FŇĎoldal

Korunk 1927 Július

Okkult tudomány és természet-tudomány


Szántó Hugó

 


Dr. Elekes Miklós a „Korunk” ez évi májusi számában megtisztelt azzal, hogy igen tárgyilagos formában és hangon reflektált a „Korunk” januári és februári számában megjelent, a parapsychologiai és parapsychophysikai jelenségeket igenlőleg tárgyaló cikkeimre. Habár, ismétlem, az egész reflexió rendkívül tárgyilagosan van tartva s végeredményben még a leginkább kétségbevont materializációkat illetőleg is nyitvahagyja a ténylegesség kérdését, egyik-másik megjegyzésével mégis kihivja az ellenkritikát.


Fejtegetéseimet két részre osztom, amennyiben először néhány másodrendű kérdést érintek és aztán áttérek a lényegre.


Az előbbiekhez tartozik Elekes dr. ama megjegyzése, hogy a fejtegetésekből ki kell kapcsolni tudománytalan volta miatt a spiritizmust. Melyik spiritizmust? A spiritiszta gyakorlatot vagy feltevést? Az előbbit természetesen én is kikapcsolom, mert kevés köze van a tudományhoz. Résztvettem néhány spiritiszta szeánszon, tapasztaltam egyet-mást, de már hosszú évek óta kerülöm. Miért? Mert nem szeretek ilyen dolgokkal játszani, lelki (vallási) épülést nekem nem nyújtanak, tudományos kisérletnek pedig (a kontroll mellőzése folytán) nem számítanak. Az a hölgy, aki vizsgája előtt Petőfi szellemét idézi, hogy mondja meg neki, sikeres lesz-e a vizsga, részemről csak szánakozó mosoly tárgya lehet. Persze ezzel nem akartam azt mondani, hogy a spiritiszta üléseken nem mutatkoznak valódi jelenségek. De annyira összeszövődnek illúziókkal, fantáziával, autoszuggesztióval stb., hogy az egész komplexum tudományos szempontból majdnem értéktelenné válik. (Azért mondom, hogy „majdnem”, mert utóvégre nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek a sokat gúnyolt, naiv spiritiszták kényszerítették a tudományt arra, hogy ezekkel a rendkívül titokzatos és érdekes jelenségekkel komolyan foglalkozzék. Ők azok, akik „nem engedték a tűzet kialudni”. Nekik köszönhető, hogy ma Angliában, Amerikában, Franciaországban nagy tudós társulatok foglalkoznak e jelenségekkel, hogy majd minden országban komoly, nivós, tudós egyetemi tanárok által szerkesztett folyóiratok szentelvék nekik, úgyhogy ma már Elekes dr. cikkének beállítása, mintha egyik oldalon a szigorú tudomány, a másik oldalon az elismerésért küzdő okkultizmus állna, kezd anachronizmussá válni).


Egészen más a helyzet, ha a spiritiszta feltevésről beszélünk. Cikkeimben csakugyan azt akartam megmutatni, hogy a spiritiszta feltevés, azaz azon nézet, hogy a halál nem jelenti az emberi énnek nevezett igen bonyolult komplexum teljes felborulását, hanem ez az én a maga egyéni sajátosságaival még a halál után is belenyúlik a földi történésbe, hogy megmarad valami módon egy rejtélyes erőcentrum, mely folytatása a földi létnek, hogy ez a nézet ma, a legtermészetesebb összefoglalását adja az ismert tényeknek, mondjuk úgy, hogy a legkényelmesebb munkahipotézis s hogy az ellenkező, u. n. animisztikus feltevés, ha végiggondoljuk s a tényekhez mérjük, önkéntelenül átcsap a spiritisztikus feltevésbe. — Előttem fekszik a német „Zeitschrift für Parapsychologie” legujabb száma. Itt Rudolf Lambert, aki egyelőre a tények objektiv leírására szorítkozik s nem foglal állást elméletileg. „Leonard” médium jelenségeiről referál és közben a következő kijelentést kénytelen tenni: „Arra jutunk tehát, hogy a spiritiszta feltevés, bármily nehéz is helyességét bizonyítani, mégis ma tendenciával bír, hogy újra és újra felbukkanjon, ha már azt hittük, hogy sikerült más feltevéssel kiszorítanunk.” (198. lap, 1927 áprilisi szám). Ime, Lambertre ugyanazt a benyomást teszik a tények, mint reám, csakhogy Lambert mindazonáltal tartózkodik az állásfoglalástól, míg én, filozófiai motívumoktól vezetve, mégis, bizonyos reservatioval, állást foglalok a spiritiszta feltevés mellett. A fenntartás pedig főként arra vonatkozik, hogy miképpen kell az éncentrum megmaradását felfogni. Hogy nem durva materiálisan s emberileg, az bizonyos, de ezt talán senki sem fogja cikkeimbe belemagyarázni. Ilyen értelemben azonban sok kiváló tudós volt spiritiszta (hirtelenében oly kiváló nevek jutnak eszembe, mint Fechner, a híres pszichofizikus, Zöllner asztrofizikus, O. Lodge fizikus) s ezért nem értem, honnan meríthette Elekes dr. ama megjegyzését, hogy „... az okkultizmus komolyabb művelői... nagyon energikusan hangsúlyozzák a spiritisztáktól való elkülönülésüket.”


