stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 December

A gyermek- és ifjúkori személyiségfejlődés egy új tudományág tükrében


Dranik Réka

 


2006 tavaszán indult útjára az Egyesült Államokban az Applied Developmental Science című tudományos folyóirat, egy olyan, meglehetősen új vizsgálódási irány szaklapja, amely megközelítőleg a 20. század utolsó két évtizede és a 21. század első évei folyamán keletkezett és érett önálló tudományterületté. Ez volt az az időszak, amikor a világ valamennyi nemzete egy sor már régebbről meglévő, valamint egészen új társadalmi problémával szembesült, amelyek akut módon kezdték érinteni és negatívan befolyásolni a nemcsak tágabb értelemben vett közösségek életét, hanem a család, az egyes ember, sőt a gyermekek és a fiatalok életmódját, testi-lelki épségét és zökkenőmentes fejlődését. Egyre több tudós és szakavatott értelmiségi fordult a korunk emberének testi, lelki és szellemi épségét veszélyeztető tényezők vizsgálata, az ezekkel összefüggő és ezeket előidéző problémák természetének tudományos feltárása és a lehetséges megoldások, stratégiák kidolgozása felé. Az új tudományág megnevezésében szereplő development szó hátterében tulajdonképpen a magyarra csak nehezen lefordítható human development (humán vagy emberi fejlődés, fejlettség) megnevezés áll. A humán fejlődés koncepciójához az a felismerés vezetett, hogy minden emberi lény, születésétől a haláláig, egész élete során folyamatos testi, lelki és szellemi átalakulásban van, mely átalakulás az ember biológiai adottságai, környezeti feltételei és emberközi, szociális kapcsolatai közötti interakció függvénye. A humán fejlődés alkalmazott tudománya (angolul röviden: ADS) tehát az emberi személyiségfejlődést az egyén és annak környezete közötti folytonos kölcsönhatás eredményeként határozza meg, hangsúlyt fektetve mind a biológiailag öröklött (általános és egyéni) adottságok személyiségformáló szerepére, mind a családi és a tágabb szociális környezet, a kulturális és a történelmileg meghatározott feltételek, valamint az ökológiai viszonyok emberformáló funkcióira. A tudományág ezen sokszempontúságából adódik multidiszciplináris jellege: éppúgy segítségül hívja a biológa, az agykutatás, a neurológia, mint a szociológia, a pszichológia, az etológia vagy az etnológia és az antropológia legújabb eredményeit és kutatási módszereit. A humán fejlődés tudománya alkalmazott tudomány, mert közvetlenül kutatja az egyént, a családot vagy egy adott emberi közösséget. A hagyományos pszichológiai kutatásokkal ellentétben nemcsak az atipikus vagy patologikus esetek vizsgálatára összpontosít, hanem a normatív viselkedés jellemzőit is kutatja, mindezt az emberi élet különböző szakaszaiban és az eltérő fizikai, illetve kulturális környezet adottságai mellett. Az emberi fejlődés alkalmazott tudománya olyan optimális környezet kialakítására törekszik, melyben az emberek meglévő erőforrásaikat kreatívan és produktív módon ki és tovább tudják fejleszteni. A tudományterület kutatásaiban külön hangsúlyt kap a gyermekek és a serdülőkorúak testi és lelki fejlődésének problémaköre, főként a (például családi, iskolai) környezetükkel való viszonyuk kontextusában.

Az Applied Developmental Science 2009. április–júniusi lapszáma három, komplex szociológiai felméréseken alapuló tanulmányt közöl. Mindhárom a gyermek– iskola kontextusában vizsgál olyan meghatározó fontosságú tényezőket, amelyek a gyermeki psziché és szocializáció alakulására jelentős befolyással vannak.

Az első tanulmány – Sociocultural Factors and School Engagement Among African American Youth: The Roles of Racial Discrimination, Racial Socialization, and Ethnic Identity (Szociokulturális tényezők és az iskolához való kötődés az afroame-rikai fiatalok körében: a faji diszkrimináció, a faji szocializáció és az etnikai identitás szerepe) – egyfelől arra keresi a választ, hogy milyen összefüggés mutatható ki az iskolában megtapasztalt faji diszkrimináció mértéke és az iskolához való kötődés erőssége között, másfelől arra próbál választ kapni, hogy vajon a faji vonatkozású szocializációs stratégiák, illetve az etnikai identitástudat megléte képesek-e mérsékelni a faji diszkrimináció által okozott sérelmeket és ezáltal elősegíteni az iskolához való kötődést, implicite az iskolai előmenetelt. A három kutató a felmérést egy 148 fős, afroamerikai iskolásokból álló mintán végezte. Bár az említett változók közötti összefüggést már számos más kutatócsoport is vizsgálta, a jelen tanulmány hozadéka abban áll, hogy a kutatók mindezen tényezők kölcsönhatását tovább árnyalva a nemekre lebontva is szemügyre veszik, ami nóvumnak számít az ilyen irányú vizsgálatok sokaságában.

A második tanulmányban – Intensity of Participation in Organized Youth Activities During the High School Years: Longitudinal Associations With Adjustment (A szervezett ifjúsági tevékenységekben való részvétel és az alkalmazkodási képesség közötti viszony longitudinális vizsgálata) – a három kanadai kutató arra kereste a választ, hogy huzamosabb idő alatt a különféle szervezett iskolai tevékenységekben (például sporttevékenységekben, előadó- és képzőművészeti tevékenységekben vagy ifjúsági klubokban, például cserkészklubban, sakk-klubban, önkéntesek klubjában) való részvétel miként hat a fiatalok alkalmazkodási képességére. Első lépésben a tevékenységekben való részvétel gyakorisága és az alkalmazkodás mértéke közötti korrelációt vizsgálták, majd a két változó közötti kölcsönös egymásrahatás milyenségét, mindezt longitudinálisan, vagyis egy meghatározott időintervallum alatt, melynek során meghatározott időközönként adatokat gyűjtöttek be. A felmérést egy 390 fős, québeciközépiskolásokból álló mintán végezték négy tanév ideje alatt. Az alkalmazkodás felmérésére az iskolások által szerzett osztályzatokat, az alkoholfogyasztásuk mértékét és a depressziós tünetek meglétét vizsgálták, mivel a szerzők szerint ezek azok a mutatók, amelyek alapján a középiskolásoknak a társadalmi normákhoz való alkalmazkodását a leginkább le lehet mérni. Az osztályzatok a szellemi érdeklődésre, az alkoholfogyasztás a deviáns viselkedésre való hajlam mértékére, a depressziós tünetek pedig a pszichés beállítottságra vetnek fényt. Felmérésüket a kutatók tovább árnyalták a vizsgált csoport tagjainak a nem, illetve a családi jövedelem kovariánsai szerinti lebontásával.

A harmadik és egyben zárótanulmány – Implications of Overweight Onset and Persistence for Social and Behavioral Development Between Kindergarten Entry and Third Grade (A gyermekkori túlsúlyossággal járó szocializációs és viselkedésbeli problémák az óvodáskor kezdetétől az elemi iskola harmadik osztályáig) – ismét rámutat, hogy az elhízás nemcsak a jóléti felnőtt társadalom egyik alapproblémája. Már a gyermekkori szociális interakcióban megfigyelhető a túlsúlyos gyermekek stigmatizálása a velük egykorú csoporttaggok részéről. A kutatók az elhízáshoz társuló megbélyegzettség, illetve kiközösítés negatív hatásait mérték fel a gyermeki pszichés fejlődés, pontosabban a gyermekkori szocializációs stratégiák és az attitűd alakulására. A vizsgált mintában 8459 gyerek testsúlyváltozásait követték nyomon.

Mindhárom tanulmányban a faktoranalízis különféle komplex módszereivel értékelték ki az adott problémakörökhöz kapcsolódó begyűjtött információkat. A hipotézis felállítása és az adatgyűjtés eljárásainak ismertetése mellett a szerzők tanulmányuk elején részletes összefoglalót nyújtanak a vizsgálataikat megelőző egyéb, témába vágó kutatások eredményeiről, majd következtetéseiket azokkal egybevetve önkritikusan felvázolják vizsgálataik hiányosságait is. (Applied Developmental Science, 2009. 2.)

 

 

 

 

Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret