FŇĎoldal

Korunk 1927 Január

‚ÄěDokumentum‚ÄĚ


Gró Lajos

 


(Kassák Lajos uj szemléje)


 


Magyarország az elmult hét-nyolc év alatt elszakadt azoktól a törekvésektől, amelyek a háboru után zsákutcába került művészetet uj utakra akarták terelni s amelyek a külföldön ható tényezők voltak. Ezeknek az irányzatoknak egy része kiélte magát, másrésze lehiggadt, átformálódott, illetve megtisztult. Eltekintve azonban attól, hogy maradandó vagy csak időleges eredményeket értek el, kitörölhetetlen nyomot hagytak a művészi élet ábrázatán. Magyarország azonban kényelmes álláspontra helyezkedett, be akarta várni a végleges eredményeket, anélkül, hogy nagy általánosságban maga is átment volna e szükségszerü állomásokon. S igy miután a fejlődés fázisait nem lehet átugrani, kiesett az európai müvészi közösségből; az ujabb művészi áramlatokat nem engedte magán keresztül, elmaradt a külföldtől. Az uj irodalom emigrált vezére, Kassák Lajos külföldön tartózkodott s ott próbálta folytatni azt, amit a háboru előtt megkezdett, idehaza igen kevés alkalom nyílott az uj irodalom dokumentálására.


Ebből a szempontból van jelentősége annak, hogy Kassák, visszatérve Magyarországba, Dokumentum cimmel havonta megjelenő művészeti és társadalmi beszámoló szemlét indított, amelynek egyrészt irodalomtörténeti házagpotló szerepe van, másrészt pedig az uj művészet létét van hivatva bizonyitani.


A külföldi tartózkodás Kassákra és a köré csoportosuló uj művészekre jó hatással volt, ami főleg abban nyilvánult meg, hogy minden korlátozás nélkül benne élhettek az uj művészi törekvések közösségében, lépést tarthattak a fejlődéssel. A most megjelent Dokumentum szerencsésen megtartotta az emigráció eredményeit s megszüntette annak hátrányait is. A megfelelő talajban ujjáéledve, formában, tartalomban megtisztulva és kialakulva indult el az első szám, amelynek egysége, universális tárgyköre, typográfiai rendezettsége külsőleg és belsőleg egyaránt méltó reprezentánsa a magyar irodalomból oly sokáig száműzött uj művészi törekvéseknek.


A Dokumentum első számába Németh Andor irt kommentárt az uj lírához, Günther Haddak (Kovács Gina fordításában) a rádió beszédmüvészetről, Sebők István a Palucca cimű uj táncról, Székely Béla a palesztinai ember- és országépitésről, Iwan Tschichold az elementáris typográfiáról, Danzinger Kálmán a munkaiskoláról, Gáspár Endre a kritika kríziséről, Ives Labasque a modern stylusról, Günther Hirschl Protsch a reklámról érdekes tanulmányt. Kassák Lajos versein kívül Déry Tibor, Nádass Sándor és Illyés Gyula költeményeit, Kovács György és Zelkovits Zoltán novelláit, Forgó Pál épületkritikáit és egy berlini irónak a modern városépítésről szóló tanulmányát közli még az első szám a bő illusztratív anyag mellett. (Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére