stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 December

Három plázaetűd (versek)


Lackfi János

 


1. Plaza Balassi

 

Tesókám, mi lehet a széles föld felett

    Szebb dolog a plázánál?

Átléped küszöbét, hűs burkot sző köréd,

    Mintha jégen kószálnál.

Nagy télben jó meleg, nagy nyárban enyhület

    Ruha gyanánt reád száll.



Rossmann jó illatot, szökőkút harmatot

    Terjenget itt arcodra,

Szintetikus a dal, vár vitéz diadal

    Sétányokon harcolva.

Akin nincs vértezet, az rosszkor érkezett,

    Belevész a habokba.



Mert folyik a csata, kinek van csapata,

    Ki magányos vitéz csak.

Itt mindegy, hogy ki vagy, ugyanaz a divat

    Diáknak és melósnak.

Ha nem új a kabát, bámulnak rajtad át,

    Szinte nulla kiló vagy.



Moziba befelé ömlik a tarka nép

    Képeket vacsorázni.

A film mit nem hoz el! Karnyújtásnyi közel

    Hollywoodi akárki!

Zörög kukorica, bukj le, cicamica,

    Orrod alá szalámi!



Vámpír csókol tinit, kopasz guru tanit,

    Kis kínai kötekszik,

Két nőnek egy pasi, fájdalmuk alhasi,

    Trendik, markánsak, szexik.

Elmédbe chipeket zsenik építenek,

    Gyilkológép lehetsz itt.



Bőröd zsíros tipus? Vár a kozmetikus!

    Kinyomkodnak – ez ünnep! –

Faggyút is, gennyet is, az élmény nem hamis,

    Dobj le trikót és inget!

Ha nagy a vashiány, kilyuggatunk, babám,

    Belövünk pár pírszinget.

Melled ereszkedik, enni szeretsz pedig?

    Kondizzál és varrasd fel!

Gyúrd ki a testedet, sebész esik neked

    Tű-cérnával, kiskéssel!

Némi arcplasztika, úgy rúghatsz lasztiba,

   Csecsemőnek kinézel!



A sok ízes bigyó van, ahol mind bió,

    Száz százalék természet,

Csupa meggy itt a meggy, répa a répa meg,

    Kizöldül már a véred!

Aki ebből eszik, az sohasem veszít,

    Nem fogja az enyészet.



Régi a rendszered? Nem lehet tetszened!

    Nézz körül, mi a pálya!

Laptopod tegnapi? Most kell dobbantani,

    Dobhatod a kukába!

Vegyél nagyobb agyat, mert agyad csak agyag,

    Véges a gigabájtja.



Színeknek temploma, felbúgó orgona,

    A pláza mint mennyország,

Zabál füled, szemed: látványt, hangzást nyeled,

    Koponyád kivattázzák!

Kiföstik arcodat, megvívják harcodat,

    Túlvilági vagányság!




 

2. Plaza Kosztolányi

 

Ó, Pláza,

Ó, Pláza,

Lelkemnek

Hagymáza,

Fájó test

Sebláza,

Dalollak

Nótázva!



Színeknek

Egyháza,

Képzelet

Fegyháza,

Rabjaid

Mókázva

Dicsérnek,

Ó, Pláza!



Ha vágyom

Márkákra,

Kincseknek

Tárháza,

Tócsává

Szétázva

Rohanok

Plázába!



Szememet

Tépázza,

Agyam be-

Téglázza,

Özönlik

Mézmáza:

Fejemre

Rókázza!



Áramként

Megrázva

Testemet

Mintázza,

Tetkózza,

Hennázza

Vad Pláza,

Nagy Pláza.



Bámulom

Káprázva,

Folyosón

Vágtázva,

Az árak

ÁFÁzva,

Ó, Pláza,

Ó, Pláza.



Akad itt

Jégkása,

Bigmekbe

Mártáska,

Ne hallgass

Gátlásra,

Ez pláza,

Ez pláza.



Nincs pénzed,

Drágácska?

Végy falból,

Kártyára,

PIN-kódot

Tárcsázva.

Ó, Pláza,

Ó, Pláza!

Anyád lesz,

Árvácska,

Masszíroz

Rád mászva,

Kicserél

Száz másra,

Csak tiéd

Száz Pláza!



Csupa Pénz,

Csupa Lé,

Csupa Zsé,

Ártábla:

Nincs, aki

Ráfázna,

Ó, Pláza,

Ó, Pláza!



Kinek jön

Halála,

Rárogyva

Szatyrára,

Lelke míg

Elszállna,

Mindegyre

Duplázza,



Ezerszer

Triplázza,

Csak azt zso-

Lozsmázza:

Ó, Pláza,

Ó, Pláza,

Nagy Pláza,

Szent Pláza!



 

 

3. Plaza Salsa

 

A csillám-buborékos sok folyosó most morajló tenger,

villódzás földön-égen, kéken és lilán,

kezünk is zölden dereng fel.



Élet-maradék, mindenhol emberraj jár aranyló uszonnyal,

parázsló szemmel-arccal énekel belül,

üvegakváriumban mindenki izzó aranyhal.



Keringünk foszforeszkáló itallal a kézben,

kéket iszunk, és kékül az arc, a kéz, a két szem

burjánzik hullám-puha mozgásban a művi nappal!



Mélységben a magasság,

centrifuga-pörgés, szemekben borostyán,

legbelül él a néma, béna, léha csend,

zümmögve gyülemlik a habos láng.



Könnyű ölelés – minden vérem az eremben dörömböl,

a tested hóhullás, vízritmusú permetlibegés,

szívemben pendül meg a kés.



Pláza-folyosókon plankton-libegés,

most láng a kezed, pitypang a lábad,

lufivá nő a szíved, a kedved kiárad.



Él a kezed már, moccan a láb,

él a hajad, lobogó-suhogás,

él a füled, hangorgiák,

él a szemed, villog a világ…



Tágul az űr, tágul a tér,

csápjaival körbefonogat és körbeér –

mint óriási kéz,

ebből tudhatod, hogy élsz.

 

 




Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret