Korunk 1927 Október

Az új építészet problémái és eredményei


Forgó Pál

 


A huszadik század embere a technika embere. Akarva-nem akarva a technika irányítja a tevékenységét, termelését, a technika alakítja ki arcát és életét. A kor bármely szellemi, etikai, szociológiai mozgalma vagy ténye kisérő jelenséggé, szekunder mellékzörejjé törpül mellette. A gőzhajó, gőzvasut feltalálása, a telefon, távíró megalkotása voltak a XIX. század valódi történelmi tényei, melyek mellett a „nemzeti államok kialakulása” muló jelentőségü csupán. A XIX. század technikai eredményeit, azok jelentőségét részben felidézte, részben szellemi területen párhuzamosan követte a századra jellemző materialista – természettudományos gondolkodás. (Darwin, Haeckel, Marx.) Csupán az építészet nem vett róla tudomást. Az építőipar már a XIX. század közepe táján lemaradt a kor technikai fejlődésétől.


A magasépítés újjáalakulásának a hengerelt vastartók (népszerü néven: Vasgerenda. I alaku metszetét mindenki ismeri.) megalkotása adhatta volna az első lendületet. Azonban a nagyszerü új építőanyag egyedül Amerikában kapta meg jelentőségéhez méltó szerepét. A felhőkarcolók, áruházak váza már a mult század végén a szegecselt vastartó lett. Európában legfeljebb romantikus, reprezentáns intencióju Eiffel-tornyok megalkotására használták, a vastól teljesen idegen, történelmi stílusú díszekkel éktelenitették. Kőszerkezetek formáit utánozták vele, hogy a konvencionális, történelmi formákat megtarthassák. És bár az első lendület idején még templomok menyezete is készült alulról látható rácsos vastartókból, alkalmazása később másodlagos szerepü lett. A századvég új szerkezete, a vasbeton sem bírt jelentékeny épitésátalakitó szerepre tenni szert, mert az akadémikus, klasszicizáló formákba alig volt beszorítható. A két vezető szerkezet sorsánál még szomorubb elbánásban részesült az elmult építészet részéről a kisebb szerkezetek, eljárások, újítások, munkamódok egész sora. Igy ma az a helyzet, hogy az építés egyáltalán nem tart lépést a korral. Szinte hihetetlen, de tény, hogy drágán dolgozik, időt, munkát, pénzt pazarol öntudatlan tradicionálizmusból, vétkes maradiságból, gyakran egyenesen javíthatatlan bornirtságból.


E tespedtség felszámolásának a háború adta meg az első lendületet. A rég kiismert anyagok egyre növekvő hiánya folytán új anyagok és eljárások után kellett nézni. A pótlékok be nem váló részét a stabilizálódó viszonyok újra leszorították. Ami azonban megmaradt, arra jelentékeny szerep vár. A háború ökonomiára, praktikusságra tanított. Egyszerüsbödést hozott az egész vonalon. A békeévek tuldimenzionált, könnyelmü bőséggel épitett házai helyébe a gazdaságosan átgondolt, szükségleteinkből kiinduló alaprajzit új ház lép. Ahogy az öltözködés terén, a munka rendszeresítésénél a célszerűség és teljes ökonomia bevezetését kezdeményezte a háború kényszerhatása, úgy az épités egészsége-


sedését is a háboru indította meg.


*


Hogy megértsük, mik az új építészet problémái és eredményei, negatívummal kell kezdenünk. Mik a háboruelőtti épités hibái?


Ismeretes tény, hogy a reneszánsszal megindult stilus-fejlődés a 18-ik század végén megszünt. A nagy francia forradalom puritánizmusa a komor dórizmust szegezte a dekorativságba fult rokokó ellen s ezzel megindult a klasszikus építészet semativ másolása. A „klasszicizálás” jellemzi a XIX. század építését. Uj-görög, uj-klasszikus törekvései mellett – az egyre jobban individualizálódó, szellemiekben romantikus polgári élet pendantjaképen – a középkori stílusok felujitása is elkövetkezett. (Egy példa: a Budapesti parlament-épület.) A legpolgáribb század tradíció-tiszteletéhez járult még a pátosz és reprezentálás szeretete. A ház, az „ingatlan” jelképezhette legmegfoghatóbban a vagyont, a tőkét.


Igy került a háború előtti idők építésze alkotásközben a gátlások egész tömkelegébe. Belénevelt tradicionalizmusa előlbb rajzoltatta fel vele a „történelmi” jellegü homlokzatot, a ház patétikus, reprezentáló körvonalait, mint az alaprajzot, mint a ház kommunikációját, szerkezetét, vízszintes elrendezését. Igy jöttek létre középkori lovagvárak módjára épült házak, antik templomot vagy barokk kastélyt mutató színházak, gót-templomszerü bérházak, stb.-ik.


A háboru előtti polgári lakóház is ilyen hibák terméke. Elrendezésében, berendezési tárgyaiban, megjelenésében reprezentáns, hivalkodó. Alaprajza zavaros, átgondolatlan, ötletszerű. Anyaggal, hellyel ez az épités pazarul bánik. A primitiv ember vaskossága, nehézkessége, az anyagtól való félelme eredményezi ezt. A régi építész nem mérnök, alig technikus, nem matematikus. Nem él a tudomány módszereivel, nem számit sokat, inkább „tízszeres biztonsággal” tulerősre épiti a falat, menyezetet, stb.-it. Az építtető, a lakó igényeivel, szükségleteivel nincs tisztában, nem is kutatja azokat. Hisz maga a „fogyasztó” sem gondolta át soha világosan, öntudatosan, mik a kívánságai jó butorral, jó lakással, jó házzal szemben. Az individualisztikus anarchia jegyében épitett és alkotott a „Vorkriegszeit”. Ahogy a termelés nem a közszükségletek pontos számbavétele révén irányittatik, hanem a vállalkozói önkény és a nagyobb haszon elve szerint, úgy az épités sem igények matematikai kielégítését célozza.


Köznapi példa: Képzeljük el a nagyvárosi ház átlagos bérházának konyháját. Rendes alapformája egy téglalap, melynek rövid oldala 2.00 m., hossza 5.00–5.50 m. A tűzhely e folyósószerü helyiség mélyén van, mert kémény csak a középfalban lehet. A munkaasztal a keskeny négyszög ellenkező végén kap helyet, hogy az ablaknál legyen. Ez az „elrendezés” azt jelenti, hogy a főzést végző személy a szellőzetlen, meleg levegőjü, szük helyiségben munkájának 5–6 órájában a 10 méteres oda-vissza utat naponta százszor vagy kétszázszor kell megtegye. A szekrény, a vízvezeték ugyanilyen kedvezőtlenül kap helyet. Mert a tervező építész mindenre gondolt munkája közben, csak a bérlő kényelmére, igényeire nem. Ugyanilyen okokból rossz a lakás közlekedése, az ételfelhordás hosszadalmas, az egész lakást átbüzölteti, a hálószoba bő és tulhalmozott, a lakóhelyiségek napot alig kapnak, rosszul „betájoltak”, rosszul szellőztethetők. A berendezés cicomás, komplikált. Az ablakokon porfogó, földet-seprő csipkefüggönyök, ezen sötétítő sulyos drapériák. A falak selyemszövetet, goblent utánzón sötétre, díszesre patronozva, a menyezeten barokkos gipszgirland. A csillár köbméternyi ürt tölt be, réz, vagy vasvereteivel, üvegdiszeivel, ernyőivel, angyalkáival tisztithatatlan pókháló és porfészek. A meisseni porcelános, vitrines, aranyképkeretes, nippes polgári lakás zsufoltsága, piszka, gondja, pszichikai terhe ekvivalense a rossz háznak, amelyben elhelyezkedik, a félreismert, elrontott, tulkomplikált életnek, amelynek kerete. A rossz építészet az általánosan rothadt gondolkodás következménye.


Mindez azonban inkább a ház külső és belső megjelenésére vonatkozik. A háboruelőtti épités nagyobb bűnei szerkezeti téren keresendők. Az egyre dráguló házbért, a mindig és mindenütt drága építkezést az épitőipar elmaradottsága, középkori nivója okozza elsősorban. A díszítés, a tradiciós homlokzat, fölös bőség is sok pénzbe kerül, a tervezői könnyelmüség, antitechnikus esztétizálás még drágább. Mindennél költségesebb azonban a maradi munkavezetés és munkabeosztás, a meghaladott szerkezetek alkalmazása.


Miben áll a „Vorkriegszeit” építőtevékenységének szerkezeti elmaradottsága közelebbről, milyen szerkezeteket használ a korszerü épitőipar a meghaladott eljárások és konstrukciók helyén?


*


A békebeli épités kézitégla épités. Az égetett tégla régi szolid szerkezetet ad, de előállítása az égetési költségek miatt drága. Kis, kézimunkához szabott méreteinél fogva belőle falat rakni hosszu, körülményes munkát igényel. Az új építőeljárások kettéválasztották a régi téglafal szerepét, mely eddig a menyezet és tető terheinek hordása volt elsősorban, az izolálás (időjárás elleni védelem) másodsorban. A nehézkes, drága, lassan épülő téglafal kettős szerepének két szerkezettel felelünk ma meg: 1. A teherhordást vasbetonváz végzi, 2. az izolálást olcsó, könnyű pótanyagok, u. m. salakbeton-lapok látják el, melyek légüres kettős falazatként kerülnek a ház vasbeton-csontvázának kereteibe.


Az évezredes multu égetett tégla ilyen kiküszöbölése egymaga csökkenti a ház költségeit 15–20%-al. A vasbetonváz egyes részei nem a magasban, nem végleges rendeltetésük helyén öntetnek mintadeszkázatba, mint eddig. Ez tuldrága eljárás volt, a leszabott, lassan összeszegezett deszkamintákat (zsaluzást) alig lehetett újra használni, ezenkívül az anyagot magasra hordani felmérhetetlen munkát jelentett. Az új építészet lent, előre elkészíti a vasbetonváz egyes részeit: a kereteket, gerendákat. Mindezt lehetőleg gépi uton végzi, gyorsan kötő új cementanyaggal (az idő pénz!) és a kész részeket daru segítségével emeli helyére, ott lehetőleg szárazon szereli össze. (Száraz montirozás.) Itt tehát többszörös újításról, olcsóbbitásról van szó. A száraz montirozás teljes megoldása rövid idő kérdése, ez újabb egyszerűsítést és megtakarítást jelent.


Az egyszerűsitett vasbetonkeret kevesebb alapozást, kevesebb földmunkát, főleg kevesebb helyet igényel, mint a régi téglafal. Karcsubbá teszi a házat, a telek ugyanolyan területü elfoglalása mellett tágasabbá az enteriőrt. Tartósabb és biztosabb is a régi falnál. A közelibe kerülő izoláló kettős testek is gépi uton készülnek, daruval helyeztetnek el, az összeragasztást, illesztést, vakolást végzi csupán emberi erő. Bár természetes, hogy az épitő-ipar hamarosan teljes simaságu, pontos sík felületü lapokat fog előállítani, melyek vakolást nem igényelnek, kellemes hatású, természetes felületet adnak.


A régi ház faszerkezetü, sulyos cseréppel fedett tetőzete majdnem teljesen felesleges, pazarló konstrukcio volt. Közép- és Nyugateurópában, a hatalmas tetők, tetőemeletek, manzardok hazájában sehol nem sulyosak annyira az időjárási viszonyok, hogy szükség lenne rájuk. Hamis monumentalitásra törekvés, történelmi stílusok mesterséges fenntartása, maradiság, a megszokotthoz való nyárspolgári ragaszkodás éltetik ma is. Képzeljük el a sok drága bádog-és vasszerelvényt, magas kéményeket, tűzfalakat, amiket az egymagában is tuldrága fa-tetőszerkezet igényel és ezzel szemben csupán poros, piszkos, fülledt, sötét, legfeljebb lomtárnak való vagy szárításra használt teret ad, hová komplikált, nehézkes a feljutás is. Gerendázata, cserépfedése drága, az egész tüzveszélyes, gyakori javítást igényel. Ideje végleg lejárt.


Utódja a lapos tető. Modern vegyi eljárásokkal kikészített, kátránnyal aszfalttal összeragasztott többszörös papirlemez (aszfaltlemez) réteg a lényege. Könnyü, vízhatlan, tűzbiztos szerkezet. Hideg ellen olcsó turfa réteggel izoláljuk. A legfelső emelet vasbeton mennyezetére szerelhető, elenyésző esést igényel, szélén a csatorna a tetöből magából könnyen kiképezhető.


A lapos tető előnyei: 1. A telek nagysága nem kisebbedik az építmény alapterületével, mert akár az egész tető járhatóvá, függő kertté, terasszá képezhető ki, ahol egészséges, zavartalan, kellemes tartózkodás nyilik. 2. Olcsó, tüzbiztos, viharálló, a szél hatásának nem nyujt függőleges felületet. 3. Az építményt nem nyomja a komor, nehéz tetőszék, a felső ablaksort nem árnyékolja be az eresz. 4. A lakás területe kisebb lehet, mert az év nagyobbik felében, alacsonyabban hagyott épületrészek lapos terrasz-tetején (vagy pár lépcsőfokon feljutva,) saját lakásunk tetején tartózkodhatunk, ernyők alatt étkezhetünk, stb. 5. Emeletráépítés esetén nagyobb munka nélkül leszerelhető, költséges tetőszék-emelő eljárást nem igényel.


Nem érv a lapos tető ellen, hogy ruhát ezután hol szárítunk, lomot hol tartunk? A mosást gép végzi, a szárítást is. De ahol ez még nincs meg, száritó kamrák tervezhetők az alaprajzba, a ház egy részére, hol több sorban egymás alatt, kevés helyen sok fehérnemű száradhat. Elhasznált lomokat pedig nem őrizünk meg. Eladjuk vagy elégetjük.


A korszerű ház ismertetéséhez sok egyéb szerkezet. egyszerüsités, racionális berendezkedés ismertetése lenne még szükséges. Vannak tolóablak szerkezetek, melyek nem nyílnak be a szobába vagy ki a szabadba, hanem helyet nem foglalón a mellvédbe sülyeszthetők. egymás mellé tolhatók, tokitik, keretük tisztítást nem igénylő, nikkelezett, karcsu profil-vas, üveganyaguk erős, szimpla tükör-üveg. Takarékos, embermagasságnál alig magasabb ajtók, melyek a nagyképű, díszes, hatalmas kétszárnyu ajtó-várak helyén a közlekedést amannál jobban biztosítják, beépített szekrények, jég nélkül hűtő ételszekrények, a konyhából bárki által könnyen kezelhető, kis helyet foglaló, egyszerű, olcsó központi fütésberendezések, (Amerikában a. fütőszerkezet nyáron hűt, hüvösre temperálja a. lakást), villannyal működő mosógépek, centrifugái-szárítók, a klozetet tetőn át szellőző kürtők, stb., stb. Mind olcsó és praktikus lakásberendezési tárgy. A konyhában szén- és gáztüzhely, kis erejű villanymótor, mely darálókat, zuzókat, morzsatörőket hait, késtisztitógépet működtet, főzés idején kivül a bármilyen asztalra felerősíthető, pedál- és alváznélküli varrógépet hajtja, jeget készit, szellőztet.


Mindez jóval kevesebb helyen történik, mint eddig. A Pullmann-kocsi 48 órás utazás alatt végig kényelmes, az óceánjáró kis kabinja praktikus, gazdaságos berendezésével hetekig jó lakást biztosit. Ezek az „előképek”. Ezektől lehet tanulni. Igényeink revizióját rájuk gondolva kell megejteni. Régi kényelmünk, bőségünk nem civilizációt jelentett, hanem tunyaságot, matematika nélküli életet. „Nagyapámnak jó volt nekem is az kell legyen” ez volt a régi elv. Az új így hangzik: „Nagyapámnak tuljó és tulbő jutott, el is laposodott mellette. Én a kevesebbet úgy osztom be, hogy többet nyujtson, magam friss és tettrekész maradjak.” Ennek első pszichikai feltétele az új lakóház.


Az épület gazdaságos, átgondolt szerkezetével, beosztásával új külső is jár. Munkás, okosan beosztott, racionális életünk kereteit nem alakítja többé az „iparművészet”, a polgári kultura legkorcsosultabb öszvér-alakzata. Ugyan-igy házunk, munkahelyünk, gyáraink, adminisztrációs épületeink külsejét sem diktálhatja többé a szépnek letünt meghatározása.


Az új épület nem díszes, nem cicomás. Homlokzatán semmi tagozat, semmi horizontálizmus vagy vertikálizmus. Stilizált díszek, naturális figurák épp oly idegenek a korszerű építéstől, mint az autótól XIV. Lajos diszhintajának formái. A külső csupán a belső megalkotottság következménye. A régi építészet kívülről befelé épített. A tervező sikdiszítménynek fogta fel a ház homlokzatát, műtermében gondolta ki a halott „fasszád”-ot, műtörténeti könyvek avas szellemét erőltette, faragta rá az adott esetre. Szimmetriát, tengelyekre beállított festői hatásokat keresett. Az így előre megalkotott homlokzathoz gyurta hozzá az alaprajzot, eszerint helyezte el a válaszfalakat, a szobákat, a lakást. „Művész” volt, dekoratőr, holott a ház szerkezet, melynek konstruktora a mérnök, egyedül a mérnök.


Az új ház homlokzata, megjelenése, külseje a benső következménye:


Rend, nyugalom, egyszerűség jellemzi. Ahogy különböző tevékenységeinknek színterét a végtelen térből egyszerű, elemi, geometriai idomokkal, négyszöggel, körrel határoljuk el, úgy az új építészet alkotásainak megjelenését is ez jellemzi: Mértani testek, elemi idomok formájában alakul ki a külső, a hasáb (kubusz), a henger, a gula, a kup alakjában. A homlokzatok derékszögű síkidomok. A derékszög mindenütt, mert ahová az ember keze a természetadta nyersanyag alakításába belényul, a derékszög rendje szerint végezhető el az alakító művelet legökonomikusabban, pszichikailag legmegnyugtatóbban, legáttekinthetőbben. Minden igazi architektura alaptörvénye a derékszög. Primitiv korszakokban nem birt az ember teret síkkal áthidalni, boltozattal, görbe síkkal fedte le. Mihelyt eszközeinek technikai fejlettsége engedte, a síkra tért át. A síkmenyezet vízszintes, a függőleges falra derékszögben áll és bár az erők kiegyensulyozását, a támaszték vastagságát nem érezzük, enteriörként elemi egyszerüségében mégis legmegnyugtatóbban a kubusz hat. A lakás, a munkahely pedig elsősorban ezt kell elérje: Nyugalmat adó rendet, áttekinthető kommunikációt.


A kor egyéb művészeti törekvéseiben is felismerhető az egyszerünek, sőt a primitívnek szeretete. Távoli párhuzam lenne a modern szobrászatnak egyiptomi és néger plasztikák felé való hajlását egy jelenségnek venni a modern építészet egyszerűségre törekvésével. Tény mégis, hogy a két jelenség egyidejű. Corbusier, a modern francia építés uttörője, alapvető művében az új építészeti „stílust” (egyéb hiján a régi szó) 3 helyről vezeti le. Egyik az ipari építmények komoly, egyszerű, hivalkodás nélküli külseje. Az amerikai gabonaraktárolók (szilók) henger formái, gyárépületek kubuszos megjelenése az az új szép, melyet épületei előképének elismer. Automobiljaink, óceánjáró gőzöseink célszerűség diktálta külseje a másik forrás. A Lusitania külseje ritmikus, egyszerű négyszög- és körablakaival a fehér hajófalban, a vízszintes és függőleges sima vasakból álló egyszerü korláttal a fedélzet szélén, 30 egyforma sima ajtónyílással a nyílegyenes folyosó oldalfalában ... „stílus” reprezentálás, hencegő díszek nélkül és a „Massenwirkung” olyan felemelő, bátorító, érzését adja a kor lényegét érző embernek, amilyent ma a bédekkeres polgár a római Pétertemplom oszlopai alatt hazudni sem tud magának. – A hajókabin négy négyzetméteren több kényelmet, civilizációt, praktikus berendezettséget ad, mint az angol kastély emeletes ürterü hallja 60 négyzetméteren. Az új építészet nem. választja ketté a bensőt és külsőt. Logikus következménye a lakás kiszámított, gazdaságos, elnagyolt hasonlattal: hajókabinszerü külsejének az a tiszta, nyugodt, disznélküli, megnyugtató megjelenés, amelyik ismét a művész ós művészet nélkül előállított óceánjáró külsejének sajátsága. Corbusier harmadik forrása az absztrakt festészet volt, ahogy az új művészeti irányok kollektiv egységének egyazon értékű hajtása az új vers, az új film, az absztrakt festészet vagy a korszerű épitészet. A gyökér és a cél közös: Találja meg az alkotó ember önmaga pozitiv, termelő formába állásának mindig a célból és anyagból következő eszközeit a sajátos alkotás saját területén. Azaz ne dolgozzon az épitészet festői hatásra, ne utánozza a képzőművészet a természetet, adjon mindenki saját adottságaiból folyó pluszt a világhoz.


Corbusier talán tulsok szerepet juttatott az absztrakt festés eredményeinek az épitészet területén. De tagadhatatlan, hogy ez a gyökereiben újjá alakult festészet fedte fel az elemi, geometrikus, színes idomok vonatkozásainak új szépségeit A tárgyat, az alakot elvetette, minden más területről kölcsönkért eszköz nélkül síkkal és színnel dolgozik, törekvései érintkeznek az architekturával.


Az amerikai ipari építmények, az autó és oceánjáró megjelenésének új, technikai szépségei, az absztrakt festészet által felfedett vonatkozások gyönyörködtető ereje az a három terület, ahonnan az új épitészet (soha nem „stilus!”) táplálkozik.


*


Az új architektura hollandiai és német képviselői ezt is tagadják. Szerintük semmilyen előre felvett elv nem jogosult az építészmérnök tevékenységét befolyásolni. Az építészet tisztán és egyedül szükségletek kielégítésére irányuló tevékenység, megjelenését egyedül ez a tény befolyásolja. A holland és német új építési mozgalmaknak nincs őse vagy előképe. Szükséges határozott célra bizonyos tér elhatárolása, ez a vezető princípium. Megkeresendő az anyagok azon sorsa, melyből e szükséglet legjobban kielégíthető, alkalmazandók olyan szerkezetek, melyek az építmény rendeltetését hiány nélkül biztosítják. Ha nincs még ilyen szerkezet, fel kell találni, ha nincs legmegfelelőbb anyag, gyártani kell. És mivel a természetben található építőanyagok (kő, mész, homok, stb.) precízen körülírt célnak csak több-kevesebb teljességgel felelnek meg, a kémiát és fizikát veszi igénybe az épitő-ipar az anyagok új kombinációihoz, mesterséges építőanyagok megalkotásához.


A németek új építészetét ez jellemzi, a ház megjelenését ez adja: Szakítás a naturális építőanyaggal. Az ember alakító keze az elektrónokig ér. Uj anyagot alkot, ha a régi csak 90%-ig volt megfelelő. És mindezen tevékenysége közben az abszolut gazdaságosságra-való törekvés van állandóan szeme előtt.


Az új holland építés ma még nem annyira anyagban, mint racionálisan átgondolt alaprajzban, a helyes lakás-típus megalkotásának fontos és értékes kísérleteiben különbözik a régi, tradicionális építéstől. A lakóház kérdéseit veszi ez az épités tudományos bonckés alá. A családi veteményes kerttel, közös virágos udvarral épített lakó-telepek legfejlettebb megoldását hozták a holland építészek: Oud, Jan Wils, Hardeveld. Kétlakásos házak sora a széles udvar két oldalán. Minden házegység egyforma. Terraszok, lapostető, uj ablakszerkezetek, a lakás közepén szellőző kürtővel ellátott W. C. Világosság, napfény, kert, levegő mindenütt. Minden szobában kereszt-szellőzés létesíthető, ami egyedüli tökéletes megoldása a szellőztetésnek.


A holland lakó-telepek nyerstégla-egyformasága csak a mi individuális önkényeskedéshez szokott szemünknek sivár és kietlen. Aki tudja, hogy ott nincs tuberkulózis, alig isznak alkoholt, mert a lakás kielégítő, otthonn-tartó, egészséges, az nem fogja a diszités hiányát kifogásolni.


1920–21-ben a holland épités sem tartott még itt. A tradíció ellen tulerős reakció jött, az épitészet, a körülötte fejlődő viták negatívumokat produkáltak: Milyen ne legyen a ház? Rietveld, Doesburg építményei még erősen az orosz konstruktivizmus hatása alatt állanak, tul-szerkesztettek. Az épitész a jelentőségéhez juttatott vas, beton, üveg szerkezeteinek megmutatásában gyönyörködik, feleslegesen „szerkeszt”, a házat alig összefüggő sikok, lapok, testek, konstrukciójává aprózza. E kezdeményezők teljesítménye mégis jelentős: a vita, a gondolkodóba-ejtés csiráit hintették el, lapjuk a De Stijl ma még alig felmérhető történelmi fejlődés megindítója lett.


Ma Amsterdam egész utcasorokat épít az új épités szellemében. Kilométer hosszu, egy-ritmusu, többemeletes épületek zárt sora az utcák mindkét oldalán, komoly, disz nélküli, nyerstégla felületek, lapostető, a kubusz szépségeivel elért, szimultán hatás.


Németország legjelentékenyebb kísérleti épitő-iskolája a régebben weimari, ma dessaui „Bauhaus”. A magyar származásu Moholy-Nagy László és Walter-Gropius épitész a vezetői. Az elemi alakítás minden területén jelentékenyet alkottak: fényképezés, butor-épités, szobrászat, kerámia, színház, tánc, festészet kutatás területei lettek. Az alkotás minden ágában meg kell találni azokat az elemi törvényeket, melyek a tulkomplikált, anarchisztikus, kevert polgári kultura eredményeivel szemben a tisztaságra és egyszerűségre törekvő kollektiv ember tevékenységét kell, hogy irányítsák. Az építészetben ez az út az abszolut ökonomiához vezet.


A „Bauhaus” ilyen elvek alapján igyekszik ujjáalakitani az épitőipart. Gép az emberi kéz helyén, normák az individuális tarkaság és elkülönülés helyett, új szerkezetek, új munkagépek a tradiciós lemaradt kéziipar felváltóiként. Tudományos laboratóriumi, mikroszkopikus vizsgálatok. Kísérleti, új anyagok. Uj épitőtechnikus generáció nevelése.


A Bauhaus legérettebb eredménye eddig a Dessau melletti Törten község területén, állami támogatással épült lakótelep. A legkisebb részletekig ujjáalkotott építőipar legjelentékenyebb állomása. Az emelődaruval elhelyezett, gépi uton előállított rácsos vasbetongerendáktól kezdve a nickelezett vaskeretü tükörüveg ablakokig minden új és nagybani tömegtermelésre beállított. A dolgozók igényeit minden romantika, minden előre felvett esztétikai elv nélkül teljesen kielégitő házépítés. Abszolut higiéne, tartósság, kényelem, kellemes megjelenés. Ez az építészet az új ember részére épit és új embert alkot meg puszta létezésével.


Az Amerikából indult új munkamódszerek, új ipari termelő eljárások tudományos feldolgozása, laboratóriumi vizsgálata, praktikus alkalmazásának kérdései érdeklik elsősorban a progresszív német mérnökök legjobbjait. A taylorizmus reális alkalmazásának irányzata olyan bővérű, hogy meghaladott eljárási módokat is újjáalkot. Régebben Amerikában 120 drb. téglát helyezett el fallá a kőmüves óránként. Mióta megtanították, hogy egy pár egyszerű anyagállvány alkalmazásával, felesleges mozdulatok kiküszöbölésével mennyivel racionálisabb és gyorsabb a munkája, 350-et helyez el ugyanannyi idő alatt, kevesebb fáradsággal. (A budapesti Épitőipartestület hivatalos adatai szerint 600 drb-t dolgoz be a kőmüves a falba naponként!) A német építőipar legujabb téglaelhelyező gépe üreges fallá 1200 drb téglát helyez el óránként.


Berlin, Frankfurt, Stuttgart az új építmények sorát teremtik meg minden évben, hamarosan a téli szezonban épúgy folytatva az építőtevékenységet, mint nyáron, mindig kevesebb eszközzel érve el a tegnapinál jobb eredményt.


Csehországban, Szlovenszkóban, Svájcban is erős új szellemü építőtevékenység folyik. Akinek van szeme látni, mindenütt felismerheti a komoly, egyszerü, ökonomiával és ésszel megalkotott, diszre, reprezentáns hatásra egyáltalán nem számító házak homlokzatai mögött a tökéletesebb jövő első jelentkezéseit. Oroszország ilyen irányu eredményeiről, sajnos, alig van adatunk. De tudjuk, hogy az új épitészek szövetsége: az Asnova jelentékeny ilyen irányu propagandát és tevékenységet fejt ki. A harc egyáltalán Európa-szerte mindjárt a háboru után megindult és semmilyen „Heimatsehutz” tradiciókba kapaszkodó tehetetlensége nem birja az új épitészet érvényesülését megakadályozni. Bár a mai eredmények még nem véglegesek, kisérleti etappok csupán, a mag már régen kikelt, a hajtás erősödik.


Az új épitészet alkotásaiban Amerikától, az elinditótól kezdve Pozsonyig és Kassáig, Prágáig és Moszkváig az eljövendő kollektiv ember és kollektív berendezkedés előrevetett bizonyítékai ismerhetők fel. A régi épület, mely csupán szellemi és művészeti értékeken alapult és kevesek részére adott ilyetén értékeket, korhadt. A civilizáción alapuló újat nem parlamentek szószékeiről vagy újságok szószátyárságából épiti fel a politikus, hanem laboratóriumban a tudós, gyárban a technikus, épitődaruval a mérnök.


 


Vissza az oldal tetejére | |