Korunk 1928 Április

Valóság és irodalom

 


Mondd meg, mit olvasol s megmondom, ki vagy. A Berlíner Tageblatt körkérdésben kérdezte meg a nagy német kiadóktól, hogy mit olvas leginkább a mai olvasóközönség. Hogy ma is legjobban a regény s másodsorban az életrajz fogy, az nem ujság. Érdekes azonban a Malik-Verlag megállapítása, amely szerint jól csak az a regény fogy, amely aktuális dolgokkal foglalkozik. Ez nagy jelentőségű megállapítás, mert nem jelent kevesebbet, mint gyakorlati cáfolatát annak a régi, reánkszállott állításnak, hogy az irodalom arra való, hogy az élet fárasztó realitásai után pihenést találjon benne az ember. Jelenti azt, hogy nem igaz, hogy az irodalomnak a fantázia-elem előtérbetolása által kell hatnia, nem igaz az, hogy az irodalomnak el kell idegenednie a valóságtól, hogy feladatának eleget tegyen. Hanem a könyvkiadóvállalat gyakorlati megállapítása szerint épen ellenkezőleg az élet által adott problémák elmélyítése az, amit a mai ember az irodalomtól vár. Az Ernst Rowohlt-Verlag is ugyanazt tapasztalja. Az ő tapasztalatai szerint is azoknak a könyveknek van legnagyobb sikere, amelyek bőséges életanyagot nyujtanak az olvasónak s az élet reális dolgaival foglalkoznak. Ezért fogy erősen az életrajz és önéletrajz is. Az Erich Reiss-Verlag megerősíti az előzők tapasztalatát az aktualitást és reális vonatkozást illetőleg, de hozzátesz még egy érdekes és korunkra erősen jellemző megjegyzést. Mégpedig, hogy azok a könyvek kelnek legjobban, amelyek olyan jellemet rajzolnak meg, „amilyen után az emberek vágyakoznak.” Tehát egy nagysikerű vegyiparost, vagy szinészt, vagy hadvezért, önfeláldozó munkásmozgalmi embert. A hősök tisztelete erősen megnyilatkozik az olvasóközönség izlésében. S még egy jellemző korszerű vonást lehet kiolvasni a kiadók véleményéből. A Kiepenheuer-Verlag jegyzi meg, hogy a mai közönség csak az új megjelenésű könyvet keresi s egy fél évvel megjelenése után már nagyon nehéz egy könyv iránt érdeklődést ébreszteni.


Ime a Berliner Tageblatt ankétja. Valamivel előbb, januárban, a Neue Bücherschau, a legbaloldalibb irodalmi beszámoló folyóirat ankétezett ugyanezen témáról, nem a kiadók, hanem közvetlenül az olvasók körében. A legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó egyénektől a következő három kérdésre kért választ: Mit tart az irodalomról? Melyik könyv tette rá a legmélyebb hatást? Melyik könyvet tartja a legrosszabbnak azok közül, amit olvasott? A beérkezett válaszok közül a Neue Bücherschau 25-öt leközöl azzal a megjegyzéssel, hogy a többi csaknem szóról-szóra megegyezik ezekkel.


A kép, amely e válaszból elénk rajzolódik, bizony sivár. Az érzik ki belőlük, hogy a mai embernek nincs igazi kapcsolata az irodalommal s ami van, az is olyan, hogy jobb volna, ha nem lenne. Az irodalmi judicium teljes hiánya, babiloni zürzavar és sötétség beszél a válaszokból. Ime néhány válasz:


„Négy éve egyáltalában nem olvasok könyvet. Azelőtt olvastam rablótörténeteket. Ma csak pártlapomat olvasom.” Egy postás, 35 éves.


„Régen sokat tartottam az irodalom felöl. Ma teljesen megváltozott a véleményem. Az irodalom nem annak való, akinek sok dolga van és sikereket akar elérni életében. Három éve nem volt könyv a kezemben.” Egy irodai alkalmazott, 23 éves.


„Amig W. C. nyitogató voltam, sokat olvastam, főleg Courts-Mahlert. De végül beleuntam. A legjobban Hesse: Steppenwolf-ja és Sinclair König Kohle-ja tetszett.” Egy munkásasszony, 55 éves.


„Az irodalom mindig érdekelt. Hogy mi tetszett legjobban? Erre nem lehet felelni. De mély benyomást tett rám Alfred Kerr. Hogy mi nem tetszett? Na, a nyomtatott betü háromnegyedrésze szemét”. Egy igazságügyi tanácsos, Berlinből, 62 éves.


„Mint osztálytudatos munkás, az irodalmat is osztályom szempontjából ítélem meg. Ezért az irodakmnak nagy jelentőséget tulajdonitok a proletár nevelés szempontjából. Helyettesítenie kell a többnyire konzervatív, reakciós szülőket és tanitókat”. Egy ipari munkás Halle-ból, 25 éves.


„Az irodalom élvezet számomra. A pihenés óráiban. Valamikor Sudermann: Katzensteg-je tetszett nagyon.” Egy bankár Hamburgból, 43 éves. „Az irodalom szép dolog, de a szegény embernek nehezen hozzáférhető. A könyvek nagyon drágák. Legjobban egy Dickens regény tetszett, amelyben egy Micawber nevű úr szerepel”. Egy irodaszolga, 60 éves.


„Sokat olvasok, főleg tanulságos dolgokat. Régen csak érdekes és jó befejezésü dolgokat kerestem, mostanában legjobban Holitscher: Bruder Wurm-ja és Hamsun: Hunger-je rázott meg.” Egy kereskedő felesége Frankfurtból, 40 éves.


„Régebben semmit sem olvastam, a háboruban szoktam hozzá. Legutóbb Dauthendey: „Raubtiermenschen”-je tette rám a legerősebb benyomást. Mint bürokrata osztom vágyakozását a nagyvilág után”. Egy miniszteri főtitkár Königsbergből, 34 éves.


„Szeretem az irodalmat! 1. Mert művelő hatása van, 2. Mert magasabb kulturába emeli az embert.” Egy marha-kereskedő Rülfenrodból, 61 éves.


A válaszok legnagyobb részéből kiérzik, hogy épen úgy íródtak meg, mintha arra a körkérdésre kellett volna felelniök, hogy mi a kedvenc ételük vacsorára. Sőt inkább kevesebb igazi érdeklődéssel. Viszont az a smokkság is kiérzik belőlük, hogy amit úgy kell tenni, mintha az irodalom jobban érdekelné az embert. Van ugyan egy őszinte válasz, amely bevallja, hogy inkább járatja a gramofonját, mintsem hogy könyvet olvasson.


Feltűnő, hogy talán az irodalmi smokkság hatása alatt „a legnagyobb hatást” csaknem kivétel nélkül elismert jó írók gyakorolták a válaszolókra: Kerr, Holitscher, Hamsun, Upton Sinclair, Hauptmann, Herrn. Hesse, Arnold Ulitz. Még feltűnőbb, hogy a klasz szikusok teljesen hiányoznak a listából. Ez viszont őszinteségük mellett beszél. A klasszikusok ugy látszik, ma már Németországban is csak az iskolaköny vekben élnek. De a legfiatalabbak is csaknem egészen hiányoznak. Mert még nem jutottak el könyvtárakba és köl csönkönyvtárakba. (d. l.)


 


Vissza az oldal tetejére | |