stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 Augusztus

Szovátafürdő


Józsa András

 


Szováta egyike a Székelyföld legfiatalabb településeinek. Ugyanakkor azon ritka települések sorába tartozik, amelyeknek keletkezési idejét éves pontossággal ismerjük. 1578 tavaszán telepít Báthori Kristóf vajda sóőr családokat az 1562-es székely felkelés után lezárt szovátai sóhegy közelébe.1

A 17–18. században Szováta 40 székely telkén mintegy 200 lakos élt. Helységünk első nagyobb méretű fejlődését a közeli Székhavasa ember nem járta rengetegeinek köszönheti. A 18. század végére az Erdélyi-medence legnagyobb részén hiánycikké vált az épületfa. A századvég gyors gazdasági fejlődésének köszönhető építési lázban felértékelődtek a szovátai havasokban vágott, kastély- és templomépítésben nélkülözhetetlen, akár 30 méteres hosszat is elérő gerendák. Ezzel is magyarázható, hogy 1750 és 1800 között a lakosság száma Szovátán háromszorosára nőtt, elérve a 650 főt, majd 1850-ben túllépte az ezret.

A 19. század végén a vasúthálózat kiépülésével a legkeresettebb faipari cikk a cserefa talpfa lett. Faiparának köszönhetően Szováta Marosszék egyik legnagyobb községévé nőtte ki magát, de igazi városi jellegű fejlődését európai hírű fürdőjének köszönheti.

 

Szováta heliotermikus tavai

Az Erdélyi-medence, a kréta időszak végén és a paleogén korszak elején kezdődött süllyedés révén alakult ki, egyidejűleg a Kárpátok felgyűrődésével. Az erdélyi só az alsó-badeni korban (újharmadkor középmiocén időszaka, 20–22 millió éve) keletkezett, mikor a sekély beltenger elzáródott a közép-európai Tethystől, és kiszáradt. A következő geológiai korok üledékei rárakódtak a kialakult sórétegekre, és nyomásuk hatására a gleccserjéghez hasonló tixotropikus tulajdonsággal rendelkező só a medence szélei felé nyomult. Itt a diapirredők zónájában a sórétegek felfelé nyomultak, mindig a legkisebb ellenállás irányába. A pleisztocénre tehető a sóhegyek megjelenése, miután a sómozgások átdöfték a diapir öv fiatalabb üledékeit.2 A szovátai Sóhegy, a mai Cseresznyéshegy alatti mély eróziós árokban talált a legkisebb ellenállásra s tört a felszínre. A szűk völgyben felnyomuló sótömzs ovális alakot vett fel, és beágyazódott a környező vulkáni kőzetek közé. A szovátai Sóhegy feltörésével a mai Sebesd-pataka helyén folyó víz megváltoztatta folyásirányát, és a sóhegyet megkerülve vágott magának új medret.

A kősó, a nátrium-klorid igen jól oldódik a vízben. A sóhegyen lejátszódó oldódási folyamatok igen élénk sókarsztjelenségeket eredményeztek. A felszín alatti oldódási folyamatokat felszíni bemélyedések, ún. dolinák megjelenése követheti, melyek vízzel feltelve kisebb-nagyobb tavakat hozhatnak létre. A dolinák feltelésével alakulhatott ki a Magyarosi- (Mogyorósi-), a Zöld-, a Veres-, a Rigó- és a mára már teljesen elmocsarasodott Kígyós-tó. A dolinák víze, utat oldva magának a kősóban, víznyelőket, azaz ponorokat alakíthat ki. Nagyobb esőzésekkor, hóolvadáskor több víz kerülhet a dolinába, mint amennyit a ponor el tud nyelni, ilyenkor időszakos tavacskák jelentkezhetnek. Ilyen időszakos tavacska létezéséről tudunk a mai Piroska-tó helyén. Nagyobb méretű ponorok alakulhatnak ki a Sóközét átszelő patakok medrében, melyekben a patak vize eltűnhet, föld alatti búvópatakká válva. Ilyen nagyméretű ponort írtak le az elmúlt századokban a mai Medve-tó helyén. A ponor a belekerülő hordaléktól eldugulhat, ami szintén tó megjelenését eredményezheti. A ma meglévő tavak közül így jött létre a Piroska-tó. A több évszázados oldódási folyamatok a dolinák méretét többszörösen meghaladó felületű besüllyedéseket, ún. poljékat is létrehozhatnak. A poljék helyén keletkeztek az elmúlt évszázadokban a Sóköze legnagyobb tavai, köztük az óriástavak legfiatalabbja, a világhírű Medve-tó. A tavak kialakulásában az emberi beavatkozásoknak, a felszíni sófejtéseknek is szerepük volt a sókarsztjelenségek meggyorsításával. Egyetlen olyan tóról tudunk, mely létét teljes mértékben egy hajdani sóbányának köszönheti, ez a Fekete-tó, mely egy felszíni fejtésű, valószínűleg a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt működött székely sóbánya helyén alakult ki. Első említése 1710-ből való.

Sóstavaink viszont nem voltak örök életűek. A természetes gát átszakadásával vagy a ponor kidugulásával vizük lezúdult a völgybe, több kilométeres szakaszon kiirtva a halállományt a Kis-Küküllőből. A mai Medve-tó helyén is több heliotermikus tó létezett az elmúlt századokban (a Horka-, Feneketlen- és a Jordán-tó). A közvetlen előd, a Jordán-tó 1710-ben jelent meg ponorelzáródással. (Az akkori Medve-patak „önnön vizét elzárva tóvá alkult”, és 1851 őszén vagy 1852 kora tavaszán tűnt el a ponor kidugulásával.)

1875 tavaszán a mai Medve-tó helyén egy hatalmas polje terült el, a bemélyedést „Pálné-gödre” néven ismerték a helybeliek. A polje alját dús fű borította, a mezőt „Fórika kaszálójának” nevezték. A réten a Körös-Toplica pataka folyt keresztül, a rét közepén egy hatalmas ponor tátongott, elnyelve a patakocskát. A patak vizétől táplált karsztforrás a Sótető déli részén bukkant újból elő, immár tömény sós víz formájában, annyira sóssá téve a Szováta vizét, hogy azt a szovátai asszonyok sózás nélkül használhatták főzéshez. Hogy tiszta vízhez jussanak a szovátaiak, a 18. század végén a Sóárok beömlési helye fölött el kellett vezetniük a Szováta vizének egy részét a ma is meglévő Malom-árokba. A mostani napozó- és kezelőrészleg helyén egy hatalmas sószikla emelkedett, tetején kis sóőrkunyhóval. A szikla mögött folyt az Aranybánya-pataka a mai fürdőtelep főutcájának irányába. 1875. május 27-én, Úrnapján, két sóőr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyűjtötték össze a poljén. Délelőtt 11 órakor hatalmas zápor keletkezett. A víz felkapta az összegyűjtött szénát, bevitte a ponorba, eldugva azt. A ponor eldugulásával kezdetét vette a Medve-tó kialakulási folyamata. Az új tó mohón oldotta fel a környező sósziklákat, köztük azt is, mely elválasztotta az Aranybánya-patakának medrét a poljétól. 1879-ben hatalmas robajjal, kisebb földrengést előidézve zuhant a sószikla a mélybe. A sziklaomlás után az Aranybánya-pataka is a Pálné-gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiterített medvebőrre emlékeztető új tavat. Legnagyobb kiterjedését 1881-re érte el. Mai mérete a feltöltődés következtében ennél kisebb: hossza 288 m, szélessége 132–210 m, legnagyobb mélysége 18,9 m. Közepes sótartalma 256 g/l, 64 000 t oldott só.

A heliotermia jelensége a tömény sós vizű tó fölött átfolyó két édesvizű patakocskának köszönhető. Ha nem volna ez az igen vékony, alig pár centis édesvízréteg a tömény sós víz fölött, a Medve-tó is ugyanúgy viselkedne (nappal fölmelegedne, éjszaka újból lehűlne), mint a világ bármelyik természetes tava.

A Medve-tó esetében a felszíni édesvízréteg sűrűsége jóval kisebb, mint az alatta levő, akár 50 oC -os sós vízé. Ez a sűrűségkülönbség meggátolja az áramlási folyamatok kialakulását. Az áramlási folyamatokban meggátolt sós víz hőmérséklete a hőelnyelő zónában így napról napra emelkedik, és a természetben máshol nem tapasztalt, szinte hihetetlenül magas is lehet. Ha nem fürödnénk a Medve-tóban, őszire a tó hőmérséklete meghaladná a 70 fokot! A fürdőtelep megnyitása után az intenzív fürdőzés következtében a Medve-tó sosem érte el többé ezt a hőmérsékletet. A legnagyobb hőmérsékleti értékeket, 35–50 oC-ot a fürdőidény kezdetén mérik, az idény végére a tó hőmérséklete 25–30 fokra csökken.

Érdekes módon, a tetejükön felgyülemlő esővíz hatására enyhébb heliotermia Szováta minden sós tavánál jelentkezik.3

 

Szováta első fürdői

Szovátafürdő gyógyvizeinek első írásos említése 1715-ből maradt ránk, id. Halmágyi István önéletrajzában.4 Akárcsak helységeink esetében, az első okiratos említés nem jelenti a kialakulás évét. Halmágyi naplójában is már a „híres hasznú” gyógyvizekről olvashatunk.

1780-ban Fichtel említi, hogy a szovátai tavak nem fagynak be, és nyáron a meleg meg napfény mellett olyan melegek, mint egy közepesen forró kénes fürdő.5

Szovátafürdő a 19. század elején egyre ismertebbé lesz, főleg a marosszéki tehetősebb emberek kedvenc nyaralóhelyévé válik.6 Orbán Balázs szívesen emlékszik vissza szovátai nyaralására: „Hol van az a két roppant tó, mely bár egymás közelében volt, egyiknek vize jéghideg, míg a másiknak vize (csak 1½ lábnyira is a vízfelület alatt) égető meleg volt, s melyben én is annyit fürödtem gyermekkoromban?”7 Az Orbán Balázs említette két tó a Medve-tó heliotermikus előde, a Jordán-tó és a mélyebben levő Mogyorósi tavak voltak.A Szovátán nyaraló tehetősebbek a faluban kaptak szállást, itt is étkeztek. A szegényebb vendégek a tavak partján húzott lombsátrakban éjszakáztak. Szovátán töltötték a nyarat a környék tehetősebb nemesemberei, így a makfalvi Dósa, a torboszlói Bereczki, a kelementelki Simén családok tagjai.

Az ifjú Orbán Balázs Szovátán kötött barátságot a makfalvi Dósa Dániellel, a kelementelki Simén-kúrián nevelősködő Kőváry Lászlóval és a szabadságharc későbbi hősével, a torboszlói Bereczki Sándorral. A jeles ifjak nem elégedtek meg a Géra langyos pocsolyáival, nyaktörő ösvényeken felkeresték Szováta heliotermikus tavait. Itt kerülhetett szóba a székely fürdők kiépítése, ennek hatalmas gazdasági jelentősége.

A szovátai fürdőélet szervezője, motorja Dósa Dániel és Bereczki Sándor volt. Kezdeményezésükre épültek Szovátafürdő első magánvillái a mai Eminescu utca környékén. „Szovátának hasonlóan több tava vagyon, de egyet használnak különösen, minek melegsége igen érezhető, s az az előnye, hogy bogarak benne nincsenek, mint a tordaiba[n], s főfájást soha nem okoz. Tája igen regényes, havasok aljába, fejérlő sósziklák között festői édes [a Kígyós-tó – J.A.] és sós tavakkal az erdős hegyek völgyeiben. Vidékiek régtől használják. Első fürdő laképületét Simén György báró s Tolnai János úr építették 1844-ben, addig a faluban szállásoltak a fürdeni kívánók. A künn építkezési eszme egyébiránt a Dósa Danié.”8

Veress József 1817-ben született az udvarhelyszéki Bögözön. Szovátára nősült, Gub lányt véve feleségül. A szorgalmas és tehetséges gazda ötvenéves korára Szováta egyik leggazdagabb emberévé vált. Földjei a mai illyésmezői utcában és a sósforrások előbukkanási helyein, a Géra környékén voltak. Fürdőalapítói munkája 1860-ban kezdődött. Cölöpgáttal próbálta növelni a Fehér-tó mélységét. Partjára kezdetleges fürdőépületeket is emelt. „Fehér-tó létezett, hol fürdők is berendezve voltak.”9

Szováta legelső fürdőmedencéje, a Géra szintén 1860 körül épült. Leírását Benkő Károly Marosszéket ismertető munkájában találjuk.10 Agyagási Károly visszaemlékezései szerint Dósa Dánielnek volt az ötlete a Géra felépítése. „Veress József szovátai jómódú birtokosnak több fekvősége volt a sóspatakok partján. Dósa Dániel őt szólította fel egy kis telep létesítésére. Hogy kellő tájékozottságot szerezzen Veress, Dósa Dániel elvitte magával a közel fekvő Korond fürdőre, hogy az ottani építkezéseket megtekintve annak mintájára építkezzék. Így létesítette Veress a most meglévő alsó fürdőjét 10 lakószobával. A lakószobákon hátul eső térségekre a vendégek számára konyhákat is építettek. A sóhegyekről leáramló sós patakok vizét egy helyre összegyűjtötte, és a most is fennálló, úgynevezett »Ketrec«-be a napon felmelegedő sós vizet csatornákon eresztették be, ahol kereken más alkalmas vetkőző fülkéket építettek, melynek vizét dús sós tartalmánál fogva Gérának hívták.”11 1872-re a Géra fürdőtelep öt ötszobás lakóházra bővült. A házak mellé vendéglőt és tánctermet is épített a fürdőalapító. A Géra fürdő a sóőrök által szigorúan őrzött szovátai Sóhegy tiltott részén kívül volt, így nem volt szükség engedélyre a sós vizeknek fürdésre való használatához. 1875-ben eldugult a Fehér-tavat tápláló ponor, s megkezdődött a Medve-tó kialakulási folyamata. A ponor eldugulása után elapadt a Fehér-tavat tápláló búvópatak is. A vízutánpótlását vesztett tó eliszaposodott.

A Fehér-tó pusztulása után, 1876 nyarára Veress József bevonja fürdővállalkozási körébe a Fekete-tavat. Ehhez viszont már szükséges volt a sós vizű fürdő hivatalos engedélyeztetése. A magyar királyi pénzügyminisztérium meg is adta az engedélyt azzal a kikötéssel, hogy a sós víz használatáért pénzt nem szedhet, viszont csekély díjat számíthat fel a fürdőberendezések használatáért. Veress kiépíti és lekövezteti a Géra fürdő és a Veress fürdő közötti kocsiutat, fürdőkabinokat épít a Fekete-tó északnyugati partjára.12

Pár éven belül Szovátafürdő Marosszék legnépszerűbb fürdőjévé válik. Az 1878 nyarán Szovátán nyaraló fürdővendégek érc emléktáblát helyeztek a Géra fürdő vendéglőjének oldalára a fürdőalapító tiszteletére. A századvégre felépülnek Szovátafürdő első szállodái is. A mai Eminescu utca sarkán állott a híres Petőfi Szálló, vele szemben a Rákóczi Szálló. Fürdővillák épültek a Fekete-tó körül is, s ide emelték a századforduló előtt a Szent István (a mai hatos villa) és a Bercsényi Szállót (a volt mozi mögötti épület).  

Veress Józsefet méltán tartjuk Szovátafürdő alapítójának, viszont Szováta világhírneve egy másik tónak és egy másik vállalkozó szellemű embernek köszönhető. Érdekes módon a nyárról nyárra egyre melegebbé váló Medve-tó csak születése után több mint két évtizeddel kerül a figyelem középpontjába. Sófalvi Illyés Lajos13 ismeri fel elsőnek az új tóban rejlő gazdasági lehetőségeket. 1894-ben villát épít a tó partjára, és megszerzi a kizárólagos használati jogot maga és családja számára, majd a minisztériumhoz fordul fürdőengedélyért.14

Illyés Lajos fürdővillája fölött, jórészt a mai Szováta Szálló kezelőrészlege helyén 1896-ban kezdtek építkezni a mikházi kolostor szerzetesei. László Polikárp, a kolostor házfőnöke „...a nép részére búcsújáró hellyé tette a Medve-tavat azáltal, hogy Isten dicsőségére kápolnát és barátházat építtetett a tó közelébe, ennek építésénél maguk a szerzetesek végeztek minden ács- és asztalosmunkát.”15 A századvégen még igen körülményes volt Szovátát megközelíteni a távolabbi vendégeknek. Vonaton Marosvásárhelyig, innen kocsival utazhattak a fürdőig. A fő vonzerőt továbbra is a Fekete-tó jelentette az idelátogató 770 vendégnek.16

A nyárról nyárra egyre melegebbé váló Medve-tó hamarosan a tudományos világ érdeklődésének a középpontjába került. Lengyel Béla után Telegdi Roth Lajos főbányatanácsos, főgeológus 1898. szeptember 20. és október 22. között foglalkozott Szováta titokzatos tavával. Kizárta a tóban levő hőforrások lehetőségét, viszont a heliotermia jelenségére ő sem tudott magyarázatot találni.17 Kalecsinszky Sándor, a Budapesti Földtani Intézet fővegyésze 1898 és 1901 között végzett méréseket a Medve-tavon. Neki sikerült legelőször magyarázatot találni a heliotermia jelenségére. 1900 nyarán 1,32 méter mélységben 71 fok hőmérsékletet mért. A tudományos világ érdeklődése még nem biztosított kellő hírnevet az új tónak. Tény, hogy az 1896-os fürdőkalauz meg sem említi a Medve-tavat.

A heliotermikus óriástavat születésének pillanatától Medve-tónak, majd új tulajdonosáról Illyés-tónak vagy Illyés-féle Medve-tónak nevezik, 1910-től említik újra egységesen Medve-tónak a fürdőkalauzok.

Illyés Lajos tovább építette, szépítette fürdőjét, megalapítva a Medve-tóra támaszkodó Felső-Szovátafürdőt, a Géra fürdőt és a Fekete-tavat magába foglaló Alsó-Szovátafürdő vetélytársát. 1900-ban jegyzik be hivatalosan is Illyés Lajos vállalkozását. Az Alsó és a Felső fürdő versengése igen egyoldalúnak bizonyult. A Veress halála utáni hosszú pereskedéssel igen leromlott, elhanyagolt állapotba került Géra nem sokáig tarthatta meg vendégeit a csodás hírű új tóval szemben. A látogatóit vesztett Géra fürdő elavult épületeit már nem volt miből felújítani. Veszteséges fürdőjét a református egyház 1902-ben eladja Illyés Lajosnak, aki ezzel létrehozhatja az egységes Szovátafürdőt.

A nyaranta akár a 70 oC-ot is meghaladó, égetően forró tóban kezdetben a nyíltvízi fürdés, úszás lehetetlen volt. A tó partján uszodaszerű berendezést építettek, ez három deszkakosárból állt, amelyeket 40 cm-re engedtek le a tó vizébe, de még itt is égette a talpat. 1902-ből maradt ránk az első Medve-tói fürdés leírása Béldi Ákostól: „Egyik társunk próbált a tóban háton úszva bejutni, de oly meleg lett, hogy csakhamar kifele igyekezett.” A nyílt fürdőzést kedvelő bátor embereknek rendelkezésére állt a Mogyorósi-tó „uszodaszerű” berendezéseivel és kellemesen langyos vizével. A két évszázados Fekete-tó már csak népfürdőként szolgált, ahol Béldi leírása szerint „félig öltözötten láttuk az embereket sárral bekenve a napon sütkérezni”.18

Szováta a 20. század első éveire Erdély egyik legnépszerűbb fürdőjévé vált. Az alig három évtizedes páratlanul gyors fejlődést több tényezővel is magyarázhatjuk:

– Magyarországnak az utolsó békeévekben mutatott páratlan gazdasági fejlődése igen kiszélesítette azt a középosztályt, mely már megengedhetett magának egy fürdőtelepi nyaralást.

 – A modern Szovátafürdő születése szinte egybeesik az angol orvosoknak a meleg sósfürdők csodálatos gyógyhatásáról szóló elméleteinek az elterjedésével.

– Az országos vasúthálózat kiterjedésével 1905-től Szováta a vasúton közvetlenül megközelíthető fürdők sorába emelkedik.

A Gérát a Feket-tóval összekötő meredek kocsiút már túl szűknek bizonyult a megnövekedett utasforgalom számára. 1904-re elkészült a falut a Felső-teleppel összekötő megyei út (a mai Rózsák útjának az alsó szakaszát és a mai Fenyő utat magában foglaló útszakasz). A szerpentinesre kiképzett, kevésbé meredek, széles út az autóforgalom számára is megnyitotta Szovátafürdőt. A fürdőtelep mai főútjának helyén ekkoriban még az egykori Aranybánya-patak mély, meredek medre volt, mely rézsútosan átszelte a mai fürdőtelepi piac és a rendőrség előtti teret. A kiszáradt patakmederben az útépítés 1906-ban kezdődött. A mai Rózsák útjának Medve-tó közeli szakaszán épülnek a telep legszebb magánvillái, a székely ácsművészet remekei a Dessewffy-, Zhuber-, Benedek-, Csergőffy- stb. villák Az 1905–1914 közötti időszakban Szovátafürdő Magyarország egyik legismertebb, legnépszerűbb fürdőjének számított. Nyaranta itt találkozott a magyar kulturális élet számos jeles képviselője. Jászai Mari színésznő 1905 és 1907 között töltötte a fürdőszezont és az őszi hónapokat Szovátán. A vízvezeték-hálózat kiépítése előtt a budapesti színészekkel szervezett előadások, művészi estek, bálok jövedelméből 2400 koronát gyűjtött össze egy díszes közkút építésére. A vízvezeték kiépítése után a Kútépítő Bizottság a pénzt egy gyermekjátszótér felépítésére szándékozott fordítani. A színésznő erélyes tiltakozására a pénzt végül is az eredeti célra használták fel, kiépítve a ma is meglévő Mária-forrást, Radó Sándor tervei alapján.

Az első világháború kitörésének hírére kiürült a fürdő. 1916 őszén a Szováta fölötti Bekecs-tető körüli súlyos csaták előtt és után a fürdőtelepre beszállásolt katonák hatalmas károkat okoztak az épületekben. Ekkor égett le a Béldi-villa, a Fővárosi Étterem és Kávéház mellett, Illyés Lajosnak a Medve-tó partján épült fürdőháza és szállodája.19

Az első világháború okozta károk mellett Szovátafürdőre egy új teher nehezedett 1918 után. A magyar nemzetiségűeknek a közigazgatásból és általában az állami állásokból való eltávolításával párhuzamosan az új hatalom csökkenteni próbálja az erdélyi magyarság gazdasági erejét is. Ezt az alig titkolt célt szolgálta az 1926-os földtörvény is. Szovátán 41 villatelket sajátítanak ki magyar vagy zsidó tulajdonosaiktól és juttatnak román nemzetiségűeknek.20

Sófalvi Illyés Lajos idejében felismerte, hogy a megváltozott körülmények között nem tudja újjáéleszteni lepusztult fürdőjét, és ügyes üzleti húzással, még a kisajátítások előtt, 1925-ben eladta. A fürdőt, az Agrárbank felügyelete mellett, főleg a Nemzeti Parasztpárt jeles képviselői vásárolták meg, létrehozva a Szovátai Fürdővállalat Részvénytársaságot.

A fürdőtelep egészségügyi főfelügyelője dr. Marius Sturza főorvos, híres bécsi balneológus lesz, akinek irányítása alatt Szováta alig pár év alatt Románia legmodernebb fürdőhelyévé válik.

