FŇĎoldal

Korunk 1927 Július

Hivatás és testalkat

 


Hogy a testalkat és a hivatás között határorozott összefüggés áll fönn, azt régóta sejtik az emberek s a közfelfogás nem egy mondásában jut kifejezésre az a hiedelem, hogy a foglalkozás befolyást gyakorol a test formai alakulására. A tudomány pontos megbízható mérések alapján azonban csak rövidebb ideje foglalkozik a kérdéssel. A müncheni egyetem filozófiai fakultása jutalomra méltatta Karl H. Roth-Lutra legutóbbi években végzett ily vonatkozású tanulmányait, amelyeket a Rajnai Pfalzban végzett a testforma és hivatás között pontosan megállapítható összefüggésekről.


Gould végzett először pontos méréseket az amerikai polgárháború katonáin a múlt század hatvanas éveiben. Foglalkozás szerint három csoportba osztotta méréseinek eredményeit, amelyek a következő megállapításokhoz vezették. A városi és mezei munkások kora gyermekkoruktól kezdve gyakorolják felső végtagjaikat, minélfogva az e foglalkozási körbe tartozókat a hosszú, erősen kifejlett karok jellemzik. A nem fizikai munkát végzők, a tanulók felső végtagjai ezzel szemben hiányosabban fejlettek és rövidek, ezzel szemben a többet használt lábak fejlettebbek és hosszabbak. A fizikai munkások tehát rövid lábuak és hoszszú karuak, a szellemi munkások ellenben rövid karuak és hosszu lábuak. Van egy foglalkozás, a tengerész foglalkozás, amely egyformán megköveteli ugy a lábak, mint a karok erős használatát, miért is a matrózok hosszúkarúak és hosszú lábuak egyszerre. Ebből következik, hogy a fizikai munkásoknak van a leghosszabb, a matrózoknak a legrövidebb törzsük. Szemben a szellemi foglalkozásuakkal a törzsük szélességben erősen fejlett, ami abban jút kifejezésre, hogy míg a szellemi munkások karcsuk, addig a fizikai munkások és matrózok zömökek.


A világháború alatt Brugsch csinált méréseket hadiönkénteseken és újjoncokon. Megpróbálta ellenőrizni a Gould által megállapított típusokat. Ugy találta, hogy a tanulók, tanítók, hivatalnokok, kereskedők, színészek karjai rövidek, ezzel szemben a mészáros legények, lakatosok, pékek, kőművesek, asztalosok karjai hosszúak. A földmivesek és földmunkások lábai hosszúak, a bányászoknak, hajósoknak, tűzoltóknak és vasutasoknak úgy a felső, mint az alsó végtagjai hoszszúak. E mérések alapján Brugsch megkülönböztet egy tanuló, egy kézimunkás, egy lábmunkás és végül egy kéz-láb munkás típust.


Még részletesebb hivatásstatisztikát végzett Majer, aki Középfranciaország ujjoncstatisztikáját dolgozta föl. Ő elsősorban a tesnagyságot és testsulyt vette számításba. Tizenkét hivatásosztályt különböztet meg, melyek között a sörfőzök és bodnárok a legmagasabbak és legnagyobb sulyuak. Utánok lefelé a következőképpen sorakoznak: asztalosok, hentesek, sütők, molnárok, tanulók, kőművesek, festők, lakatosok, takácsok, cipészek, szolgák, pincérek s legutoljára jönnek a szabók, akik, mint várható volt, a legkisebbek és a legkönnyebbek. A nehéz munkát végzőket Birkner statisztikája szerint nemcsak a hosszú kar, hanem a hosszú és széles kéz is jellemzi. Hogy pedig a szellemi munkások magas növésüek, azt több más kutató eredményei is megerősítik.


Hogy a hivatás milyen különbségeket idéz elő a testalkatban a nőknél, arra nézve kevésbé megbízható felvételek állanak csak rendelkezésünkre. Ogata úgy találta, hogy az erős munkát végző japán nők magasabb növésüek s egyuttal karcsubbak, a medence és derék táján kevésbé fejlettek. Rott a 13-ik német tornaverseny versenyzőnőin foganatosított mérések alapján úgy találta, hogy a tanulónők, tanítónők, mint a szellemi foglalkozások képviselői, valamint a hivatali alkalmazottnők magasabbak és erősebbek, mint a kézimunkásnők, elárusító-nők és gyárimunkásnők.


Roth-Lutra külön vizsgálja a hivatalnokokat, tanítókat, tanulókat, szellemi munkásokat és a testi munkát végző hivatásokat. Mérései szerint a szellemi munkások magasabbak, karcsubbak, karjuk rövidebb, mivel szemben a fizikai munkások zömökebb benyomást tesznek, minthogy alacsonyabbak, válluk és törzsük, mellkasuk erőteljesebben fejlett és karjaik hoszszabbak.


Roth-Lutra úgy találja, hogy társadalmi testalkat-tipusoknál nem lehet faji különbségeket föltalálni. Miből azt a következtetést vonja, hogy a hivatások testtipusai tisztán konstitucionális természetűek, ami megerősíti Weidenreich felfogását, mely szerint faj és konstitució egymástól független jelenségek.


Az antropometria, az embermérés művészete fontos társadalmi szerepre is hivatva van, mihelyest eredményei elég részletesek és megbízhatók lesznek. A testmérések eredményeit, mint becses utmutatásokat, a pályaválasztási tanácsadó minden esetre fölhasználhatja, a test fölépítéséből joggal vonván következtetéseket az illető egyén hivatásbeli alkalmasságára. Mert egész bizonyos, hogy nemcsak a szellemi-erkölcsi egyéniség az, amely valakit egyes pályákra alkalmassá tesz, hanem konstitucionális sajátossága is. Egy ember testi arányainak pontos tanulmányozása biztos életet nyújthat egyes testrészeinek teljesítő képessége felől s ezen keresztül bizonyos életpályákra való alkalmasságáról.


 


Vissza az oldal tetejére