FŇĎoldal

Korunk 1927 Július

Az amerikai nép vallásos mentalitása


Kemény Gábor

 


Világszerte vallásos renaissance-ról szól a krónika. A világháborúokozta változások, hatalmi és területi eltolódások érthetővé teszik, hogy az emberi szellem is a megnyugvás új útjait keresi. De a szellemi forrongások biztos, hiánytalan képét nehéz megtalálni ott, ahol maga a szellemi élet és vallási gyakorlat is politikai béklyókban van. Azt biztosan sokfelé érzik, hogy Saint Simon nagy vádja — „cserben hagyták az emberek Krisztus művét” — szomorú valóságra vált és így az elöregedett kereszténységnek keresnie kell a megfiatalodást. A vallásos élet nyugtalan hullámzása Amerikában a legtanulságosabb, mert ott van a legnagyobb vallási szabadság. Ezért érdekel közelebbről Werdermann könyve.


Mint sok amerikai utazó, ő is „talányosnak” látja Amerika vallásos felfogását, holott mi, éppen az ő leirásaiból állapíthatjuk meg, hogy Amerika népe vágyik a világosság, a lelki megnyugvás után és az európai, talán forma szerint vallásosabb néppel szemben nagyon is intenzív vallásos életet él. Apró vallási közösségeket alkotván, papjaik jobban ismerik híveiket, mint a mi lelkészeink és témáik is közelebb viszik egymáshoz az egyházat és hívőket... Hogyan és mit kell beszélni a híveknek? Ez a probléma a mi papjainkat is sokat foglalkoztatja és egyik egyházi értesítőnk be is akarja számoltatni a híveket: jobbak lettek e vasárnap délután — a délelőtt hallott beszéd hatása alatt? ... Erre a fogas kérdésre aligha kapnak kielégítő feleletet egyházaink mindaddig, míg — oly magasan állnak a szószékek és míg a mindennapi élet fölött, oly elérhetetlen magasan lebegnek a témák... Az amerikai papok a legégetőbb szociális kérdéseket fejtegetik dobogón álló asztaluk mellett, közvetlen hangon, nem is mindig papi ruhában ... Alkohol kérdés ... az erkölcsi élet kérdései ... Használjanak-e pudert a nők? Bűn-e a csókolózás?... A rabszolgaság fejlődése az ó-kortól máig ... Egyik-másik téma tán nagyon mindennapinak látszik, némelyik túl-tudományosnak... De kellő hangon mégis e témákon át jutnak a lelkészek híveiknek lelkéhez... A kényszer teljes hiánya jellemzi az amerikai vallásos életet: ha egy jótékony vallásos egyesület ifjakat nyaraltat, nem kérdi tőlük, mily felekezethez tartoznak? születésekor minden gyermek vallásnélküli, keresztelése után írják be egyik vagy másik felekezetbe, de tizennegyedik éve után joga van bármily felekezethez csatlakozni; ha egy község papot választ, nem nézi, hogy eddig milyen szektának volt papja a kiszemelt lelkész. Az egyház költségei a hívek önkéntes adományaiból gyűlnek össze s így szoknak hozzá az emberek egymáson és önmagukon segíteni ... És végül: nem habozunk a szerzővel ellentétben azt a harmincmillió „modern pogány” amerikait is az amerikai szabadelvűség javára írni, aki semmiféle egyházba nem tartozik ... Ez a harmincmillió „pogány” bármikor beléphet valamelyik egyházba, ha lelkük szava birja rá őket — de ki áll jót érte, hogy jó hivők lennének, ha hivatalosan benn lennének valamelyik egyházban ? ... Werdermann — teológiai szempontból érthetően — azt is hibáztatja, hogy némely templomban „jó amerikai polgárságra” nevelik a híveket, másutt meg a „for army and navy for ever” szövegére éneklik az egyházi dalokat, de ha ez a l´art pour l´art egyházi élet szempontjából kifogásolható is, mégis az őszinteségük javára kell elkönyvelni, szemben azzal a kenetes gesztussal, mely európaszerte krisztusi zsolozsmák “mellett áldotta meg a gyilkoló hadseregeket. Egy bizonyos: a harmincmillió pogánytól eltekintve, Amerikában az egyház a társadalmi élet központja. (Budapest)


* Dr. H. Werder mann: Das religiöse Angesicht Amerikas. Gütersloh 1926.


 


Vissza az oldal tetejére