Korunk 1927 Május

A buzakirály

 


Fordizmus a mezőgazdaságban


 


A világ napról-napra, ahogy öregszik, mind józanabb és költőitlenebb lesz. Gyermekvágyaink mesevilágának csodás rézbőrü- és Cowboy-ideáljai nincsenek többé, Amerika hatalmas, magános prerijein vége van a régi kalandos világnak.


A nagy, puszta steppén nem vágtatnak többé az egykori rengeteg, félvad állatcsordák. Amióta a chicagoi és milwaukeei börzék döntik el a világ húspiacain a hausseokat és a baisseket, mióta a világ legtávolabbi sarkába is rádión továbbítják a kurzusokat, minden egyes állatról tudnak, pontosan nyilvántartják és gondozzák őket a preriken. S ha még akad valaki, aki a romantikus „Bonanzas”, régmúlt idők e hatalmas rablógazdálkodásra berendezett farmjai után kutat, e tekintetben is kellemetlenül fog csalódni.


Ezek bizony eltüntek! A talaj mái-nem olyan televény, hogy évről-évre pár hét alatt fáradság nélkül vetni és aratni lehessen. — Ahogy megismerték a „talajmivelés” és „észszerű gazdálkodás” jelszavait Amerika középnyugati államaiban, a Bonanzas-féle rablógazdálkodás hamar megszünt! A mérhetetlen nagyságú farmok kis parcellákká zsugorodtak össze. Ezrek és ezrek találtak rajtuk otthont és kenyeret, ami által individuális, a legkisebb hasznot is megbecsülni tudó mezőgazdaság fejlődött ki.


A hajdani óriásméretű üzemek emlékeképen megmaradt egy utolsó „Bonanzas”, egyetlen egy óriás farm csupán. Érdekes, hogy ez a farm egészen új keletű és Amerika összes farmjai között legmodernebb. Területe 100.00 acre (csaknem ugyannyi hold) valóságos állam az államban, az iparosított, jobban mondva „fordositott” mezőgazdálkodás mintája. Még a modern Amerikában is oly tökéletes vállalkozás, amelyhez hasonlót sehol máshol nem találunk. Jól jegyezzük meg: „iparosított, fordositott földmivelés”, mert az jellemzi ezt az egyedülálló üzemet, amely úgy látszik a mezőgazdaság egészen új korszakát nyitja meg. Annál is inkább, minthogy feltünő jó eredménnyel dolgozik. Minden, minden racionálizálva van benne. Ha még egyáltalában farmnak akarjuk hívni, akkor inkább „Business”-farmnak nevezhetjük ezt a gazdaságot, mely sokkal inkább gyár már, egy hatalmas ipari üzem, amely huzát gyárt a talaj nyers termékeiből.


Tulajdonosának, Tom Campellnek nevét már Európában is kezdik ismerni. A világ buzakirálya még egészen fiatalember. A modern mezőgazdálkodás Ford-ja, kinek romantikája az aranyosan hullámzó buzaföldek talajából nő ki, amelyek négyzetmérföldeket borítanak be a végtelen amerikai pusztán. Business-farmját Koraij S´Kakis ismerteti az „U m s c h a u”-ban.


„Az én farmom igazában gyár” mondja Campell „mert, mint a gyár, a tömegtermelés törvényei és feltételei szerint dolgozik. Célja: legkisebb befektetéssel a legnagyobb hasznot elérni. A gépmunka elveire támaszkodva, ahol csak lehet, géppel pótolja az emberi munkaerőt.”


„A földmivelés, különösen a nagy farmokon való gazdálkodás ma már technikai kérdés. Minden haladás és tökéletesedés dacára a földmivelés különösképen nem hódolt meg a technikának s még mindig régmult idők ócska archaikus módszerei szerint dolgozik. A washingtoni munkaügyi hivatal statisztikái kétségbevonhatatlanul kimutatták, hogy a mezőgazdaságban mekkora erőpazarlás történik, mert egész Amerikában az összes ipari, vasúti és hajózási vállalatoknál együttvéve sem pocsékolnak el annyi erőt, mint a földmivelés mai módjánál. Nem az következik-e ebből, hogy az eredményes mezőgazdálkodás alapfeltétele a munkamódszerek javítása?”


„Nem tagadom, hogy én sokkal inkább buzaiparos vagyok, mintsem gazdálkodó. Azonban az indusztriálizmus és a tudományos alapon álló mezőgazdasági praxis ügyes összeegyeztetésével lehetséges csak a termelési költségeket, amelyek a gazdát oly gyakran tönkreteszik, minimálisra szorítani. Ennek a két tudományágnak helyes megismerése útján fog csak sikerülni, hogy az összes véletleneket kormányozni tudjuk. Ma már nem félünk szárazságtól, esőzésektől, sáskajárástól és más magasabb hatalmaktól. Sokszorosan olcsóbban termesztjük a buzát, mint akármelyik más farm. Egyedül a mi gazdálkodásunk nem hazárdjáték már a véletlen hatalmaival szemben.” *


Az ember hajlandó volna Tom Campell szavaiban nagyképűséget, amerikai blöfföt látni, hiszen köztudomás szerint a gazda munkájának eredménye — minden szorgalom, gazdálkodás és fáradság mellett is — előre nem látható, többnyire elháríthatatlannak látszó befolyásoktól függ.


