Korunk 1927 Június
Románia gazdasági mérlege
A Marmorosh-Bank évente könyvet ad ki francia nyelven a külföld számára Románia közgazdasági életéről.*
Románia lakossága 1926-ban több, mint kétszerese a háboruelőtti román királyság lakosságának: 17,153.932. Az ország területe 294.967 km2. Legsürübben lakott Bukovina, ahol egy km2-re 77 lakós esik s utána sorrendben következik Besszarábia 66, az ókirályságban 57 és Erdély 54 lakóssal km2-ként.
Az ország lakosságának 17 százaléka városokban és 83 százaléka a falvakban lakik. A nagyobb városok lakossága így oszlik meg: Bukarest 850.000; Kisenev 150.000; Csernovic 130.000; Kolozsvár 105.000; Jassy 97.000; Temesvár 90.000; Nagyvárad 90.000; Galac 80.000; Braila 70.000; Arad 70.000; Ploesti 60.000; Szatmár 60.000; Craiova 57.000. E kimutatásból kitünik, hogy Románia ipari és kereskedelmi fejlődésének súlypontja — amit a városok virágzása biztosit — a változott politikai viszony oh következtében a csatolt területekre tevődött át.
Az évkönyv fentartás nélkül beismeri, hogy Románia legnagyobb kereseti forrását a földmüvelés szolgáltatja. Az ország területe művelhetőség szempontjából így oszlik meg: Ókirályság 46.80%, Besszarábia 58.78%, Bukovina 26.29%, Erdély 28.25%, vagyis összesen az ország területének 41.63%-a művelhető. A gabonatermésnek 1925-ben mégis csak 18.3 %-át vitték külföldre, ami 845.000 tonnát tesz ki; míg 1924-ben a termés 29.4%-a, súlyban kifejezve 1.422.000 tonna került kivitelre. Ez a két számsor megmagyarázza pénzünk értékének külföldi ingadozását. Pénzügyi politikánk ugyanis a helyzeten úgy akart segíteni, hogy felütötte kivitt gabonánk értékét, amivel a nemzetközi piacon versenyképtelenné tette. Amig 1924-ben 1.422.000 tonna gabonakivitelünk 12.266.424.000 lei értéket képvisel, addig 1925-ben 845 ezer tonnás kivitelünk 7.319.000 lei értékkel szerepel az évkönyv kimutatásában. Azt se lehet mondani, hogy a gabonatermés ilyen nagy hányadát ipari feldolgozás végett tartották vissza, mert hiszen az utóbbi három év leforgása alatt szesz és egyéb, a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos iparmik is tönkrement. Az agrárkivitel ilyen hanyatlását egyébként még tisztábban látjuk, ha tudjuk, hogy az ország petróleumkivitele 1924-ben 438,000 tonna és az össztermelés 11.9%-át kitéve értéke 3.377.919.000 leire rug, míg 1925-ben az ország petróleumtermésének 19.18 %-át exportálják, 788.000 tonna súlyban és 5.759.729.000 lei értékben. Ilyeténkép az ország gazdasági politikája annak a plutokrata-csoportnak érdekeit szolgálta, amelyik a petróleumtermeléssel foglalkozik.
Az évkönyv szerint a Romániában 1917-ben alkotmányba iktatott és az impériumváltozás után végrehajtott földreform kedvező hatással volt az ország gazdasági életére. Statisztikai adatai szerint a földosztás előtt a művelhető területek 57.6%-a, vagyis 11.613.314 hektár volt a kisbirtokosok és 42.4% vagyis 8.521.347 hektár a nagybirtokosok kezében. Ez a megosztódás a földosztás végrehajtása után igy változott meg: kisbirtok 88.8% vagyis 17.889.181 hektár és nagybirtok 11.2% vagyis 2.245.480 hektár. Földet kapott az ókirályságban 1.014.819; Besszarábiában 357.016; Erdélyben 530.694 és Bkovinában 50.593, összesen 1.953.122 lakos. Az 1925-ik év végén még felosztatlanul maradt, de magánkezekből az úgynevezett „állami tartalék”-hoz tartozott 1.053.392 hektár.
Az évkönyv a földosztás célját a tőkekoncentrációban látja és annak a véleményének ad kifejezést, hogy az agrárreform növelte a földmivelési kedvet és fokozta a tömegeknek az ország földjéhez való ragaszkodását. Természetesen a földosztás egészen más célt szolgált és nem volt egyéb, mint a plutokrata és indusztriálkapitálizmus sakkhúzása az agrárkapitálizmussal szemben. Háború előtt ugyanis Romániában két politikai irányzat harcolt egymás ellen: a 48-as polgári forradalom polgáriasító és ipariasító szellemében politizáló Liberális Párt, mely kimondottan az ipari és plutokrata tőkét képviselte és a Marghiloman vezetése alatt álló Konzervatív Progresszista Párt a feudálizmus és agrárkapitálizmus képviseletében. Az ipari kapitálizmus külpolitikailag a Bratianutestvérek intésére Páristól igazodott, mert a plutokrata Franciaországtól kölcsönöket és tőkét kapott ipari erőkontingenseinek kiépítéséhez, a marghilománista irányzat pedig német-barát külpolitikával kapcsolódott Németország Bagdad felé irányuló törekvéseibe, hogy Romániát a német ipar piacává építse ki és így letörje a belföldi ipart, mely — véleménye szerint — „az ipari proletáriátust és a munkáskérdést hozta az ország nyakára.” A konzervatív irányzat egyébként elvi alapokon is rokonszenvezett a magyar feudálizmussal és a német junkerséggel, mert azokban osztályérdekeinek legkötöttebb támaszát látta. Könnyen érthető tehát, hogy mikor a világesemények ismét a liberális pártot állították az ország kormányrudja mellé, megkezdte a földosztást, halálos csapást mérve az agrárfeudálizmusra.
Az agrártermésre vonatkozó számadatokból kitünik, hogy a parasztság a kapott földet kezdetben nem tudta bevetni, mert hiányzott az igavonó állatállománya és eszköze, az utóbbi idő folyamán azonban egyre kevesebb föld marad vetetlenül. Igy míg 1925-ben alig 3.930.780 hektár volt bevetve, 1926-ban már 4.075.432 hektár került megmívelés alá. Természetesen ez a változás a termés végeredményét visszatükröző kimutatáson is meglátszik. Míg ugyanis 1925-ben az ország gabonatermése 41.591.461 q-át, addig 1926-ban 57.249.161 q-át tett ki. Az ország belföldi szükségletére ebből 30.485.000 q-át kellett visszatartani, vagyis kivitelre maradt 267.641 vaggon.
Külön fejezetet érdemelne ebben az ismertetésben az évkönyv külkereskedelmi mérlege. Ez a mérleg 1925-ig is emelkedő tendenciát mutat. Az export rendeltetési helye szerint így oszlik meg:
1920-ban 1921-ben 1922-ben 1923-ban
% % % %
Belgium | 8.38 | 6.08 | 10.27 | 15.59 |
Magyaror. | 1.48 | 6.13 | 17.10 | 12.46 |
Franciaor. | 4.00 | 8.82 | 9.65 | 10.62 |
Ausztria | 7.12 | 4.75 | 7.08 | 10.44 |
Németor. | 1.18 | 4.28 | 5.86 | 7.27 |
Gibraltár | 9.70 | 6.05 | 2.53 | 5.64 |
Anglia | 6.54 | 12.03 | 2.37 | 4.77 |
Hollandia | 7.27 | 3.16 | 0.77 | 4.63 |
Csehszlov. | 4.11 | 4.92 | 8.00 | 4.10 |
Olaszor. | 19.84 | 11.43 | 8.03 | 4.37 |
Lengyelor. | 3.06 | 7.60 | 3.23 | 2.42 |
Ez a kimutatás nemcsak követendő külpolitikánk alapelveit írja elő, de hű grafikonját rajzolja meg az e téren elkövetett hibáknak is. Közelebbről megvizsgálva e kiviteli mérleget, megállapítjuk, hogy kivitelünk nem szerint így oszlik meg: élő állat (és állati termék) 21.56%, földfeletti termék 56.01% és földalatti termék 21.10%.
Az 1926-ik év kiviteli és behozatali mérlege a következő: behoztunk 9.903.765.964 lei értékü árút és kivittünk 6.605.926.764 lei értéküt. Az importált árúk között legnagyobb százalékkal a textil termékek (5.76%), gépek (5.22%) és a kémiai termékek és orvosszerek (3.20%) szerepelnek. Kiviteli és behozatali mérlegünk tehát 1926-ban 3.297.839.200 lei passzívát mutat.
Az ország háztartási kiadásai nőttönnőnek. Alig hat év leforgása alatt az ország költségvetése régi értékének ötszörösére emelkedett. Míg 1921-ben a román állam 7.500.000.000 leies költségvetéssel dolgozik (s ebből egy lakosra esik 441.10 lei), addig 1926-ban költségvetésében már 40.000.000.000 lei szerepel (lakósonkint 2353 leivel). Természetesen ezt a nagy költségtöbbletet elő kellett valahonnan teremtetni. Az előteremtés módjaival tisztában leszünk, ha tudjuk, hogy például a román államvasutak összjövedelme 1921-ben 1.395.927.448 lei; 1926-ban pedig 5.615.967.103 lei volt. Ebből a bevételből az utasokra 1921-ben 563.673.018; az árúforgalomra pedig 818.868.562 lei — 1926-ban pedig az utasokra 1.715.596.240 és az árúforgalomra 3.825.076.516 lei esett. Az adók a következő rohamos emelkedést mutatják: 1923-ban az állam bevett egyenes adókból 2.236.000.000, közvetett adókból 8.193.000.000; bélyegekből és egyéb illetékekből 1.132.000.000, állami monopóliumokból 2.202.000.000 és egyebekből 4.005.000.0.. leit. Ugyanakkor 1926-ban az egyenes adó 4.224.000.000; az indirekt adó 10.668.000.000; a bélyeg- és egyéb illeték 2.113.000.000; az állami monopóliumok jövedelme 4.895.000.000 és más címletek jövedelme 12.862.000.000 leivel szerepel a költségvetésben. (Nagyvárad)
* Las forces economiques de la Roumanie,
Vissza az oldal tetejére