FŇĎoldal

Korunk 1927 Február.

Még egyszer az irodalom bukása


Komlós Aladár

 


Engedelmet kérek: szeretnék védelmére kelni a „Korunk”-ban megjelent „Az irodalom bukása” cimű írásomnak, a mellyel Szentimrei Jenő e folyóirat előző számában tetszetős érvelésü szép cikkben fordul szembe. Ám olyan könnyen mégsem intézhető el a dolog, mint ahogy Szentímrei gondolja! Azt veti ellenem, hogy nem az irodalom bukott meg, csak a racionalista irodalom s hogy annál nagyobb aztán a becsülete Shawnak vagy Whitmannak. Arról nem is beszélek, hogy Shaw kicsit furcsa példája az irracionális és szférikus költészetnek (igazán nem tudom, miféle racionalizmus ellen hadakozik Szentímrei, ha Shawt nem tartja racionalistának), de arra már érdemes rámutatni, hogy igenis Whitman poézise sem megismerés nélkül való. Nem is lehet az: Mert minden igazi művészet, pláne irodalom, valamely élmény-anyagot tudatosit, még a zene is mondhatnám definíciója az érzésnek s a puszta leírás is, ha művészi, úgyszólván megfejtése az ábrázolt dolognak. Persze nem az értelem eszközeivel való definiálása és megfejtése, ebben igaza van Szentimreinek, bár a tisztára értelmi megismerésről sincs olyan rossz véleményem, mint neki, hogy „német találmány”-nak mondanám, amelynek „együtt kellett pusztulnia a többi idejétmult német értékekkel”. (Szegény németek! Ugy látszik, a francia Encyklopédiáért is nekik, a romantikusok népének kell lakolni.) De ez most nem is fontos nagyon: mert akár értelmi, akár intuitiv megismerésről van szó, azt állítom, hogy ma egyiket sem becsülik meg. Szentimrei Jenő Shawra és Whitmanra hivatkozik. Komolyan akkorának találja e két iró jelentőségét kortársaink életében, hogy az irodalom, minden jó irodalom bukásáról való töprengéseket indokolatlannak kell tartania? (Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére