Főoldal

Korunk 1927 Február.

A férfi-Nóra


Reményi József

 


A „Potash és Perlmutter” nevű amerikai bohózat s bizonyos Barnumszerü cirkuszi mutatványok határozzák meg még ma is az átlageurópai véleményét az amerikai drámai kifejezési erőről. A legjobb esetben az európai varietészinpadra átvarázsolt burlesque és vaudeville attrakciók egészítik ki ezt a képet. Viszont a helyzet az, hogy mint minden téren, a dráma, általában a szinpad terén is fejlődtek az Egyesült Államok az elmult esztendőkben. Talán még lesz módomban az amerikai drámáról kimerítően írni; ezuttal csak meg akarom állapítani, hogy a szindarabírás mesterségbeli részében a modern amerikai drámaírók akármikor felvehetik a versenyt a velük egyvágású európai szindarabszállitókkal. Lényegben nincs sok fejlődés; ugyanakkor, ha már lényegről beszélünk, épen a szindarabírás kérdésében nem tapasztalhatunk túlságos fejlődést Európában sem. Az Ernst Tollerck, Walter Masencleverek, George Kaiserek végeredményében ép úgy kísérleteznek, mint teszem fel Eugene O´Neill az amerikai drámaírók sorában. De tisztelet becsületes szándákaiknak, amiért a kabarélelkiismeretlenség nem tudta őket meghódítani!


*


Ezuttal George Kelly „Craig´s Wife” cimű háromfelvonásos színdarabjáról essék sző. A tavalyi Pulitzer-dijat (amelyet sokan az amerikai Goncourt-dijnak szeretnek nevezni) George Kellynek adták ezért az alkotásért. A darabot minden nagyobb amerikai városban bemutatták. Felépítése: régi minták utánzata. Dialogusa: pergő, stílusos, lélektanilag indokolt. Szerzőjének ez a harmadik darabja s mind a három esetben siker koronázta törekvését. Ez esetleg gyanus lehet azoknak a szemében, akik a sikertelenséget értékmeghatározónak minősítik. A siker sem változtat azon a tényen, hogy George Kelly csakugyan jő színdarabot írt. Ibsentől megtanulta a problémák fontosságát, Shawtól a bohócos szatírát. A „Craig´s Wife” jó naturalista dráma, de mert íróművész alkotása, tehát túlnő a naturalizmus dogmatikusan megállapított keretein. Kelly színdarab-ismerete egyszinvonalú életismeretével a mert tehetsége tiszta és nyilt s mert nem akar többet markolni, mint amenynyit fogni tud, tehát figyelemreméltó alkotással gazdagította az amerikai színpadi irodalmat.


*


Mi a jelentősége Kelly színdarabjának, amelyet egyébként maga ia drámának nevez? Megírta a férfi-Nórát. Megírta azt az amerikai férfit, akit — ha érzelgősek vagyunk: megindítónak, ha pedig gunyolódó hajlamuak: nevetségesnek neveztünk. Azt hiszem, hogy Európában is köztudomásu az a megbocsáthatatlan kiváltságosság, amely az amerikai nő életének kísérője. Magyarázata a puritán hagyomány. Valamikor az amerikai kontinensen sokkal több volt a férfi a nőnél s ez a körülmény emelte a nő értéket. Amellett a puritán felfogás, amely az angolba fojtott középkori lovagiasságot karrikaturaudvariassággá, szóval bamba türelemmé züllesztette, a férfit, főként a férjet a feleségével való relációban bábbá deformálta. És ugyanazok az amerikaiak, akik például a biblia szószerinti magyarázatával kapcsolatban fundamentálisták-nak nevezik magukat, hasonlóképen fundamentálisták a házaséletben is, bármennyire meg is változtak az életfeltételek. Ha az átlagamerikai nő intelligenciája arányban volna függetlenségi anarchiájával, akkor nem lenne baj, mert a sziv és az itélőképesség fegyelmezné önzését. De az átlag amerikai nő szexuális fölényében és erkölcsi megalomániájában (perverz kétszinüség) nem is igyekszik józanul intelligens lenni, szóval jogokat tulajdonit magának, amelyek bűnösen komikusak s amelyeket a férjére alkalmazva nem egy esetben visszaélésre használ fel.


*


Ilyen asszony Craignek, a tekintélyes, boldoguló „businessman”-nek a felesége is. Tipus. A férj fizikailag tiszta, üzletben, magánéletben megbízható, kedélyes és hűséges barát, „jolly good fellow”, ahogy az amerikaiak mondják. Az aszszony: csinos, formás, de rideg, számító. A viaszbabában több a gyöngédség, mint benne. Házasságuk: Mr Papucshős és Mrs Nyárspolgár élete. A férfi polgári jósága gyöngeség lesz, mert az aszszony komiszságát el sem tudja képzelni. Az asszonyban dühöng a fizikai tisztaság lelkiismerete. Jaj a férjnek, ha szivarjával véletlenül behamuzza a szőnyeget! És az asszony kicsinyességével, a férj minden lépésére, minden sohajára kiterjeszkedő magántulajdon-ösztönével elidegeníti férje barátait, rokonait, a cselédeket, a saját maga rokonait, mindenkit. Ezt természetesen észreveszi mindenki, csak a férj nem, az üzletileg boldoguló, de a magánéletben ravaszság-mentes Egyszerü Lélek, a Jó Férj, szóval a férj, akinek pénze van, aki jó butorokról gondoskodik, aki nem sajnálja a pénzt felesége szeszélyeire s aki együgyüen tűri el az asszony korlátolt kedvességét.


*


Az asszony önzése valósággal félelmetes méreteket ölt. Tagad és hazudik, amikor érdekei úgy követelik, sőt tagad és hazudik akkor is, amikor ezzel férjének árthat. A legelemibb megértést, elnézést nem ismeri. Sohasem tud elfogulatlan lenni. Nem is akar. Mindent racionalizál, de csak a saját szemszögletén keresztül. A féltékenységet is a maga javára akarja kiaknázni, habár a tudatában van annak, hogy férjével szemben igaztalan. Férje barátja megöli feleségét s saját magát. A tragédiát megelőzőleg a férj ennél a családnál tartózkodott. A tragédiáról nem tud, csak másnap az ujságokból értesül róla. Viszont az érdeklődő detektívek jelenlétében az asszony úgy viselkedik, hogy majdnem megerősíti a gyanut férjével szemben, aki pedig igazán ártatlan volt barátja tragédiájában. Miért teszi ezt az aszszony? Mert önzésben kemény és meg nem alkuvó. Mert saját reputációjáért hajlandó feláldozni férje jó hírnevét. Mert önzése ostoba és rövidlátó, ami végül ki is derül, olyannyira, hogy a férj ott hagyja az asszonyt. Akárcsak Nóra az urát, mert a maga életét akarja élni, mert nem akar játékszer lenni, ép úgy Craig, az amerikai férj is ott hagyja a feleségét, mert nem akar csak „szükséges butordarab”, csak megtűrt alak lenni.


*


A darab mellékalakja!: a cselédek, a nagynéni, a szomszédasszony, a detektívek, az asszony unokanővére és vőlegénye szervesen belekapcsolódnak a cselekménybe. George Kelly-nék tagadhatatlanul kitünő a kompozició-érzéke. De ez a színdarab minden sima, zavartalan menete ellenére sokkal több az ügyes szindarabiró alkotásánál. Nyugodt lelkiismerettel az amerikai polgári élet drámájának lehet nevezni. Hogy a férj jósága szentimentálizmus és nem költészet, az asszony önzése sokszor szatócskodó és nem ördögi, a mellékalakok gunyja és részvéte a mindenséget megszükitő és nem kitágitó, azt annak a légkörnek kell betudni, amely a polgári előítéletek be és a pénz hatalmába fájdalmas csökönyösséggel és buta önteltséggel kapaszkodik. A „Craig´s Wife” nem nagy alkotás, de őszinte; tartalmában nem különb, mint a környezete, amely életre hivta, de feltétlenül őszintébb és művészibb a környezeténél, mert egyébként nem érdemelné meg, hogy — irodalmi szempontból — figyelembe vegyük. (Cleveland)


 


Vissza az oldal tetejére