De Campell állításának helyességét megerősítik több, mint kilenc évi gazdálkodás tapasztalatai. Ezeket a tapasztalatokat kerek 100.000 acre, sőt egyidőben még nagyobb területű földön szerezte, amelyhez hasonló kiterjedésű gazdaságot sehol a világon nem találunk. Mindamellett Montana államban, ahol Campell farmja van, a talaj egyáltalában nem kiváló, sőt nagyon is középszerű. Ez az úgynevezett félszáraz vidék, ahol évente alig van több, mint 450 mm. csapadék (Németországban ezzel szemben 750). „Nem nagyon töröm a fejem az időjárás miatt, inkább azokkal a munkametódusokkal törődöm, amelyek a földmivelésnél számításba jöhetnek” — mondja Tom Campell. „Hogy a mezőgazdálkodás megfelelően jövedelmezzen, tökéletes mechanikai munkára és valóban rátermett munkaerőre van szükségünk.”


„Ha egy acreon 10 bushel (1 bushel = 10 véka = 36.35 liter) buzát aratunk, akkor már jó nyereségünk van. 1920 óta azonban minden acreon 15 bushelt csépelünk és az elmúlt évben 40.000 acreon arattunk. Amellett megmunkálási költségeink csak felére rugnak annak az összegnek, amit más farmokban kevésnek tartanak és mindinkább azon vagyunk, hogy lehetőleg még redukáljuk a költségeket. Ezt úgy érjük el, hogy gépállományunkat egyre több géppel gazdagítjuk és javítjuk a munkamódszereket. A költségeket úgy csökkentjük, hogy a munkabéreket emeljük, ami által munkásainkat nagyobb teljesítményekre sarkaljuk és újabb, elsőrangu munkaerőket vonzunk üzemünkhöz. Eddig minden évben emeltük a munkabéreket, ezzel szemben a termelési költségeket sikerült minden évben kevesbíteni; ugyanugy a különböző gépek üzemköltségeit is. Három év alatt ezek a költségek feleösszegükre zsugorodtak, ugyanis a költségek állandó statisztikai ellenőrzése, ami pedig gazdálkodóknál a legritkább esetben fordul elő, lényeges eszköz, hogy jó eredményeket érjünk el.”


*


A Campell Farmnak (Campell Farm Corporation) ma 100.000 acre, körülkerített, bérelt földje van. Ezelőtt 8 évvel kezdte működését és ez alatt az idő alatt egyre nagyobb kiterjedésű lett. Ebben az évben 55.00 acreot műveltek meg, míg a többi föld ugaron maradt. A jövő évben 70.000 acreot fognak megmunkálni. A Campell Farm Corporation nyeresége állandóan emelkedik. Már ez a körülmény is, ami sok szorgalmas gazda irigységét felkeltheti, elég érdekes dolog ahhoz, hogy a Campell-féle rendszert megismerjük. A jövő évi aratásnál 1.000.000 bushel eredményre számítanak, ami acre-ként 15 bushel buzának felel meg.


A Campell-farmnak állandó, 50 munkásból álló személyzete van és csak az aratási hónapban emelik fel a munkások számát 250-re. Ezekbői a számokból kitűnik, hogy 1500 bevetett acre földre csak egy munkaerő esik és csak az aratási időben ját minden 300 acre-ra egy férfi munkaerő. De hogy értenek a munkához ezek az emberek! 1924-ben valóságos világrekordot állítottak fel. Felszántottak, bevetettek, megboronáltak és hengereltek 15 vontatóval egyfolytában 16 órás munkanapon 640 acre földet. Természetesen a gépek reggeltől-estig folytonosan dolgoztak s még a tüzelő anyagot is teljes üzemben vették fel. Ma még ennél a teljesítménynél is többet tudnak produkálni, mert a jelenlegi gépállománnyal naponta 1000 acre földet lehet bevetni és 2000-t learatni, illetőleg csépelni. Campell éppen az utolsó két év alatt hihetetlenül modernizálta a gazdálkodás technikáját és például Binder találmánya óta alig okozott gazdasági gép olyan forradalmat, mint Campell múlt évben feltalált kombinált arató-gépje.


A Campell-farmon nincsenek csűrök. Hatalmas vastankjai vannak 1 millió 100.00 bushel mag számára és a közeli Hardinban egy elevátorja, amely csekély 250.00 bushel mennyiséget fogadhat magába.


A buzakirály legújabban arra törekszik, hogy birodalmát kiterjessze és hasonlóképen működő vállalatot létesítsen az ország más részében is. Már folyamatban is van egy nyugatkanadai, még a régi módon dolgozó s ezért nem eléggé jövedelmező Bonanzas átvétele.


De senki se tartsa azért Tom Campellt csak kereskedőnek, vagy csak üzemembernek, aki minden boldogságát kizárólag a Taylor- vagy Conveyor-rendszerben találja és akinek a földmivelés eleven életéről sejtelme sincs. Habár gépészmérnök, mégis rátermett gazda. Már 17 éves korában egyedűl vezette atyja 400 acre birtokán a gazdálkodást és gépészmérnöki tanulmányokat kizárólag azért folytatott, hogy a földmivelés mechanizálásához szükséges ismereteket megszerezhesse. Éppen eléggé ismeri a gazdálkodás nehézségeit és szükségleteit és csak azért szegődött az iparosított fölművelés apostolává, mert a tradicionális munkamód nem fizeti ki magát.


*


Az a körülmény, hogy Montana ugynevezett „féligszáraz” vidék, mely sokszor szárazságnak van kitéve, volt a főoka, hogy gépeket alkalmaztak. Mikor a mult év előtti nyáron a Campell-farm szélesebb alapokon kezdett dolgozni, 50 vontatót alkalmaztak a munkánál. Teljes üzemben, vagyis vetés- és aratási időben, naponta több mint 20.000 liter benzint fogyasztanak ezek a gépek. A legtöbbje a legnehezebb tipusuak közé tartozik. Igy például 6 darab 75 lóerős, 23 darab 40, 10 darab 22—40 lóerős és van 10 kisebb gép 10—20 lóerő teljesítményű. Ehhez a hatalmas gépállományhoz járul még 25 drb. tizes hámozó, 72 darab kötöző, amelyek négyes csoportokban dolgoznak, nyolc komplett cséplőgép és 200 tankkocsi, mindegyik 200 bushel mag számára. Lovakat egyáltalán nem használnak, sőt az egész óriási farmon egyetlen igás állat sincs, kivéve néhány bérelt lovat, amelyek a cséplési időben készenlétben vannak, hogy a kévecsomókat hurcolják. A mobil gépleltár azonban acreként 13 dollárt tesz ki.


„A gazda kevés segitséget használjon, de azok aztán ügyesek és gyorsak legyenek, akiket természetesen tisztességesen kell megfizetni.” „Magas bér nagyon jó munkáért kevesbíti a termelési költségeket!” Ezek a Campell vezérelvei, amelyek Henry Ford tanaira emlékeztetnek.


Campell napi 12 órai munkaidőért 4—6 dollárt fizet. Ehhez járulnak még a mérföldjutalékok, minden dologban bejárt mérföldért 3—10 cent. Bizonyos, hogy a farmon az a vágtató tempó uralkodik, ami az amerikai ipart jellemzi. Minden hajszolt! Hacsak lehetséges, a gépek egész nap szakadatlanul dolgoznak. Javításokat éjjel végeznek, mert a járműveknek kora reggel munkakészen kell állaniok, akárcsak a vasutaknak. Csak így lehet a gépeket a legteljesebb mértékben kihasználni. Mint minden modern gyárban, Tom Campell farmján is úgy gazdálkodnak, hogy az üresen való járatot lehetőleg elkerüljék.


*


Érdekes ezek után megfigyelni, hogyan vezeti a buzakirály üzemét. Kétszer arat. A földet az első aratásra mélyen felforgatják és boronálják, a másodikra csak mélyen boronálják. A szalmát a második aratásnál a föld alá dolgozzák be, hogy az ilyenformán humuszt alkotó trágyaként hasson, miáltal a második aratás az elsővel egyenlő értékűvé válik. Igy a Campell-farmon a szántás acre-ként 2 dollárba kerül, míg a mélyboronálás csak 30 cent-be. Campell ílymódon minden második évben megtakarít acre-ként 1.70 dollárt, mert másodszor nem szánt. A második aratás után azonnal feltöreti a földet a mélyboronával, hogy a csapadék jobban behatolhasson a talajba. A földet télen keresztűl parlagon pihenteti és tavasszal újból megforgatja. Mikor a hulladék búza dúsan kisarjad és a gyom felnő, juniusban ezt a burjánt alászántják és ezt a műveletet a talajnedvesség szerint még egyszer-kétszer megismétlik. Könnyü boronálással megtisztítják a földet a gyomtól és végül szeptember 15-én megkezdik a földek bevetését orosz Charkom-buzával. Campell 20 fontot vet egy acre-ra és ezzel a nekünk csekélynek látszó vetési anyaggal jobb aratást ér el, mint nagyobb mennyiségü vetőmaggal. „Mérsékelten sűrű vetéssel” — okolja meg Campell ezt a módszert — „minden növénynek inkább megvan a lehetősége, hogy megfelelő nedvességhez jusson. 1919-ben minden acre-ra 48 fontot vetettem és a nyári szárazság miatt nagyon gyenge volt az aratás. Ritkább vetéssel többet nyertünk volna, mert a talajnedvesség ritkábban álló növények részére teljesen elég lett volna.” Campell valóban a mezőgazdaság Fordja. Kétségtelen, hogy a földmivelés reformra szorul. S habár Campell iparosított módszereit nem lehet minden további nélkül minden gazdaságban alkalmazni, mégis érdekes, tanulságos és hasznos őket megismerni.


 


Vissza az oldal tetejére | |