A kisajátított telkeken új villák sora épül, gazdát cserél a régebbiek egy része is. Ekkor épül a fürdő legnagyobb nyaralóvillája az erdélyi ügyvédi kamara által, dr. Papp Ioan ügyvéd javaslatára emelt, ún. Bírák villája. Az új épület földszintjén rendezi be Sturza doktor Szovátán első modern kezelőrészlegét.21

A modern kezelőrészleg nem sokáig működik a Bírák villájában, 1926 és 1937 között kiépül a Medve-tó melletti napozó és kezelő, megadva a tó mai jellegzetes arculatát. Bővítik a vízműveket, majd 1934-ben kigyúl a villany is Szovátafürdőn.

1927. szeptember 9-én alakítják meg a Villatulajdonosok Szövetségét 20 alapító taggal. Az alapító gyűlést 1930-ban újból megtartják, ezúttal közel félszáz részvevővel. A fő szervező Bernády György, Marosvásárhely városépítő polgármestere.

Az örökmozgó Bernády Szovátán is talál magának munkát, feladatot, 1930-ban újraalakítja, működőképessé teszi a Villatulajdonosok Szövetségét. Hatalmas tapasztalatát gyümölcsözteti Szováta helység, a fürdő minden építkezésében, gazdasági gondjának megoldásában.22 Tanácsaival, anyagi segítségével döntő mértékben hozzájárul a református templom építéséhez. Közben ő maga is építkezik, feleségével és Györgyike lányával megépíti Szovátafürdő legdíszesebb, szecessziós, eklektikus homlokzatával a vásárhelyi Kultúrpalota építési stílusát idéző magánvilláját.

A két világháború között Szovátafürdő népszerűsítésében és Románia legdivatosabb fürdőhelyévé válásában legnagyobb szerepe a román királyi család szovátai nyaralásainak volt. Mária román királyné 1923-ban látogatott először Szovátára, ekkor a Sándor János-villában szállt meg. Későbbi látogatásaikor a mai Eminescu negyed helyén levő, egykori Patak utcai villájában lakott. A királyi család szovátai nyaralásainak rendszeressé válása után a Medve-tó partján, a mai Piroska-tó és a tóba ömlő patakok közötti partszakasz kiszögellésénél felépítik a „királynő kabinját”. A fából készült kétszintes fürdőépület félig a tóra épült. Az alsó részén voltak a tulajdonképpeni fürdőkabinok, az emeleten a pihenő- és tornahelyiségek kaptak helyet. A háború után a fürdőházat átvontatták a tó nyugati partjára. 1960 szilveszterén égett le máig tisztázatlan körülmények között.

A bécsi döntés után újból Magyarország legnépszerűbb fürdőhelyévé vált Szováta. 1942 nyarán az idelátogatók száma közel egyötödével meghaladja az erdélyi fürdőtörténet mindaddig legnépszerűbb fürdőjének számító Borszék vendégeinek számát.

1947 szeptembere és 1948 májusa között veszik állami tulajdonba minden kártérítés nélkül Szovátafürdő magánvilláit. A Szováta Fürdő Részvénytársaságot 1948 áprilisában államosítják. Az államosított épületeket minisztériumok, intézmények között osztják fel. A részeire osztott fürdőtelep fejlesztésével új tulajdonosai nem sokat törődnek. Az ötvenes évek közepétől, miután az épületek nagy része az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe kerül, találkozunk újra a fejlődés néhány bátortalan jelével. Felépül a fürdőtelepi filmszínház. Kockakővel borítják a telep mindaddig köves utcáit. 1952-ben mint országos érdekeltségű fürdőhely városi rangot kap Szováta.

Az 1960-as évek közepétől egyre több nyugati turista keresi fel a kül- és belpolitikájában Moszkvától távolodni látszó Romániát. Szovátafürdőn is lassan megszokottá válik a külföldi turista. Fürdővárosunk külföldi népszerűsítésében döntő szerepük volt dr. Salló György a nagy világlapokban megjelent, Szováta gyógyhatásairól szóló cikkeinek.

A hetvenes évek második felében épülnek Szováta modern szállodái. 1974-re készül el a 324 férőhelyes Szováta Szálló, vendéglővel, cukrászdával, reprezentációs fogadóteremmel. 1975-ben adják át az új, modern betegkezelőt és a 276 férőhelyes Mogyoró Szállót. 1977-re készül el a szintén külön vendéglővel, bárral rendelkező Bükk Szálló. 1980–1983 között épül utolsó nagy szállodánk, a Fenyő Szálló, 178 ágyhellyel, vendéglővel és 260 m2-es uszodával.

Az új szállodák épültek, viszont csodaszép villáinkkal s azok felújításával senki sem törődött. Így mire ezek, a rendszerváltást követően, többéves, sőt akár egy évtizedet is meghaladó hercehurca után visszakerültek jogos tulajdonosaikhoz, nagy részük teljesen felújíthatatlanná vált. Lebontásra ítélt régi villáinkkal együtt sorra tűnnek el a villák körüli üdezöld parkocskák is. Az emberi kapzsiság minden tenyérnyi zöld helyet beépít. 1989-után szállodáink is egyre leromlottabb állapotba kerültek. A bizonytalan jövőjű épületekbe senki sem volt hajlandó nagyobb összeget befektetni.

Szovátafürdő harmadik újjászületése másfél évtizede kezdődött. A Danubius szállodaláncnak a „hazafias” román sajtó minden hőbörgése ellenére sikerült megvásárolnia a Fürdővállalatot. A négycsillagosra felújított Szováta Szálló újra Szovátára vonzza a legigényesebb turistákat is. Az idén kerül sor, fürdővárosunk történetében mindmáig páratlan mértékű befektetéssel, az infrastruktúra teljes felújítására. A vízvezeték, a szennyvízhálózat, az utak, járdák, sétányok újjászületésére több mint húszmillió eurót fordít a városvezetőség. Reméljük, az építkezésekkel elkerülhetetlenül járó felfordulás nem űzi el Szováta évről évre visszajáró vendégeit, és továbbra is sikerül megőriznünk Erdély legismertebb, legnépszerűbb fürdőhelyének büszke címét.

 

JEGYZETEK

1. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. IV. Pest, 1870. 14; Történelmi Tár. 1910. 259–263; Józsa András: 430 éves Szováta. Hazanéző, Korond, 2007. 2; Országos Levéltár Maros Megyei Fiókja (MmOL): Ősmarosszék iratai 5; MOL Erdélyi Királyi Könyvek. I. 21–22.

2. Józsa András: A Sóvidék és fürdői. Korond, 2002. 13–17.

3. Horváth István: A székely sóbányászat rövid története. Parajd, 2004. 20–26.

4. Szádeczky Lajos: Halmágyi István naplói. Id. Halmágyi István emlékirata. Bp., 1906. 409–410.

5. Józsa András: A Sóvidék és fürdői. Korond, 2002. 96.

6. Bányai János: A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai. Székelyudvarhely, 1939. 110.

7. Orbán Balázs: i. m. IV. 16.

8. Kőváry László: Erdélyország statisztikája. I. Kvár, 1847. 56–57.

9. MmOL, Telegdy Roth Lajos jelentése. 1898.

10. Benkő Károly: Marosszék ismertetése. Kvár, 1868–1869.

11. Agyagási Károly: Szováta fürdői ismertetés és gyógyító javaslatok. Marosvásárhely, 1908.

12. Józsa András: Szováta első fürdője. Hazanéző, Korond, 2005.1. 9–11.

13. Löw Sámuel: A Magyar Szent Korona országai Balneologiai egyesületek 1896- és 1897-iki évkönyve. Bp., 1897.

14. Józsa András: Sófalvi Illyés Lajos, a modern Szovátafürdő megalapítója. Hazanéző, Korond, 2007. 2. 20–21.

15. Szováta fürdő rövid ismertetése. Dicsőszentmárton, é. n.

16. Löw: i. m.

17. MmOL, Telegdy, uo.

18. Béldi Ákos: Erdély nevesebb fürdői 1902-ben. Bp., 1903.

19. Márton Béla: Szováta belső helynevei. Hazanéző, Korond, 1993.1.

20. Fekete Árpád – Józsa András – Szőke András – Zepeczaner Jenő: Szováta 1587–1989. Székelyudvarhely, 1998. 258.

21. Józsa András: A Sóvidék és fürdői. 116.

22. MmOL, Bernády György iratai.

 

 




Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret