Korunk 1928 Április

A manifesztális és a látens feudalizmus


Bálint László

 


Fáskerti Tibor szerint cikkem hitet és meggyőződést rombolt össze a Korunk több olvasójában.


Vajjon igazi hit és igazi meggyőződés-e az, ami ilyen könnyen meginog?


Valamennyiünknek közös tulajdonsága, hogy szeretünk ragaszkodni hibás gondolatmenetekhez és helytelen tettekhez, dacára annak, hogy azok hibás, helytelen voltát érezzük. „A lélek kész, de a test erőtelen.” Valamennyien többé-kevésbé két emberré estünk szét és ez a két ember többé-kevésbé hadilábon áll egymással. A kétely, a lelki tusa, a lelki egyensuly elvesztése innét származik.


Egész természetes, ha kivált szellemtudományi kutatók eszméi között olyat is találunk, ami hibásnak bizonyult és a hihás részek elhagyásával több kutató elme munkájának eredményét összerakva egy tökéletes egészet alkotunk; de viszont az emberi lélek előbb emlitett tulajdonságát tekintve az is természetes, hogy ragaszkodunk dogmákhoz, amelyekről tulajdonképen tudjuk, hogy nem igazak.


Fáskerti Tibor minthogy ő ortodox-marxista hozzászólásának, egész gondolatmenetét egy általa gondolkozás nélkül, hallgatólagosan felvett axiómaszerü tételre építi fel. Ez a nyilvánvalóan hibás axióma egy negatívumba merül ki: negligálja a földmagántulajdon és a termelőeszközök magántulajdonának, a politikai és a gazdasági eszköznek ellentétességét.


Ha negligáljuk a politikai és a gazdasági eszköz ellentétességét, akkor persze nem láthatjuk meg azt, hogy a meglevő társadalom kompromisszum a politikai és a gazdasági eszköz, valamint az ezeken alapuló feudalizmus és kapitalizmus között. Az ortodox marxisták pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy meglássák az elvi ellentétet a politikai és a gazdasági eszköz között, mert akkor arra is rá kellene jönniök, hogy a meglevő társadalmi berendezkedés kompromisszumos képződmény és akkor fel kellene adniok a dogmáikat, amelyekre viszont, mint a hamis módon beállított énjük támasztékára szükségük van. Cikkem azért „rombolt össze” többekben „hitet és meggyőződést”, mert az illetők Énje alól kihuzta a támasztékot, az ortodox marxizmus dogmáit és így az énjük pozíciója a Übericchel és az eltolt „Es”-szel szemben megbillent.


Hogy két cikkemben leközölt állításaim jelentőségét világosabban lehessen látni, egy nomenológiai körülményre szeretném a figyelmet felhívni: Feudalizmus és kapitalizmus alatt nem azt értem, amit ez elnevezések alatt eddig általában értettek. Ezeket a fogalmakat a 19-ik század eszmekörében gyökeredző vulgĂär közgazdaságtan és ortodox marxizmus egyaránt külsőleges, jogászi módon értelmezte. A feudalizmusnak főleg közjogi jelentőséget tulajdonított; a földbirtok, vagyis a földjáradékra való jog elidegeníthetetlenségét. A kapitalizmust szerinte ennek a közjogi korlátnak a hiánya és a magánjognak az előtörése determinálja.


A 19-ik század eszmekörében gyökeredző felfogás a feudalizmus és a kapitalizmus közötti külömbséget tehát abban látja, hogy az előbbiben a földtulajdonosok a földjáradékot a közjog értelmében, az utóbbiban pedig magánjog értelmében sajátítják ki és ezáltal véli megmagyarázni a feudalizmus és a kapitalizmus közötti elvi külömbséget.


Ha ilyen módon húzzuk meg a válaszfalat a kapitalizmus és a feudalizmus között, akkor világos, hogy a mai társadalmi berendezkedés kapitalizmus, de én a Korunkban éppen azért irtam a szóbanforgó két tanulmányom, hogy megmutassam, hogy a megkülömböztetésnek ez a régi módja teljesen meddő és csak arra jó, hogy konfúziót támasszon.


Az eddigi szokással ellentétben nem jogtörténelmi, hanem közgazdaságtani kritériumok alapján határoztam meg a külömbséget a feudalizmus és a kapitalizmus között. A jogtörténelmi kritériumoknak közgazdaságiakkal való felcserélése arra jó, hogy kidomborítsuk a feudalizmus és a kapitalizmus latens és manifesztális tartalmai közötti külömbséget. A jogtörténelmi kritériumok alapján a feudalizmus és kapitalizmus manifesztális tartalmát, a közgazdasági kritériumok alapján pedig ezek latens tartalmát jelöljük meg. Fáskerti között és köztem a félreértést amely természetesen csak az ő részéről áll fenn az okozta, hogy a feudalizmus ós kapitalizmus alatt én azok latens tartalmát értettem, ő azonban azok manifesztális tartalmát értette.


A jogtörténelmi kritériumok értelmében természetesen teljesen igaza van Fáskerti Tibornak, mert manifesztális tartalmára nézve a mai társadalom kapitalizmus. De én éppen a mai társadalom rejtett, vagyis latens feudális tartalmát domborítottam ki és annak az óriási előnyét mutattam meg, ha a kapitalizmus és feudalizmus manifesztális tartalmai mellett vagy velük szemben latens tartalmait is meglátjuk. Ez gyakorlati szempontból azért fontos, mert a jelenlegi társadalom összes aktuális gazdasági problémáit kizárólag a latens és manifesztális tartalmak közötti különbség teszi ki.


A feudalizmus és kapitalizmus új definíciója mint minden definicó és minden elnevezés természetesen önkényes; de azt hiszem, hogy a tisztánlátásnak előnyére van, mert a feudalizmusnak csakugyan az a lényege, hogy a politikai eszközön alapszik és nem az, hogy a fold elidegeníthetetlen, amint a rabszolgák eladhatók-e, vagy sem. Vélekedjék bárki a közgazdasági kritériumok és a latens tartalmak felállításának célszerűségéről, amint akar, de egyet nem vonhat kétségbe: a politikai és gazdasági eszköz közötti ellentétet és azt, hogy a kapitalizmus teljes kifejlődése ós evvel a kollektivizmus alapos és szolid lehetősége csakis azoknak a tényezőknek az eltakarítása révén lehetséges, amelyeket feudális gátlásoknak neveztem.


A dogmatikus marxistáknak természetesen azért kellemetlen az általam felvetett terminológia, mert azokat a tényeket domborítja ki, amelyekről ők nem akarnak tudni. A manifesztális tartalmak azok, amelyekbe a társadalmi tudat belekapaszkodik, hogy a latens tartalmakat ne kelljen meglátnia és így Fáskerti hozzászólása frappáns bizonyítéka annak, hogy a „manifesztális” és „latens” tartalmak szembeállítása mennyire helytálló. (Berlin)


 


Vissza az oldal tetejére | |