előtt, mondja éles hangsullyal hogy a vallással szemben mi tökéletesen semlegesek vagyunk. Számunkra bármelyik felekezethez tartozó ember egykép szimpatikus, ha megegyezik velünk az ember értékelésének alapvető lényegében, mely szerint a gyakorlati ethikus életvitel a döntő, nem pedig a felekezeti hovatartozás. Természetesen nekünk is van „hitünk”, hiszen mindaz „hit”, ami nem bizonyítható be. A mi hitünk azonban a valóságra vonatkozik s ezért élesen el is különbözik a dogmatikus természetű híttől. Mi nem azt kérdezzük, hogy „miben hisz az ember?”, hanem azt, hogy „mennyire ember?” Számunkra az egyén erkölcsi és ethikus értéke a döntő.


Az Ethikus Közösségben ennek az alapvető elvnek értelmében a tagok közt mindenféle felekezetiségű képviselve van s ennek következtében vannak felekezetnélküliek is. Az Ethikus Közösség tehát semmifélekép sem akar „valláspótlék” lenni, mert az Ethikus Közösség ellentétben a különböző vallásokkal és a szabadgondolkozókkal, nem világnézeti egyesület. Mi mindenféle világnézetet, mint tisztára személyi ügyet tekintünk, ami után nem érdeklődünk s amivel egyáltalán nem törődünk, mert mi azon az állásponton vagyunk, hogy az ember ethikus életvitele világképétől, illetve világnézetétől teljesen független. Mi nem vagyunk se vallástalanok, se vallás ellenesek, hanem teljesen neutrálisak ebben a kérdésben. A mi számunkra a lényeg az életvitel...


Nem azonosíthatjuk magunkat ugyanígy egyik politikai párttal sem, mert minden párt, mint ahogy a ”párt” szó maga jelzi, különleges érdekek szolgálatában áll. Már pedig az Ethikai Közösség számára csak az egyetemes emberi és kulturérdekek jönnek tekintetbe.


Mozgalmunk tagjai közt vannak iparosok és napszámosok, tanárok és kifutófiuk, képviselve van tehát minden hivatás s az összes társadalmi rétegek. Sok a tanító, az ügyvéd, a kereskedő, stb. közöttünk. A köztársaság elnöke, Dr. Hainisch elnökké való választásáig szintén Közösségünk tagja volt s csak azért lépett ki, mert megválasztása után alkotmányjogilag semmiféle egyesület tagja nem lehet a köztársasági elnök. Ezzel szemben az elnök édesanyja, Marianna Hainisch az Ethikai Közösség alapító tagjai közé tartozik s mind a mai napig a legszorgalmasabb s a legbecsültebb választmányi tagunk.


Céljaink: Az élet emberiessé való tevése, az emberszeretet gyakorlása, a kultura istápolása s az emberies értékek fokozása. Az emberek igaz szeretetét és tiszteletét prédikáljuk. Ellene vagyunk minden szellem- ós társadalomellenes jelenségnek és harcolunk azok ellen. Az Ethikai Közösség ezenkívül még egy humánus lélekgondozó közösség is. Mi az egész vonalon az élet igenlői vagyunk, mi nem leláncolni, hanem felszabadítani akarjuk az embert. Mi nem aszkéták, hanem aktivisták vagyunk. Humánus lélekgondozó intézményeink: a „vasárnapi ünnepek”, előadásokkal és zenével; társas összejövetelek; különböző intézmények látogatása; erkölcsi ismeretek oktatása fiatalkoruak és gyermekek számára; erkölcsi és nevelői kérdésekben való tanácsadás; felekezetnélküli születési és házassági ünnepeken a beszédek tartása, stb.


Mozgalmunk 1876-ban keletkezett, amikor a legelső Ethikai Közösség Amerikában megalakult, mégpedig New-Yorkban. A mozgalom erős viszhangra talált, ugyannyira, hogy Amerika kölönböző nagyvárosaiban, így Chicagoban, St. Louisban és másutt csaknem csakhamar hasonló Közösségek alakultak. Amerikából a mozgalom átkerült Angliába s ott is erős gyökeret vert úgyannyira, hogy a mozgalom ma is igen erős és még egyre növőben van. Ép mostanában értesültem, hogy Londonban, ahol az Ethikai Közösségnek több csoportja működik, most épül a Közösség saját palotája.


Németországban az Ethikai Közösséget 1892-ben alapították meg Wilhelm Förster” a híres pacifista Förster édesapja, Gheorg Gizycky és Friedrich Jodl. A jó időkben Németországban 15–20 csoportja volt a Közösségnek. Sajnos, a háború folyamán legtöbb ezek közül megszűnt s ma csak négy csoportja működik Németországban Berlin, München, Frankfurt am Main és Bresslau központokkal. A németországi mozgalom „Deutsche Gesellschatf für ethische Kultur” címen működik. Ausztriában csak Bécsben van Ethikai Közösség.


Ami a tagokat illeti, elvileg nem teszünk semmiféle kiválasztást. Aki jelentkezik, azt felvesszük. Nem kérdezősködünk se foglalkozás, se vallás, se más hasonló dolgok iránt. Természetesen feltételezzük, hogy mindenki belső kényszerre lép be Közösségünkbe és azzal a tudattal fogadjuk, hogy erkölcsös az élete.


Van az utódállamokban is Ethikai Közösség. Így például Prágában, Brünnben „Deutsche Gesellschaft für sittliche Erziehung” címen.


Remélem, mondotta még Dr. Wilhelm Börner beszélgetésünk vé gén hogy felvilágosításaim alkal masak némely szállingózó előítélet le küzdésére és arra, hogy mozgalmunk céljait és tevékenységét, illetve hírét elvigye a Duna medence államaiba. (Bécs)


 


Vissza az oldal tetejére | |