Korunk 1927 Május

Uj külföldi kamarazene Budapesten


Pollatsek László

 


Figyelemreméltó és érdekes vállalkozás volt az „Új Föld” irodalmi és művészeti csoport részéről az a koncert, melynek műsorán kizárólag az új külföldi zene reprezentánsai szerepeltek. Érdekes volt ez zenepolitikai szempontból; utóbbi években veszedelmes egyoldaluság és elfogultság kezdett gyökeret verni a magyar zeneéletben minden külföldi produkcióval szemben. Jelentős volt e kísérlet általános zenekultúráiig szempontból is, mert ha csak egészen vázlatszerűen vonultak is fel az egyes irányok és nemzetek zenéinek vezető képviselői, mégis sokban engedett sejtetni a külföld újabb zeneirodalmi termelésére, melytől a magyar közönséget különféle szempontból gondosan igyekeztek eddig elzárni. Az új külföldi zenét Schönberg, Webern (osztrák), Alban Berg (német), Stravinsky (orosz), Honegger és Poulenc (francia), Cowell és Bloch (amerikai), végül Bax (ir) művei képviselték. Egymástól legelütőbb egyéniségek, legkülönbözőbb irányok és faji sajátosságok vonultak itt fel. Lázas kiforratlanságot, tehetségek útkereső vívódását mutatta ez a keresztmetszet; a népi zene kollektivista irányzatát (Stravinsky, Bax, Bloch) a fin de siècle individualizmusának, egyénieskedő öncélba fulladásának utóhullámait (Cowell, Webern), az új század új formákat vajudó analitikus művészetét (Schönberg, A. Berg) vagy eklekticizmusát (Nonegger, Poulenc), minden „izmus” összetorlódott, egymásrahalmozott, de egymástól el nem választható forma- és stiluskomplexumát. Alig találtunk megnyugtatót ebben a képben, habár egy koncertműsorba összezsufolt zenetörténet mindig csak felületesen világíthat meg embereket és irányokat. Igy Stravinskynál zenekari, Schönbergnél nagyobb kamaramüvei, Bergnek pedig operái képviselik teljes valójában művészi alkotásukat s az itt előadott apróságok még csak sejtelmét sem adták a „Gesamtkunstwerk”-jeiknek. A többiek zsenialitása azonban a legheterogénabb belső kiegyensulyozatlansággal küzd. Legtöbben mégis jelentős szerepkört töltenek be: új szempontokkal, új formaelemekkel gazdagítják a zene irodalmat, — előkészítői egy elkövetkező zenekultúrának. Hogy melyik irányból jön, aki ezeket a formaelemeket elhatározó energiával egybefoglalja, összesűríti majd, s hogy ki lesz az a clairvoyant, nehéz még megállapítani. De akár Bartók vagy Stravinsky Igor, akár pedig Hindemith, nem szabad a pionírok munkáját egy percig sem lebecsülni: összekötő láncok ők a zene fejlődésének menetében, útat egyengetők az úttörők munkájában, akik nélkül nem képzelhető el és nem tartható fenn a legerőteljesebb egyéniségekkel rendelkező zenekultúra sem. (Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére | |