FŇĎoldal

Korunk 1927 Február.

Világpolitikai problémák

 


Az Egyesült-Államok imperializmusa


A Mexikóval való éles konfliktusban nyíltan megmutatkozott az Egyesült-Államok külpolitikájának imperialisztikus jellege. Amerika imperializmusáról viszonylagosan keveset tudunk mi, itt Európában. Az Egyesült-Államok legnagyobb imperialista kalandjai a háború alatt folytak le, amikor az európai közvélemény figyelme elfordult Amerikától. Ezek az imperialista támadások pedig első sorban K ö z é p a m e r i ka s az azt környező szigetcsoportok országai ellen irányúltak. Az imperialista előnyomulás keresztülvitelére az Egyesült-Államoknak meg van a maga sajátos s nagy művészetté kifejlesztett módszere: u.n. forradalmak mesterséges szítása abban az országban, amelyben elő akar nyomúlni. Az amerikai pénz segítségével megcsinált forradalmak természetesen az amerikai imperializmus szolgálatrakész eszközeit juttatják mindig hatalomra. A második lépés kölcsönök felerőszakolása ezekben az országokban vasutak és egyebek építésére, ami azután vám- és pénzügyi ellenőrzést s a megfelelő pillanatban az ország katonai megszállását vonja maga után. A középamerikai országok egész hajóparkja és összes vasutja ma az Egyesült-Államok ellenőrzése alatt áll. S az Egyesült -Államok banktőkéje mellett folytonosan teret hódit ezen országokban az imperialista Unió ipari tőkéje is. Egy amerikai óriási tröszt, az United Fruit Co. ellenőrzése alatt áll a középamerikai államok banán és kávé kivitele csaknem teljes egészében s ugyanezen trösztnek magának is óriási birtokai vannak ezen államokban.


A középamerikai köztársaságok feletti uralom azonban még sem elsősorban nagy természeti kincseik miatt fontos az Egyesült-Államoknak. Mind az öt kis középamerikai köztársaság — Nicaragua, Guatemala, Honduras, Sansalvador és Costerica — agrárállam. Fő terményeik a banán és a kávé, ujabban a cukornád, mind tipikus gyarmati termények. A népesség szegény és elnyomott, néhány millió indiánból áll. Vasutak építése ezen országok különleges geográfiai sajátosságai miatt rendkívül drága és nem rentabilis, Az Egyesült-Államok imperialista céljai azonban ezen országokban messze túl néznek ezek közvetlen gazdasági kihasználásán: ezen országok geografiai helyzete az, ami az Egyesült-Államokra nézve a legnagyobb jelentőséggel bír. Ugyanis ezek az országok kapcsolják össze az Egyesült-Államokat a P a n a m a csatornával, a melynek végtelen fontosságát nem kell külön kihangsulyozni. Jellemző fejezet az amerikai imperializmus történetében, amely leírja, hogy mily eszközőkkel biztosították az Egyesült-Államok hatalmukat a Panamacsatorna környéke felett. Amikor 1903-ban Columbia, amelyhez tartozott a csatorna területe, elutasította a szerződést, amely a Panama-csatorna építéséhez szükséges földterületet átengedte volna az Egyesült-Államoknak, Columbiában „forradalom” tört ki, amely a jelzett terület elszakításához s az önálló Panamaköztársaság alapításához vezetett. Ezt a fejlődést megpecsételte, csak néhány hét előtt, egy új „szerződés” Panama köztársaság és az Egyesült-Államok között, amely feljogosítja az Egyesült-Államokat, hogy „fenyegető konfliktus esetén” a Panama köztársaság területét megszállhassa. A katonai megszállást Columbiában, Sandomingóban, Haitiben és Nicaraguában már fokozatosan végrehajtották. A középamerikai köztársaságok 1920-ban és 1921-ben kísérletet tettek, hogy egymással szövetkezve kivonják magukat az Egyesült-Államok hatalmi befolyása alól s Mexikóhoz csatlakozzanak. Azonban mindkét esetben meghiusította a csatlakozási mozgalmat az Egyesült-Államok „dollár diplomáciája.”


Mint egykor Panamában, úgy most Nicaraguában tervezik az amerikai szárazföld még egy helyen való átvágását. A Csendes-oceánra vonatkozó imperialista törekvései, első sorban pedig a Japán ellen irányuló hadi készülődései szempontjából az Egyesült-Államok nem elégszenek meg a Panama-csatorna katonai birtoklásával: ezért van szükségük új csatornára Nicaraguában. Ezért vásárolták meg a tervezett csatorna területét, ezért béreltek ki az Atlanti-oceán partján két stratégiailag fontos szigetet 99 évre és a csatorna kijárat csendes-tengeri oldalán ezért építettek ki hatalmas flottabázist a Fonsace öbölben. A Pearl Harbour kikötő a Csendes-oceán partján a világ egyik legnagyobb hadikikötője. De ép oly fontos, hogy az új Nicaragua-csatorna amerikai vazallus-állam legyen. Ezért támogatják az Egyesült-Államok az eddigi helyetes elnök Sakasa ellen, aki mexikói segítséggel országa függetlenségi mozgalmát képviseli, a feudalis-reakciós Adolf Diazt, akit már 1913ban is ők hoztak amerikai pénz segítségével hatalomra. Amerikai katonák fegyverezték így le a győztes forradalmi hadsereget.


Az új Csatorna-tervnek épen úgy, mint a többi imperialista törekvésnek azonban Mexikó akadálya marad. Mexikó már az amerikai olajtőkének behódolni nem akaró olajpolitikája, a föld kincseinek szocializálása, a nagybirtokok felosztása s haladott szellemű szociálpolitikája miatt is tüske az Egyesült-Államok szemében, a Nicaragua-csatorna kiépítésénél pedig komoly akadálya az amerikai imperializmusnak. A szárazföldi út ugyanis Nicaragua felé épúgy, mint Panama felé Mexikón át vezet. Ezért lát Mexikóban az amerikai imperializmus ellenfelet, amelyet el kell tenni az útból. A mexikói alkotmány most életbelépő határozmányai az olajterületekről, valamint a nicaraguai felkelők mexikói támogatása kiélesítette a helyzetet s jó ürügyként szolgál a beavatkozásra. Félős, hogy a pénzügyileg gyenge és ritka népességü Mexikó nehezen fog ellenállani az elkövetkezendő harcban az Egyesült-Államok túlnyomó pénzügyi és katonai hatalmának.           H. B.


 


Vissza az oldal tetejére