Korunk 1928 Április

Korunk titanomachiája

 


Nem uj dolog a francia és német szellem szembeállítása s mint az európai szellemiség két ellenpólusának beállítása. Ami Wechssler könyvét érdekessé teszi, az, eltekintve a sokszor érdekes és igaz részletektől, a francianémet szellemi ellentét gyökerének s jelentőségének keresése s a korszerű felelet, amelyet a feltett kérdésre ad s amellyel talán egész korunk vívódó szellemiségének gyengéjére tapint.


Wechssler meg van győződve, hogy létezik egy francia és egy német tipus, amelyet jellegzetes megnyilatkozásaiban meg is lehet fogni. Wechssler német, sőt patrióta német, aki azonban mint romanista szakember, jól ismeri a francia kulturát s elfogulatlan szemekkel nézi. Nem bizalmatlan a francia kultura irányában, mivel végeredményében nem ellentétesnek, hanem egymást kiegészítőknek látja őket.


Franciaország ez a Wechssler gondolatmenete a hellenisztikus kulturának, tehát a késői görögségnek és a római kulturának örököse. Ezzel szemben Németország az antik kultura, a klasszikus görög kultura modern folytatója. A lelki bekapcsolódás ezen eredeti különbsége az, amely az eredetileg rokon gallo-frankokat és németeket, fokról-fokra eltávolította egymástól. A francia gyorsabban fejlődött s egyéniségének teljes tudatára jutott már a 17. században. A német csak sokkal későbben érte el a tudatosság e fokát. A német tökélyre vitte a metafizikában, a zenében és a proféciában; a francia az életművészet, a lélektan, a politika, a festészet, szobrászat virtuóza lett. Egyik oldalon a gondolkodók népe, amelyet homályos problémák üldöznek, a másik oldalon a rétorok népe, amely világos és harmonikus mondatokban fejezi ki magát. Az egyik egy belső erőkifejtés és egy immanens fejlődés által akar felemelkedni a tökélyig; a másik kívül találja meg a tökéletesség mintaképét, amelyet utánozni akar. Ez a lényeges, belső különbség a két tipus között, amelyből összes részletkülönbözőségeik, mint forrásból, adódik megnyilatkozásaikban. S ezen elkülönböződés forrása a görög kulturának két különböző fázisába való kapcsolódás. Már az antik kulturában fellelhető az a két egymással küzdő ellentétes tendencia, amely kifejlődve a francia és német szellemnek ad létet. Ez a szellem elsőbbségének hangsulyozása a technika, az ekonomia fölött, amit a régi görög mitológia úgy fejezett ki, hogy az Olimpusz isteneinek juttatta a győzelmet a titánok felett. Ma az einer titáni hajlamai mondja szerzőnk felütötték fejüket; a matériális lét, a technika, a hasznosság kultusza le akarja dönteni a szellem istenségeit az Olimpuszról. Egy uj modern gigantomachiával állunk szemben, amellyel a harcot az igazi spiritualismusèrt a görög tradició két örököse, a francia és német szellem csak együttesen veheti fel.


Mikor Wechssler korunk gigantomachiájáról beszél, elsősorban kulturánk alapjára és legjellegzetesebb vonására, technikánkra gondol s beleesik a filológusok gyakori tévedésébe, a technikával való élést összetévesztve a technikával való visszaéléssel. Csak az utóbbi nevezhető az igazi lelki kultura ellenségének (igaz, hogy épen technikánk legrikitóbb vivmányait ilyen visszaélésre használjuk fel), de maga a technika, amely urrá tesz az anyag, a tér és idő fölött, épen ellenkezőleg, az ember elanyagiatlanitásánakleghatékonyabb eszköze. A titánságban csak a célkitűzés az, ami nem helyes, de a titánság eszközei maguk kitűnőek. Ha ezt a disz tinkciót nem tesszük meg, igen köny nyen beleesünk a reakciós spiritualiz mus karjaiba. (d. l.)


*E. Wechssler: Esprit und Geist. Versuch einer Wesen: kunde des Deutschen und das Franzosen. Bielefeld: Volhagen u. Klasing.


 


Vissza az oldal tetejére | |