A második kevésbé lényeges pont Elekes dr. ama megjegyzését illeti, hogy a materializációk ténylegességében való hit vallásos meggyőződésre emlékeztet. Ezt valóban nem szabadna érvnek használni. Valamely állítás vagy igaz, vagy nem. Ha igaz, akkor is igaz marad, ha véletlenül vallásos meggyőződésre emlékeztet. A pozitivizmus, sőt a materializmus némely embernél vallásos rajongássá fokozódik. Ez azonban nem érv ellenük. Viszont ma már túl kellene lennünk ama felfogáson, hogy minden hamis, amire a vallások tanítanak.


Az sem helyes, hogy „olyanoknál, akik maguk nem vettek részt materializációs kísérletekben, temperamentum dolga hinni bennük, vagy nem.” Olyanoknál, akik még nem kísérleteztek a rádiummal, nem temperamentum dolga hinni a rádióaktivitásban. Nem látom be, miért volna más a helyzet a materializációkra nézve. Egyáltalán nem restellem kijelenteni, hogy ha magam látnék egy materializációt, kevésbé hinnék benne, mint Crookes, vagy Ochorowicz, vagy Schrenk-Notzing megfigyeléseiben. Miért? Egyszerűen, mert tudom, hogy ezek kiváló, rutinált, képzett, hidegvérű megfigyelők, akiknek „látása” úgy aránylik az enyémhez, mint a hiúzé a vakondokéhoz. Ha jó cipőt akarok, nem megyek asztaloshoz, még ha magam asztalos vagyok is. S azt hiszem, a tudományos megfigyeléshez a két szemem kívül talentum és képzettség is kell. Fontosoknak tartom eme megjegyzéseket, mert általánosan elterjedt téveszmékre vonatkoznak.


De térjünk át a fődologra: bizonyítottak-e a materializációk vagy sem? Elekes dr., hogy a materializációkban való hitet megingassa, két „gyanus” esetet hoz fel. Egészen nyíltan beismerem, hogy az egyik, t.i. C. Éva mediumnak „Bien Boa” nevű materializációja annak idején reám is igen rossz benyomást tett. Nem ugyan abból az okból, amit Elekes dr. említ, hogy t. i. ez a materializáció túlságosan élt s hogy utólag egy elbocsátott szolga azt állította, hogy ő szolgáltatta hozzá a matériát, hanem azért, mert Richetnek ez a megfigyelése idegen házban, idegen környezetben, tehát rossz feltételek mellett történt. Nem tartom kizártnak, hogy ez az eset Richet-nek egy elcsuszamlása, melyhez csak azért ragaszkodik, mert C. Éva később szigorú feltételek mellett is megállta helyét. Egészen máskép itélendő meg ugyanezen médiumnak egy papirosra vetett rajzhoz hasonló materializációja. Cikkemben kijelentettem, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a materializációk a medium fantáziájával állnak összefüggésben, mintegy fizikailag észlelhetővé vált fantáziaképek. A mi „papirosvilágunkban” igen sok embernek ilyen lapos papirosképzetei vannak. Nem látom be, miért ne lehetne tehát a materializált fantáziakép papirszerű. Azt pedig már igazán nem tudom, honnan vette kritikusom, hogy a fejet körülvevő felhő pedig muszelinnek bizonyult. Ellenkezőleg, én Richet könyvének 403. oldalán a következő megjegyzéseket találom a kísérletre nézve: „Ezek a reliefnélküli, mintegy behajtogatott képek kézenfekvővé teszik a csalás gondolatát. De akkor Évát igen ostobának kellene tartani, mert tudta, hogy a képeket fotografálni fogják. Hogyan lehet róla egyidejüleg feltételezni, hogy oly ügyes csaló s mégis oly ügyetlen. Azt is fel kellene ekkor tenni, hogy a képeket magával hozta s aztán eltüntette. De ez a feltevés nem állhat meg:


1.  mert sok esetben a rajzok és a médium kezei egyidejüleg voltak láthatók.


2.  Évát az ülés előtt és után nagy szigorral vizsgálták s ezért elképzelhetetlen, hogyan tüntethetett volna el oly nagy rajzokat*); 3. Éva fejét fátyol fedte és e papirosképletek néha e fátyolon hatoltak át. 4. Néha igen világosan voltak megfigyelhetők automatikus mozgások e képeken, melyek nagy sebességgel követték egymást s élőlények benyomását tették.”


Mindazonáltal még ez sem győzne meg, ha nem tudnám, hogy C. Éva elismert materializáló medium, akinek eme minősége mellett az elismert tudósok egész sora (Schrenck-Notzing, dr. Geley, Boirac, de Fontenay, Courtier, Claparede, Baunet, Flammarion) továbbá tudományos komissziók tanuskodnak, melyek közül az angol SPR bizottság jelentésében fenntartás nélkül elismeri, hogy a csalásnak még árnyéka sem konstatáltatott. Ellenkezőleg, Éva maga a kontrolt mindenkép elősegítette. Némely esetben Évának nemcsak testüregét, hanem gyomortartalmát is megvizsgálták. Sokszor új tricotba kellett bujnia, néha meztelen maradt. (Oesterreich: Der Okkultismus in mod. Weltb. 128 és köv. l.). El kell ismerni, hogy a feltételek szigorúak voltak. S ily szigorú feltételek mellett majdnem mindig papirlapszerű materializációk mutatkoztak. Ezek után ismét kérdem: honnan vette Elekes dr. ama megjegyzést, hogy a képet körülvevő felhő muszelinnek bizonyult?


Elekes dr. a szigorú tudomány nevében írt, tehát joggal kérhetjük tőle ez állítás bizonyítását.


Elekes dr.-nak igaza van abban, hogy egyetlen szigorú kísérlet többet ér, mint száz félszigorú. Ugy találja azonban, hogy ilyen feltétlenül meggyőző kísérlet eddig nem történt. Nos, nekem egészen más a nézetem. Az okkultizmus közelmultja és jelene az exakt kísérletek egész sorát szolgáltatja, melyeket csupán az egész jelenségcsoport szokatlansága, gondolatszokásainkkal való összeférhetetlensége miatt nem tudnak, vagy nem akarnak exaktaknak elfogadni, habár azok, akik csalást akarnak látni bennük, képtelenek csak közelítőleg is megmagyarázni, miként történhetett a csalás. Azok, akik Elekes dr. álláspontján vannak, hihetetlensége miatt oly szigorú álláspontot foglalnak el az okkultizmussal szemben, hogy anélkül, hogy ezt észrevennék, nem is fizikai, hanem mathematikai bizonyosságot követelnek tőle s nem tudnak megelégedni az exaktság ama fokával, melyet a kísérleti tudományok mivolta megbír. Ime egy fizikailag exakt materializációs kísérlet: Geley felszólítja a materializált „szellemeket”, hogy mártsák tagjaikat a készenálló olvasztott paraffinba. Csakhamar hallható volt a loccsanás és a dematerializáció után az asztalon paraffinkeztyűk feküdtek, melyeket gipsszel lehetett kitölteni. Ilyen formán kezek és lábak gipszformáit kapta. Az újjak helyzete némely esetben olyan volt, hogy valódi kéz normális módon nem húzhatta volna ki magát a megkeményedett keztyűből. Természetes, hogy e közben a medium kezei és lábai le voltak fogva. A kísérletekben Geleyn kívül Richet és de Gramont fizikus vetlek részt, a jelenkor két tekintélyes francia tudósa. Továbbá a paraffinba a medium tudta nélkül cholesterint kevertek, nehogy az a gyanu merülhessen fel, hogy a keztyűk előzőleg készültek és becsempésztettek.


A kéz és lábformák nagysága és strukturája teljesen elüt az összes jelenlévőkétől. (Oesterreich i. m. 146 1.).


Ime egy exakt materializációs kísérlet, mely csak azok számára nem bizonyító, akik nem akarnak, nem tudnak bizonyítékokat elfogadni, ha ezzel oly dolgok bizonyíttatnak, melyek nekik hihetetlenek. Egy más emberiség, melynek nem éppen az a fontos, ami beleesik ennek a mi nyomorúságos életünknek vonalába, legalábbis oly újjongással fogadta volna Geley ezen kísérletét, mint a repülőgépet és a rádiót.


De ez a kísérlet nem az egyedüli. Ha nem félnék tőle, hogy túlságosan igénybeveszem a „Korunk” vendégszeretetét, rátérhetnék még a híres Zöllnerféle fonálkisérletre és Cookes egyik klasszikusan tiszta kisérletére, melyek csodás módon igazolják a dematerializáció és rematerializáció ténylegességét. Ámde jelen céljaink szempontjából a fentvázolt kísérlet elegendő.


Ellenben okvetlenül ki kell térnem még két körülményre. Az egyik az, hogy Elekes dr. túlalacsonyra taksálja az igazolt materializációs mediumok számát. Hamarjában vagy 10-et tudnék felsorolni. De igen sok „privát” medium is van, akik spiritiszta meggyőződéseik folytán nem vetik magukat alá tudományos kísérleteknek. (Nem is nagyon kellemes dolog!) Ellenben, ha helyes volna az általa felhozott 5-ös szám, inkább mellettem szólna, mert talán trükköket többen is meg tudnának tanulni.


Azon érv, hogy mediumok materializáló képessége egyedülálló s ezért valószínűtlen, emlékeztet az ember állati leszármazása ellen felhozott amaz érvre, hogy hiányoznak az átmeneti alakok. Ma még tényleg hiányoznak, habár a mediumitás legkülönbözőbb fokait figyelték meg. Igy Tomczyk Stanislava u. n. gyöngébb medium, míg Kluski Franek erős medium. A parapszihofizikusok törekvése jelenleg éppen oda irányúi, hogy a fizikai mediumitást mint általános emberi tulajdonságot mutassák ki. Én magam azt hiszem, hogy ez sikerülni fog, hogy minden ember képzetei a materializálódás kezdő stádiumai, hogy a gondolat maga nem egyéb, mint egy nekiinduló materializációs folyamat, mert, hogy Hegel szellemében beszéljek, a gondolat a világ utánteremtése, a gondolkodás azonos a világot teremtő, tehát materializáló principiummal s így a materializáció kísérleti igazolása tulajdonképpen egy ősrégi filozófiai eszme, a Logos eszméjének tapasztalati bizonyítása. Nem hiszem tehát, hogy a materializáció semmiféle eszmefuttatással sem volna valószínűvé tehető.


(Szabadjon itt néhány önkritikai megjegyzést tennem. Mikor az okkultizmusról szóló cikkemet írtam, könyveim nagyrészt ládákba voltak csomagolva s néhány lényegtelen adatra nézve emlékezetem cserben hagyott. Igy Willy Sch., Schrenck-Notzing mediuma, családi nevén nem „Schuster”, amint írtam, hanem „Schneider”, Eusapia Palladino nem parasztasszony volt, hanem kispolgári család sarja, végül Oesterreich professzor nevét olykor helytelenül Oesterreichernek írtam).


Végül arra kérem e cikk olvasóit: itéljenek szigorúan, de csakis az okkultista irodalom fontosabb munkáinak ismerete alapján.


*) Egy fotografián pld. a materializált papírrajz legalább 5—6-szor akkora, mint Éva feje.


 


Vissza az oldal tetejére