Korunk 1927 Május

Európa szelleme és Ázsia problémája

 


Félix Vályi januárban megindított nagyszabású folyóiratának, The Review of Nationsnak márciusi számában érdekes tanulmányt közöl, amelyben mélyrehatóan mutat rá arra a lelki külömbségre, a mely Ázsia és Európa lelki beállítottsága között fennáll és ami a két világrész megértését oly nehézzé teszi.


Mig Európa — írja Vályi — mind erősebben a materiális erők hatalmába került és hátat fordított a metafizikai spekulációknak, addig Ázsia továbbra is a halál problémájának fogja maradt s úgy látszott, hogy az teljesen szétrombolta életének forrásait. Ugy látszott, Ázsia évszázadokra stagnálásba merült, úgy hogy mikor Európa elárasztotta, azt hitte, hogy romokkal találja magát szemben, amelyeknek reménye sincs restaurálásra és így teljesen számításon kívül hagyható.


Az európai hódítók nem eshettek volna nagyobb tévedésbe. Csak üzletek és a profit érdekelte őket és ritkán gondoltak arra, hogy megpróbálják megérteni Ázsia lelkét. Az európaiak megelégedtek, hogy eladják áruikat az ázsiaiaknak és megtanítsák őket Európa bűneire. Igy történt, hogy az európai kultúra fokozatosan gyülöletessé lett a legjobb keletiek előtt, akik annak csak visszáját látták. Az európai materiálizmus és az ázsiai dekadencia közötti találkozás volt az eredete annak a szerencsétlenségnek, amelybe a háboru sűlyesztett. Európa szelleme volt az, amely megmérgezte Ázsia problémáját.


Mikor az európai kezdett behatolni Ázsiába, két lehetőség állott előtte. Egyik, hogy birtokába veszi mind azt a nagy gazdagságot, amit ott talált, anélkül, hogy az ott élő ember-anyagot számításba venné. Ez volt az álláspontja a különböző kereskedő társaságoknak, melyeknek egyetlen célja a profit volt. A keleti kultúrák dekadenciája lehetővé tette, hogy e kereskedők teljesen számításon kivül hagyhassák az ázsiai népek lelki konstrukcióját és az Ázsiában szokásos korrupció igazolni látszott bármilyen brutális módszert, ami hasznot hajtott. Fölületes nézőpontjukból még azt is hihették, hogy vállalkozásuk hasznot hoz a benszülött lakosságnak. Hiszen ők hozták Nyugatról a modern technikai vívmányokat és a keletiek örüljenek, hogy a nyugatiak uralkodnak rajtuk, Európa segitsége nélkül soha sem kerültek volna ki a stagnálás állapotából.


A másik lehetőség lett volna az Ázsiába érkezőkre, hogy alkalmazkodjanak az ottani speciális feltételekhez és annak a népnek kultúrája és lélektana tanulmányozásával kezdjék, amelyen uralkodni kivánnak. Természetes, hogy a kereskedő társaságok nem voltak alkalmasak a dolog ilyen megfogására. Ma azonban már tudjuk, hogy nagy tévedés volt a „szines angol” gyártásának gondolata. Ma már tisztábban látjuk ennek akadájait és tudjuk, hogy két szemben álló lelki alkattal van dolgunk, amelyek nem hozhatók harmóniába az eddig alkalmazott eszközökkel.


Pedig a probléma, Kelet problémája sokkal nagyobb és bennünket közelebbről érintő, mintsem azt gondoljuk. Mert hiába fektetjük le megszámlálhatatlan bizottságokban a Népszövetség szabályait, ha meg nem változtatjuk magatartásunkat Ázsiával szemben. Mert Ázsiát nem lehet beleszoritani egy Genfben egyoldaluan kicirkalmozott elméletbe. Európának fel kell adnia azt az arrogáns meggyőződését, hogy ő viszi az igazi kultúrát a kaoszba sűlyedt Ázsiába. Az ázsiai kultúrák tanulmányozása ma már megingatta e tévhitünket, ma már nem hisszük, hogy az európai civilizáció az emberi fejlődés utolsó szava. Ma már tudjuk, hogy fel kell adnunk belőle azt, ami benne brutális s ki kell nyitnunk az ajtót annak számára, amit máshonnan kaphatunk. S a legtöbbet a keleti kulturáktól. Nem szabad, hogy továbbra is a görög-római kultúra egyoldalu tréningjén neveljük magunkat, meg kell nyitnunk lelkünket az ázsiai mentalitásnak, hogy ezen át megtaláljuk azt a kulcsot, amely megnyitja előttünk az ázsiai ember lelkét. Nem szabad, hogy Európa ázsiai politikáját ezen tul is csak profitéhes és az ázsiai ember szükségleteiről tudni sem akaró kalmárok vezessék. Csak akkor lehet reményünk tartós eredményeket elérni Ázsiában, ha teljesen új lélektani módszerekkel közeledünk az ázsiai emberhez, ha megváltoztatjuk gyökerében magatartásunkat Ázsia népeivel szemben. Még talán nem késő Európa ügyét megmenteni Ázsiában, de csak egy föltétel alatt, a gazdasági önzést föl kell adnunk mindenütt, ahol az a Kelet népeinek függetlenségét érinti. Nem tartható fenn továbbra is az a mesterséges álláspont, amely régi szerződések alapján Ázsia területének egyes részeit idegen nemzetek magántulajdonának tekinti. Ázsia mentalitása megváltozott, élni akar épen úgy, mint a világ többi része, ha megtagadjuk Ázsia népeinek ezt az elemi jogot, azokkal fognak kezet majd, akik segítik őket megvédeni magukat Európa ellen.


 


Vissza az oldal tetejére | |