FŇĎoldal

Korunk 1927 Február.

Modern női testkultura


K. Ritter M√°ria

 


New-Yorkban a 137. utca egyik felhőkarcolójának 18. emeletén hajnali 7 órakor tompa berregés jelzi a reggeli torna rádióvezényszavának kezdetét. Két perccel később a három Gilbert-bakfis: Kitty, Daisy és Mary a szoba szőnyegén hevernek hanyatt s három pár láb lendül az égnek vezényszóra, mintha valami újfajta különös szertartás szolgálatában állana. Ez a furcsa ritualé nemcsak Gilbertéknél és nemcsak a 137. utcában divik, de minden jobbfajta newyorki háznál, ahol lányok vannak a családban. A „daily dozen” a napi egy tucat tornagyakorlat a modern amerikai nő számára olyan napi szükséglet, mint a mosdás, vagy a fésülködés. Az egyik legkiválóbb amerikai statisztikus, Irving Fischer profeszszor állapítota meg egy előadásában alig nehány hete, hogy a női torna, épúgy mint a sport Amerikában tömegszokássá vált. Hogy ez miért van így, az minden különösebb tudományos okfejtés nélkül is megérthető. A múlt században a tánc volt az egyetlen kulturmozgás, amelyben a női test feloldhatta a mindennapi élet merev és egyhangú mozdulatait, de a tánc sem vonhatta ki magát az összkultura fejlődése alól. A uő ruházkokodását, mozgását, viselkedését a múlt század szentimentális romantikája béklyóba verte, s ezért a női testnek felszabadulásra volt szüksége. A farizeus férfiromantika a XX. század első évtizedéig piedesztálra állította a nőt, vagy a sárba lökte. Középut nem volt. S anyáink álltak a piedesztálon: örök lelki szemlesütésben, befüzötten, hajkoronásan, királynői tartással, de jaj, izületeik megmerevedtek, felgyülemlett energiáik hájjá sürüsődtek, nem méltón a piedesztálon viselt poziciójukhoz. A modern nő azonban megunta az élő-szobor szerepét és leszállot a piedesztálról.


Ez nem azt jelenti, hogy most már a férfiasság irányában kellene fejlődnie a mai kor asszonyainak. Ellenkezőleg: a szabad nő sok tekintetben még nőiesebb, mert hajlékonyabb és rugalmasabb lesz, mint a régi módi. Ennek a fejlődésnek természetesen megvan a maga lelki, szellemi és testi utja, amelyet végig kell járni, amig az új tipus teljesen kibontakozik. Mi ennek a fejlődésnek a testi aszpektusát próbáljuk a következőkben néhány szemponttal megvilágítani.


Ha a modern női testkultura mozgalmait csoportosítani akarjuk, úgy piramisszerű képhez jutunk, mely a sporttól a művészi táncig magában foglalja az újkori női testkultura minden törekvését. A piramis alján levő alapformák, tömegformák: mindenki számára hozzáférhetők, míg mennél közelebb haladunk a piramis csúcsához, annál inkább kidomborodik az individuális jelleg. A sportra nem akarunk szót vesztegetni. Kétségtelen, hogy a nők sporttendenciái egy új kor legegészségesebb és leghelyesebb törekvései közé tartoznak. A speciális női szervezet azonban szükségessé tette a női test kulturájának egy bizonyos rendszerét, amely annak sajátos anatómiai és biológiai fölépítéséből indul ki.


Ilyen speciális női torna a Mensendieck-gimnasztika. A Mensendieck rendszer is tömegek számára készült, alapgodolata szerint minden nő számára egyaránt hozzáférhető. Az átlagos nő anatómiai konstituciója, e z a modern orvostudomány által megismert séma lebegett a rendszer megalapítójának szeme előtt, amidőn alapvető gyakorlatait kidolgozta. Minden Mensendieck-iskola kapuján arany betükkel kellene ragyogni a sokratesi filozófia alaptételének: Ismerd meg tenmagadat! Az emberi test aktiv önmegismerése, dinamikus önanalizise a Mendendieck szisztéma egyik fő jellemvonása. Megköveteli a tanítványtól, hogy a test szerkezetének alapelemeit tanulja meg és ellenőrizze, sőt hogy azt az ellenállást, amit a szertornánál a külső eszköz, súly stb. ad meg, azt izmai önmagából, lassú akaratmunkával tudják kifejteni. Mensendieck tehát a tudat ellenőrző, megfigyelő, analizáló szerepére rendkívül nagy súlyt helyez, olyannyira, hogy szinte azt mondhatnók: részben épen úgy tudatosítással akarja feloldani egyes izomcsoportok helytelen beidegzéseit, mint a modern pszihológia az egyes lelki komplexumokat.


Köztudomásu tény, hogy a legtöbb ember kis testi hibái, mint félvállasság, rossz tartás, lúdtalp, a mindennapi élet, különösen pedig az iskolai és hivatásbeli munka egyoldalú mozgásainak számlájára írandók. Ki ne látott volna görnyedt tartásu iskolásgyereket írni, akinek az egyik könyöke a padon volt, a másik lelógott. Ha ez a gyerek még iskolatáskáját is mindig egyoldalon csapja a hóna alá s azonkívül még az alvásnál is féloldalasan fekszik, akkor gerince idővel egész jelentékeny ferdülésre lesz hajlamos, aminek a serdülésben többé-kevésbé komoly következményei lehetnek. Egy másik szembeötlő példát az ipari munka területéről vehetünk. Az amerikai gyári munka Taylor és Tord kisérletei alapján a munkafolyamatot oly mértékben speciálizálta, hogy egy munkás legtöbb esetben egyetlen mozdulatot végez csak teljesen mechanikusan az előtte sínszalagon tovahaladó gyártmányon. A munkásban, aki naphoszszat szünet nélkül egy-egy szöget ver be, vagy egy-egy pedált nyomkod a lábával, bizonyos idő múltán feltétlenül görcsösen beidegződik ez az. egyoldalú mozdulat, amely ismét kisebb-nagyobb testi hibákhoz vezethet. Mensendieck az efajta testi fii-hibákkal szemben a test helyes e g y en s ú 1 y é r z e t é n e k kifejlesztését hangsulyozza.


A Mensendieck tornaszerek nélkül, egészen lassú önellenállás legyőzésével, a test minden egyes részére kiterjedő izommunka segítségével tudatosítja és beídegzi a helyes egyensúlyban levő test izomfunkcióit. Analizálja a testet, vagyis a tudat és az akarat által függetleníti egymástól az egyes izomcsoportokat és azok beidegzését. Szerepe különösen a mai ideges, szellemileg túlterhelt kor aszszonyai és lányai számára fontos. Aki igazán alaposan tornázik, annak egész életmüködését felfokozza, idegeit megnyugtatja, vérkeringését meggyorsítja a rendszeres gimnasztika. Ilyen értelemben meghosszabbítja az ifjúságot is; enyhíti és ellensulyozza azokat a lelki kríziseket, amelyekkel az öregedés jár.


Amikor azonban Mensendieck aszszony rendszerét megalkotta, a nők még fűzőt viseltek, társadalmi előítéletek tiltották szabadabb mozgásukat, a sportoló nő fehér hollóként hatott. Ennek a nőnek szüksége volt Mensendieck szigorú, lassú, analitikus gyakorlataira, mert hisz csaknem mindenik nő teste kisebb-nagyobb korrekturára szorult tisztán higienikus és Orthop√äd szempontból is. Azóta nagyot fordult a világ sora. A modern, sportoló nőt e lassú és szigorú munka egyedül nem elégíthette ki, kidolgozott izomzata, idegélete többe kívánt, mint tudatosító tornát. Ennek ellensulyozását Mensendieck asszony tanítványai a ritmikus gyakorlatok és szabad mozgások kiépítésében találták meg. Ebben nagy segítségükre volt az a körülmény is, hogy Európában a ritmikus gimnasztika rendszereinek egész sora keletkezett, melyek valamennyien a ritmus őstényéből kiindulva igyekeztek új testkulturát teremteni. Ezek a kísérletek, amelyek ma már elvitathatatlanul kitünő eredményeket tudnak felmutatni — elég itt Dalcroze, Bode és Laban uttörő munkáira utalnunk — termékenyítőleg hatottak a Mensendieck -iskolára is, minthogy ők is felhasználták törekvéseikben a Mensendieck-rendszer számos eredményét. Feltétlenül helyes a Mensendieck-torna kombinálása ritmikus gyakorlatokkal és szabad mozgásokkal, amelyek a tulkoncentrált értelmi és testi munkát lendületekkel és nemcsak egyes izületekre, de az egész testre kiterjedő lazításokkal ellensulyozzák. De eltekintve a Mensendieck-rendszer e belső követelményeitől, a ritmikus torna a művészi tánchoz úgy viszonyul, mint az írni-olvasni tudás az irodalomhoz, minden tánc alapeleme a ritmikus ABC, amelytől még hoszszú az út a művészi tánc magasrendű és bonyolult formáihoz.


A Mensendieck-gimnasztika nem egyszerűen csak fogyókura célokat szolgál, mint az téves előítéletekben gyökeret vert. A Mensendieck-torna sem tudja megszüntetni a konstituciók örök változatosságának végső adottságát amelyről csak durva és műveletlen agy képzelheti, hogy pusztán testi okai vannak. Az átlagos esetek igen nagy többségében az, aki oly alapos izommunkát végez, mint amilyet a Mensendieck-torna követel, különösen, ha azt mindennapos szokásává teszi, feltétlenül fogyni fog. De az izommunka egyedül sem hizásra, sem fogyásra nem tesz hajlamossá. Mindenkinek meg kell találnia a konstituciójának megfelelő szellemi munka és izommunka mennyiséget, valamint — last not least — étkezésrendet is. De ha már a konstitució problémájára kitérünk, hangsulyoznunk kell azt is, hogy az utóbbi évek tulzottan szögletes vonalakban tobzódó nőideálja semmiképpen sem lehet célja a Mensendieck-tornának, mely mindenekfelett az egészséges női test kulturájának, az a n y a s á g testi kulturájának szolgálatában áll. A modern női torna esztétikai és higiéniai szempontokból egyaránt az egészséges nőiesség ideáljaira törekszik. Ez a nőiesség nem lesz testbenlélekben oly p u h á n szentimentális, vagy oly mereven prüd, mint a múlt generációk álromantikus nőtipusa volt. Az új kor asszonya tudja: a női testkultura nem önmagáért van, a test kultuszának a 1 é 1 e k szolgálatába kell állnia. A női testkultura és a Mensendieck-gimnasztika felett sem régi pogány kultuszok öntudatlan vagy tudatos felélesztésének szelleme lebeg, hanem azé az ideálé, mely idők és izlések divatján túl, örökön és elejétől fogva, minden nő létének gyökere volt: az anyaságé. (Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére