FĹ‘oldal

Korunk 1928 Január

A rákbetegség, mint kulturszimptóma

 


H. G. Wells, a, chicagói egyetem tanára egyik legnevesebb rákkutató, az Umschau-ban foglalkozik azzal a kérdéssel, vajjon helyt áll-e az az orvosi folyóiratokban gyakran olvasható állítás, hogy a rákos megbetegedés modem kulturánknak jellemző kisérője, hogy a rák ma sokkal gyakoribb volna, mint régen s hogy a civilizálatlan népeknél sokkal ritkább, mint a civilizáltaknál.


Tény, hogy különböző kutatók egyhangú állítása szerint a rák civilizálatlan népeknél sokkal ritkább, mint Európában, vagy Amerikában. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a rák a magasabb éleikor betegsége s a civilizálatlan népek átlagos életkora sokkal kisebb lévén, mint a mienk, így ott ritka ember éri el azt a kort, amelyben a rák jelentkezni szokott. Igy például Indiában a férfiak átlagos életkora 26.6 év, az Egyesült-Államokban 54 év. Viszont a 40 éven felüli férfiaknál a rák Bengálban éppen olyan gyakorinak bizonyult, mint akár Londonban.


Azt az állítást, hogy a rák kulturbetegség, azzal támogatják, hogy a rákos megbetegedések száma növekvőben van minden civilizált államban s a növekvés ott a legnagyobb, ahol az ipari és szociális organizációk a legfejlettebbek. De a szociális organizációk fejlettségével párhuzamosan nő az emberek átlagos életkora is, részben a születések csökkenése folytán, részben pedig mert erősen csökken a tuberkulózis, a tifusz, diftéria és egyéb ragályos betegségek okozta halandóság, különösen a gyermekkorban. Nyilvánvaló, hogy minden egyén, amely az ifjúkorban megmenekül a haláltól, szaporítja azok számát, akik később megkaphatják a rákot. Minden intézkedés tehát, amely egy ország egészségügyét emeli, növeli egyúttal a rákban elhaltak arányszámát is. Ha sikerülne még a ragályos betegségek utolsó nagy csoportját, a légzőszervek akút megbetegedését is kiküszöbölni, akkor a rákhalandóság egész biztosan újból lényeges növekedést mutatna. Magas rákhalandóság a közegészségügy nagy fejlettségének bizonyitéka. Igy érthető, hogy a legmagasabb a a rákhalandóság Svájcban, Dániában és Hollandiában, viszont legkisebb pél ´ dául Szerbiában, Jamaikában és más oly országokban, ahol a, higienikus viszonyok sok kívánni valót hagynak fenn. Ugyanígy emelik a rákmegbetegedések arányszámát azok a felfedezések és intézményeit, amelyek a rákos megbetegedések felismerését megkönnyítik. Igy például a Roentgen-sugarak a rák diagnózisát igen sok oly esetben teszik lehetővé, amelyben azelőtt nem tudták volna megállapítani, hogy rákról van szó s ezek sokkal nagyobb mértékben növelik a statisztikák rák eseteit, mint amennyire a Roentgennel való kezelés csökkenteni képes őket. Ugyanilyen irányban hat az egészségügyi intézmények és az orvosok számának megszaporodása . is. Még nem is olyan régen az volt a közhit, hogy a rák Japánban rendkívül ritka betegség. Amióta azonban a komolyan képzett orvosok száma ott is megszaporodott, a rák ott éppen olyan gyakorinak bizonyult, akár nálunk.


Mindezek mellett azonban nincs kizárva az sem, hogy életmód és foglalkozás is befolyással legyen a rákos megbetegedésre. Ma például az összlakosság kisebb hányada végzi napi foglalkozását szabad levegőn, mint régen. Elméletileg meg van a lehetősége annak, hogy ez szaporítsa az arcbőr rákos megbetegedéseinek számát. A húgyhólyag rákja valószínüleg szaporodik a festékipar fejlődésével. Nincs kizárva az sem, hogy a táplálkozás és a konyhatechnika változása befolyással legyen a gyomorrákra.


Mindezek alapján Wells megállapítja, hogy a rák ugyanolyan mértékben tekinthető kultúr-betegségnek, amilyen mértékben az öregség az. Az ifjúság, amely hála ismereteink növekedésének, megmenekül attól, hogy akút ragályos betegségekben pusztuljon el, tovább él, hogy öregkori degenerativ betegségekben haljon meg. Ezek közé tartozik a rák.


 


Vissza az oldal tetejére