Korunk 1927 Március

Amerika zeniten

 


Az amerikai vállalatok az a elmult évben rekord nyereségeket mutatnak ki. 1926 első felében, amelyről a hivatalos számok már megjelentek, a legfontosabb iparágakban összesen 2 milliárd és 893 millió dollár kamatot és osztalékot fizettek ki. Ez a szám meghaladja az összes eddigi üzleti évek eredményeit és kb. egy fél milliárddal magasabb, mint az Egyesült Államok történetében eddig legeredményesebbnek ismert 1923 óv eredménye. Ezek azonban a hivatalos számok, melyek tudvalevőleg csak hivatalos üzleti eredményekről számolnak be és nem beszélnek a titkos és csendes tartalékolásokról és az üzleti eredmények más módon történt elosztásáról. Egy konzervatív lap becslése szerint 400.000 amerikai cég 1926-ban 12 milliárd dollár nyereséget ért el. Ennek a fele 1200 vállalatra esik és ezen 1200 vállalat közül 200 ismét elnyeli e hat milliárdnak a felét; és ha arra gondolunk, hogy ezekben az óriási vállalatokban többé-kevésbé ugyanazok az emberek ülnek, vagy legalább is pénzügyileg ugyanazok részesek, ugy azoknak az érdekelteknek számát, akik az egész ország ipari nyereségének oroszlánrészét tulajdonképen zsebreteszik, egy háromjegyü számmal kifejezhetjük.


Sok szó esik az amerikai magas bérekről. Ezekkel szemben nem árt néha a magas dividendákra is rámutatni. És különben is azok az amerikai bérek a legtöbb esetben csak viszonylagosan magasak. Igy például G. H i c k s amerikai tapasztalatait ismertetvén a „Labour M a g az i n e”-ben megállapitja, hogy az amerikai munkabérek az árakhoz viszonyítva nem olyan magasak, hogy Angliával szemben az amerikai munkás magasabb életstandardjáról lehetne beszélni. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az amerikai bérek többnyire darab és akkord bérek, amelyek tekintettel a sokkal magasabb testi és szellemi megerőltetésre és az ezáltal szükségessé tett jobb táplálkozásra, valamint a korábbi megöregedésre, illetve gyorsabb munkaképtelenné válásra, igen kétélü értéknek tekintendők. A chikágói szakszervezeti tanács organumában olvassuk: Igaz, hogy a bérek magasabbak, mint valaha, mégis alig keresi meg a munkásoknak fele ma is azt a bért, amely egy család ellátására szükséges volna.


Ezzel szemben a munka hatékonysága minden iparágban nagy mértékben emelkedett. Az amerikai munkaminisztérium statisztikai hivatala ankétet rendezett a munka intenzitásának emelkedéséről. Megvizsgálta, hogy 1914 és 1925 között, egyénenként és munkaóránként, hogyan változott a munka eredményessége. Nyolc megvizsgált iparág között hatban a munkateljesítmény 25—26 százalékkal emelkedett az utolsó tiz évben. Az automobil-iparban pedig 200 százalékkal. A „M o n t h 1 y L ab o u r R e v i e w” legutóbbi kiadványában ujabb vizsgálatokról számol be, ahol azt olvassuk, hogy a tömeg-produkció általában a munkateljesítmény igen nagy fokozásához vezetett. Például a bőriparban 34 százalékkal, a cementiparban 48 százalékkal emelkedett. A malomiparban az elmulthoz képest a munkaerő 39 százalékát takarítják ma meg. „T h e N e w L e a d e r” szerint a gyapotiparban, a szövődékben 1911 óta 80 százalékkal emelkedett a munka intenzitása, a vasiparban 49 százalékkal.


Azt is szokás mondani, hogy az Egyesült Államokban a racionalizálás dacára nincs munkanélküliség. Azonban e tekintetben sem oly rózsás a helyzet, mint általában hiszik. Az angol munkakutató iroda statisztikája szerint az 1926 év első hat hónapjában az Amerikában foglalkoztatott munkások százalékszáma két ponttal alacsonyabb, mint az 1914 évi. És ha egyes iparágakat nézünk, nem egy helyen kedvezőtlen a helyzet. A gépiparban például 30 százalék munkanélküli van. És nem szabad elfelejteni, hogy a munkanélküliség az Egyesült Államokban sokkal sulyosabb dolog, mint Európában. A munkanélküliség szabályozását, mintahogy semmiféle szociális gondoskodást, Amerikában nem ismerik, ugy hogy az esetleges magasabb bérekből megtakarított összegek igen gyorsan felhasználódnak egy átmeneti munkanélküliség idején.


És ujabban nagy dolgot csináltak az amerikai munkások állítólagos óriási tőkebirtokából. Igy különösen egy amerikai egyetemi tanár, Carver valósággal forradalmi konkluziókat vont le azon megállapításból, hogy az amerikai munkások nagy tömege kapitalistává lett és ezáltal hozzáláncolódott a kapitalista termelési rendszerhez. Ezzel szemben a „Philadelphia Tageblatt” egy hivatalos statisztikát közöl, mely szerint 1000 munkásból és alkalmazottból csak 75-nek van tulajdonában vállalatának részvénye; egy amerikai hivatalos vizsgálóbizottságnak felvétele szerint pedig az amerikai nemzeti vagyonnak 2 százaléka van bérmunkások tulajdonában. Ugyanez a hivatalos jelentés ezzel szemben megállapítja, hogy a nemzeti összvagyonnak 90 százaléka viszont a népesség 13 százalékának tulajdonában van. Ezek a nem propaganda céljából készült hivatalos számok szétrombolják az amerikai ipar demokratizálásáról gyakran ismételt mesét. – k. b.


 


Vissza az oldal tetejére | |