Korunk 1928 Április

Korunk háborús tébolya

 


A következőket Franz Karl Endres, nyugalmazott őrnagy, tehát szakember irja a „Paneuropa” folyóirat januári számában:


A katonai hatásfokozás a háborúban mindinkább nagyobb embertömegek alkalmazása által a világháborúban elérte a tetőfokát. Minden mozgósittatott, amit csak mozgósítani lehetett. A tömegek alkalmazásának megfelelt természetesen a tömeges veszteség katonákban. Míg a polgári népesség háborús vesztesége aránylag kevés volt.


A világháborúban résztvett népek katonai vesztesége 9,263.000 halott. Ilyen óriási véráldozatot egyike sem mutat fel azoknak a történelmi korszakoknak sem, amelyeket a legbarbárabbaknak és legvéresebbeknek nevezünk. Egyedül a sokat dicsőitett civilizációnk, amelyet a mindinkább ellaposuló kultura kárára fokoztunk magasabbra, volt képes ezt a „teljesítményt” felmutatni. Képes volt erre, minthogy összekapcsolta a hatalom-szervezés maximumát a technikai fejlődés hadászati kihasználásának maximumával.


Bármennyire kétségbeejti is a legjobbakat a világháború iszonyata, mégis ugyanazok a destruktív dogmák és erők, amelyek a világháborúhoz vezettek, ma is fennállanak és bármely egoisztikus terv megvalósitására felhasználhatók ma is.


Ezért, csak a legnagyobb borzalommal nézhetjük, hogy a háború szervezése veszedelmesebb arányokat ölt ma, mint amilyen a világháború előtt volt és hogy a hadviselés technikája ma oly lehetőségeket nyujt, amelyeket még a világháborúban a pusztítás legradikálisabb szellemei is, mint teljesíthetetlen álmokat tekintettek volna. Hogy a dolog lényegét egy mondatban összefoglaljuk: A modern hadviselés nem fekteti többé a fősulyt az ellenséges front sok veszteséggel járó és hosszasan tartó áttörésére, hanem azt hiszi és joggal hiszi, hogy a háborút sokkal gyorsabban befejezheti, ha az ellenség nagy városait és ipari termelőközpontjait repülőgépekről mérges gázok által temetőkké változtatja.


A repülőgép támadások nagyjából úgy fognak lefolyni, hogy egy erős hadirepülőgép osztag elűzi az ellenség védelmi repülőgépeit s miután ez megtörtént, ezen útcsinálókat fehérfoszforos bombákat szóró repülőgép osztagok fogják követni, amely oly rettenetes gyújtó hatásu, hogy vizzel nem oltható s minden embert könyörtelenül összeéget, akit a levegőböl aláhulló égető-anyag legkisebb részecskéje is megérint. Az ilyen foszfor-támadások hihetetlen pánikot fognak előidézni s már egyedül fenyegető közelségük lelki hatásával egy egész csomó emberáldozatot fog követelni. Hiszen nem fegyelemre és hidegvérre szoktatott katonákat, hanem a halálos veszéllyel szemben készületlenül álló embereket, asszonyokat, gyermekeket, öregeket és betegeket fog érinteni a támadás. Aztán jönnek a légi gáz-támadások. Egyetlen egy személyszállító repülőgép magával tud vinni hatszáz gáz-bombát. Az angolok kiszámították, hogy két ilyen repülőgép egész Londont eláraszthatja mérgező gázokkal. De tegyük fel, hogy tízszer, vagy húszszor ennyire van szükség, akkor is néhány repülőgép mindig elégséges lesz, hogy nagy városokat a minden védő gázmaszkot átható s a legkisebb menynyiségben is már halált okozó gázokkal tökéletesen néptelenné tegyen.


Ez pedig azt jelenti, hogy a háború sorsa eldönthető, még mielőtt a katonák frontjai egymást meg is közelíthették volna.


Ezért a legkomolyabban foglalkoznak illetékes helyeken már ma azzal, hogy a polgári lakosságot gáztámadás esetére, már előre felszerelik a megfelelő védelmi berendezésekkel. Minden lakosnak egy-két gázmaszkja kell hogy legyen készenlétben, minden házban kell legyen egy nagy gázmentes helyiség és egy beépített elektromotor. Úgyszintén az uccákon legyenek felállítva a gáztámadás által ott meglepett járókelők számára gázhatlan megbúvóhelyek. De ha meggondoljuk, hogy milyen hihetetlen költségeket jelentenének ezek a berendezések és hogy az igy hirtelen felfokozott igénybevétele az elektromos központoknak egy gáztámadás alkalmával, ezek szolgáltatóképességének felmondását jelentené, nem is beszélve arról, hogy igen sok helyen hiányzik a védelemre szolgáló elektromos áram is, végeredményében azt kell mondani, hogy ezen iszonyatos öldöklő háborús fegyverrel csaknem védtelenül állunk szemben.


S hogy mindezek nemcsak egy pacifista rémlátásai, azt igazolja a Preusische MilitĂär-Wochenblatt december 25-i száma, amelyben a következők olvashatók. „Meg kell állapitani, hogy egész Németországban nincs egyetlenegy hely sem, amelyik bármikor egy óra alatt ellenséges tűz-, vagy gázbomba-támadás által a földszinével egyenlővé ne volna tehető”.


Hogy pedig a háborút humanizálni lehetne a mérges gázok alkalmazásának eltiltásával, az nem egyéb, mint puszta öncsalás. A háboru erőszak, a háboruban az győz, aki nagyobb erőszakot tud kifejteni és nem lesz olyan hadvezér, aki lemondana valamely eszközről, amely neki győzelmet igér. S minél biztosabb ez az eszköz, annál kevésbé. A háborút nem lehet humanizálni, csak megakadályozni talán.


 


Vissza az oldal tetejére | |