stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 December

Az egyetemi elit szelekciós mechanizmusai


Lakatos Artúr

 


Lucian Nastasă: Suveranii universităţilor româneÅŸti. Mecanisme de selecÅ£ie

ÅŸi promovare a elitei intelectuale. I. Facultatea de Filozofie ÅŸi Litere (1864–1948)

 

A kötet az utóbbi évek román történetírásának legkiválóbb munkái közé tartozik, jellegét tekintve egyszerre monográfia és enciklopédia. Lucian Nastasă kezdeményezésével olyan témát ragadott meg, amely nagy érdeklÅ‘désre számíthat nemcsak romániai, hanem nemzetközi körökben is. A romániai egyetemek humán erÅ‘forrásainak elemzése olyan idÅ‘intervallumban, amely a világ fejlÅ‘déstörténetének rendkívül fontos idÅ‘szakával esik egybe, nemcsak adatok, információk, hanem példák, tanulságok tárháza is lehet. Maga a szerzÅ‘ ily módon határozza meg munkájának lényegét: „Tulajdonképpen meglehetÅ‘sen szűk témakört elemzünk, de véleményünk szerint olyat, amelynek megismerése nélkülözhetetlen a mindenkori román egyetemi tanári kar megértéséhez. A megközelítés mind egy kollektív bibliográfia perspektívájából történik, ahol a szereplÅ‘ket csoportként értelmezzük, mind olyan egyénekre vonatkozóan, akik nagyon jól körülhatárolt foglalkoztatási területen mozognak. Abban a keretben, amelyet hosszú idÅ‘n keresztül a filozófia- és bölcsészkarok nyújtottak.” (11.)

A kiváló stílusban megírt munkában váltakoznak a deskriptív és az elemzÅ‘ részek. A kötet több, terjedelmében egyenlÅ‘tlenül elosztott fejezetbÅ‘l áll, melyek különbözÅ‘ témakörökre koncentrálnak. A legelsÅ‘, bevezetÅ‘ jellegű fejezet a romániai filozófia- és bölcsészkarok fejlÅ‘dési dinamikáját elemzi, illetve mutatja be, történelmi perspektívából nézve. Ennél jóval nagyobb terjedelmű az ezt követÅ‘ fejezet, amely az egyetemi elit szellemi formálódásáról és a szelekció folyamatairól szól. E terjedelmes, három alfejezetet magában foglaló (A nevelés stratégiája; Peregrinatio Academica és a román elit; Karrierstratégiák) és a tematikát multi- és interdiszciplináris szempontból megközelítÅ‘ fejezet hasznos forrást jelenthet nemcsak kultúrtörténészeknek, de a mindenkori értelmiségi közeg humánerÅ‘forrás-menedzsmentjével foglalkozó kutatóknak is.

A harmadik fejezet majdnem az egész mű összterjedelmének a felét teszi ki, és egy örökzöld, komplex témakört tárgyal Az egyetemi oktatók beszervezési mechanizmusai címmel. Ez is, akárcsak az elÅ‘zÅ‘ rész, témakörök szerint oszlik alfejezetekre: A Hol lehetnél egyetemi tanár?az ország egy adott pillanatban meglévÅ‘, működÅ‘ egyetemei közötti és a nemzetközi szintű mobilitás kérdéskörét tárgyalja, az ezt követÅ‘ alfejezetek pedig a tanár mint munkaerÅ‘ alkalmaztatásának különbözÅ‘ kérdéseit, problémáit mutatja be, esettanulmányokkal alátámasztva. Magáról az alkalmazási folyamatról szóló két alfejezet (Meghívás, avagy kinevezés révén történÅ‘ alkalmazás; A versenyvizsga) egy harmadik alfejezettel egészül ki, válik komplex, áttekinthetÅ‘ mozaikszerű képpé (A felvett tanárok). Ez a nem meghívásos, illetve nem versenyvizsga alapján, hanem meghatározott idÅ‘re szóló, kiegészítÅ‘ munkaerÅ‘ként – az úgynevezett „lefedetlen tantárgyak” oktatására – történt alkalmazásokat tárgyalja. Egy egészen rövid fejezet pedig a sikertelen egyetemi integrációs kísérleteket vizsgálja különbözÅ‘ egyéni esetek tükrében.

Történelmileg mind kulturális, mind társadalmi és politikai szemszögbÅ‘l nézve talán a hatodik fejezet (A tanár, a tanszék és az értelmiségi hatalom gyakorlása) a legérdekesebb. Ez a rész négy jól körülhatárolt tematikájú alfejezetbÅ‘l tevÅ‘dik össze (A tanár és a tanszék; Az egyetemi oktatók és a Román Akadémia; Az intellektuális hatalom más megnyilvánulási eszközei; Az egyetemi oktatók és az iskolai tankönyvek). Az egy-egy adott, a címben feltüntetett problémakörre koncentráló alfejezetek különbözÅ‘ konkrét esettanulmányok és egyéb, a témához szorosan kapcsolódó események tükrében elemzik a különbözÅ‘, felsÅ‘oktatásban dolgozó személyek szerepét a kulturális, társadalmi és ezeknél ugyan jóval kisebb arányban, de a politikai életben is.

VégsÅ‘ következtetéseiben a szerzÅ‘ rámutat arra, hogy reményei szerint sikerült egy olyan széles körű problémahalmazt felvetni és elemezni, amely elég ahhoz, hogy új kutatási irányokat mutasson. Kiemeli a tényt, miszerint a mindenkori egyetemvezetÅ‘i kultúrában összefonódnak az oktatási és kutatási folyamatok, az egyetemi oktató egy idÅ‘ben pedagógus és kutató, és ez akár negatív módon is rányomhatja bélyegét e folyamatok bármelyikére. Rámutat arra is, hogy a legtöbb egyetemi tanszék mellett azt kiegészítÅ‘ kutatóintézet is működött, az effajta kutatóintézetek viszont nagyjából csak azért jöttek létre, mert szükségesek voltak az illetÅ‘ egyetemen folyó munka értékének hazai és nemzetközi szintű formális elismertetéséhez, ám gyakorlatilag sokkal inkább oktatói, mint a szó szoros értelmében vett kutatási téren nyilvánultak meg. Ily módon a kutatási tevékenység gyakran kimerült a bibliográfiai információk aktualizálásában, a legfrissebb külföldi tudományos eredmények dokumentálásában. Nagyon helyesen érzékelteti a szerzÅ‘ azt a törésvonalat, amelyet az 1948-as év, Románia sztálinizálásának hivatalos éve jelentett a vele járó intézményi, strukturális átalakításokkal, személyi változásokkal együtt.

Végszavában az alábbi következtetéseket vonja le: „Ily módon ez olyan témának bizonyult, melynek környezete eltér az általánostól, és amely még várja elemzÅ‘it. Gyakorlatilag ez is volt e könyvnek a célja: hogy befejezetlen maradjon! Csak így lehet azt remélni, hogy az e téren zajló kutatások folytatódni fognak, a legígéretesebb munkamódszerek használatával, a legrelevánsabb források konzultálásával, az olyan forrásokéval, mint a levéltári dokumentumok, az oral history, naplók és az emlékirodalom.”

Végezetül elmondhatjuk: a kötet rendkívül jól dokumentált. Forrásanyaga széles körű és változatos, az aktuális szakirodalom mellett megtalálhatók benne a különbözÅ‘ levéltári források, emlék- és naplóirodalom. Ugyanakkor a szerzÅ‘ szakmaiságát dicséri a könnyed stílus, valamint a kiváló kritikai apparátus is.

 

 

*Edit. Limes, Cluj-Napoca, 2007.

 

 

 

 

Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret