stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 December

Meghalt Claude Lévi-Strauss


Keszeg Vilmos

 


Gazdasági és kormányválságok, új influenza terjedésének idejét éljük. Kíváncsi szemek és fülek függnek a híradókon. Nem csoda, hogy a 20. század gazdag, nagy hatású életművet megalkotott tudósa, Claude Lévi-Strauss halálhíre nem tudott bekerülni a köztudatba. Ahányszor az utóbbi években előadást tartottam róla, mindig ellenőriznem kellett, hogy – bár életműve az utóbbi években nem bővült – még él, 85 éves, 90 éves, 95 éves, 99 éves, 100 éves. A 101. év már nem kerekedett ki, mert a mester 2009 októberének végén elhunyt. A hosszú élet után nem zavaró az, hogy a szabad enciklopédia különböző oldalai szerint halála 2009. október 30-án, 31-én, (a magyar oldal szerint) november 1-jén következett be. 1908-ban született Brüsszelben franciaországi festő családjában, anyai ágon zsidó származású volt. Jogi tanulmányait Párizsban végezte. Szociológiát oktatott Sao Paulóban (1935–1938), a második világháború idején New Yorkban, majd 1948-tól Párizsban, előbb az École pratique des hautes études írás nélküli népek összehasonlító vallástudományi (a későbbi EHESS), majd 1959–1982 között a Collège de France szociális antropológia tanszékén tanított. Több tudományos akadémia tagja és tiszteletbeli tagja volt. Etnológus, antropológus, szociológus, filozófus.

Pályáját az 1935–1939 közötti, Brazíliában tett expedíció határozta meg. Az őserdőkben szembesült a törzsi társadalom (Caduveo, Bororo, Nambikwara, Tupi-Kawahib törzsek) sajátos életmódjával, mentalitásávál és kapcsolati habitusaival. Megfigyeléseit először a nambikwara indiánok családi és szociális életéről írott doktori disszertációjában (1948) és rokonsági rendszeréről szóló értekezésében rögzítette (1949). Tapasztalait azonban nem sikerült pusztán az érvényben lévő tudományos nyelvi kánonokba kényszerítenie. Az átütő sikert a közel harminc nyelvre lefordított terepnapló, a Szomorú trópusok (1955) hozta meg. Ez a napló – akárcsak Malinowski valamivel korábban készült, de későbben kiadott feljegyzése – túlmutat önmagán és az indiánokról tett megállapításokon. Az etnológust kiemelte az egyévszázados görnyedő pozíciójából, az íróasztal mellől, a szobatudós utazóvá, megfigyelővé, beszélgetőtárssá változott át, a tájékozott európai töprengő idegenné vedlett vissza, két kultúra közötti mediátorrá alakult. A könyv az etnológiai megállapítások születésének helyzetét, a tudományos kijelentések alapjául szolgáló élményt tette transzparenssé. A személyes feljegyzések az etnológus történetét követik végig, az új világgal való találkozás végett tett erőfeszítéseit, a terepen való esetlenkedéseit, a másságra való rácsodálkozását, az élményekre, benyomásokra s folytonosan az európai civilizációra vonatkozó reflexióit. A könyv sikerét a tudományos nyelvben megjelenő közvetlenség és személyesség, a közvetlen tapasztalat elmondásának hitelessége hozta.

Kevéssel később, az 1950-es évek végén beérett és produktívvá vált Lévi-Stauss szemléleti forradalma. Ferdinand de Saussure általános nyelvészete, majd Amerikában a Roman Jakobsonnal való találkozása terelte figyelmét a nyelv struktúrájára. V. Propp már 1928-ban rekonstruálta a mesei narratívumok alapstruktúráját, műve azonban az 1958-as angol fordítás nyomán vált ismertté. Ilyen előzmények, valamint az evolucionizmus után, a funkcionalizmussal, a jungianizmussal, a hermeneutikával párhuzamosan a strukturalizmus világnézeti és módszertani rendszerré állt össze. Előbb a Strukturális antropológia két kötete (1958, 1973), a totemizmus szerkezetének és működésének elemzése (1962), majd a Mitológiák négy könyve (1967, 1967, 1968, 1971) fedezte fel a „primitívek” logikáját. A módszer alapállítása, hogy minden elem egy rendszer része, helyét és jelentését a rendszeren belül, a rendszerben létrejövő kapcsolatok és oppozíciók hálójában kapja meg. Az elemzés nem más, mint az elemek relációinak feltárása, rendszerbeli helyük megállapítása, majd a részrendszerek összefüggéseinek feltárása egy nagyobb rendszeren belül. Az eljárás hirtelen feloldotta az adatok, a tények pozitivizmus által előírt tisztelete miatt előállt válságot (a tudás mítoszát), s a „minden megragadható, minden értelmezhető, minden a helyére tehető” optimizmusát (az értelmezhetőség mítoszát) szabadította fel. A konfúz és tekintélyelvű totalitárius ideológiák kiépülésének és működésének idején Lévi-Strauss könyvei az értelmező szellem integritását, rehabilitálását garantáló olvasmánnyá váltak az értelmiségi olvasók számára. A natúra és a kultúra, a humanitás és az animalitás, a nyers és a főtt, a stacionáló (hideg) társadalom és a kumulatív (forró) társadalom kifejtett oppozíciója mintaként szolgált további – a mindennapi élet szintjén is ott lévő – dichotómiák, relációk és oppozíciók felismerésére.

Az életmű alappillérévé vált Mitológiáknak sikerült leküzdeni a társadalomtudományi gondolkodás négyszáz éves dilemmáját, győzelemre vinni a nagy előd, Lucien Lévy-Bruhl kísérletét, rehabilitálni a „vad gondolkodást” (1962). A törzsi társadalom mítoszaiban Lévi-Stauss fedezte fel azokat a logikai eljárásokat (egyediesítés és általánosítás, a konkrétum logikája, a metaforikus beszéd, a szinonímia használata), amelyek a mítoszt a jelentéstermelés keretévé teszik. Azóta tudjuk, hogy a mítoszokban szereplő totemállatok, csillagok, madarak, növények, ételek, rítusok mindössze egy jelrendszer konkrét elemei, amelyek jelentéshez mindig egy adott narratív keretben jutnak. Azaz, a papagáj élőlény a sziklával, vadászzsákmány a vadásszal, az ég a földdel, a szárnyalás a mozdulatlansággal, az élet a halállal, a tarkaság a monotóniával, a madár a csúszómászóval szemben, valamint élőlény, akárcsak az ember, mediátor, akárcsak a lián, madár, akárcsak a sas, élelem, akárcsak a banán. Az elemeket felhasználó mítosz pedig olyan narratív stratégia, amely lehetővé teszi az emberi létezésről, a létezés abszurditásáról, a túlélési esélyekről, az emberiség tapasztalairól való értekezést.S ezt a felfedezést Claude Lévi-Straussnak akkor sikerült megtennie, amikor hosszas ostrom után az őserdei életforma végleg megadni készült magát az európai és a fehér civilizációnak.

 

 

 

 

 

 

Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret