stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 Augusztus

A Nagyvárad melletti termálfürdÅ‘k rövid története


Péter I. Zoltán

 


 

Nagyváradtól délre, nem messze Szent-márton (Sânmartin) községtÅ‘l található Bihar megye két legrégibb termálvizes fürdÅ‘telepe: FélixfürdÅ‘, valamint PüspökfürdÅ‘ (mai nevén Május 1. fürdÅ‘). Az elÅ‘bbi Nagyváradtól 6 kilométerre, az utóbbi mintegy 9 kilométer távolságra van. FélixfürdÅ‘ Szentmárton közvetlen közelében, a belényesi országút és a vaskóhi vasútvonal között található. Az elÅ‘bbitÅ‘l néhány kilométerre levÅ‘ PüspökfürdÅ‘ gépkocsival Szentmárton után bal felé letérve a megyei úton közelíthetÅ‘ meg.

 

PüspökfürdÅ‘

A két fürdÅ‘ közül PüspökfürdÅ‘ (a mai Május 1. fürdÅ‘) a régebbi, amelyet egykoron Szent László fürdÅ‘jének is neveztek. Szájhagyomány szerint I. László király erre vonulván seregével nagyon megszomjazott, de nem talált a közelben vizet. Egyszer csak lova felrúgott egy követ, s alóla gazdag forrás tört elÅ‘. Hogy ennek a legendának a hatására kapta-e a fürdÅ‘ Szent László nevét, avagy a fürdÅ‘ nevéhez kerekítettek legendát, ma már nehéz volna megmondani.

PüspökfürdÅ‘ környéke már a legrégibb idÅ‘kben is lakott terület volt. Ezt bizonyítja a fürdÅ‘ területén, a Pece patak bal partján talált néhány neolitikumi kerámiatöredék és kÅ‘amulett, illetve a közeli település, Hájó (Haieu) mellett, úgyszintén a Pece partján elÅ‘került neolitikumi kerámiatöredékek és egy kemence. Ez a vidék nem tartozott a rómaiak fennhatósága alá, de a kapcsolat nem zárható ki. Erre utalnak az 1884-ben és 1887-ben PüspökfürdÅ‘ben talált római érmék.

A hévizekrÅ‘l elÅ‘ször 1221-ben történt említés: „Abbatia de Heövíz, olim Hevius de Magno Varadino”. ElsÅ‘ okleveles nyoma Hévjónak 1249-bÅ‘l való (Árpád-kori új okmánytár. VII. 284.). IV. Béla király adományozta a települést a Geregye nemzetségbeli Pál országbírónak. Hévjó települése és környéke a mai fürdÅ‘vel együtt 1374-tÅ‘l királyi rendelettel a Váradi Katolikus Püspökség tulajdona. 1405-ben VII. Ince pápa mindazoknak, akik a Szent László fürdÅ‘je ispotályának kápolnájában imádkoztak, búcsúkat engedélyezett. Mindez azt bizonyítja, hogy a hévizek mellett a betegek gyógykezelésére kórházat építettek, amely kápolnával is bírt, sÅ‘t magának a búcsúnak a ténye Európa-szerte ismert fürdÅ‘vé avatta. Példa erre, hogy 1465-ben a Váradtól búcsúzó Janus Pannonius is megemlékezik egyik versében a gyógyforrásokról. Az elismerés szavaival szólt e gyógyvizekrÅ‘l a nagy humanista, Nicolaus Olahus is egy 1536-ban kiadott munkájában. A gyógyvizek hírére egész Európából zarándokoltak Szent László fürdÅ‘jébe. Ebben az idