Korunk 2009 Szeptember
Mikor a farkas szelíden (vers)
A hajnali édes lassulásban
Elvész a test a gond s mi több
Marad azazhogy visszatisztul
Néhány kép ami lelkesít még
A zsongás amely gyűrüzik
Zsibongó méla végtagokba
A nő ki mellettem meg se pisszen
Csak figyeli kisimult arcomat
Kezem a mellére vonva vissza
Ilyen volt egyszer valamikor
Az első hajnalunk amit
Álomban éltem végig akkor
De közben feledtem mert szorongás
Zavarta effektor-sejtjeim
Mint vízkő marja telíti sorra
A finomra munkált vezetékeket
S maradt a zöngétlen élet s erdőhátak
Palaszürkén a szem lapálya
De csúsztatom kezem a hasmelegbe
S még lennebb ahol annyit jártam
Tápláló piros illatod
Mint havon az egyszem szamóca
Pántos bölcseji egymásnak a fényben
Ringunk a messzi önmagunkba
S vissza a jelenbe rajongva s épen
Mikor a farkas szelíden
Ül meg a tornác lépcsején
Vissza az oldal tetejére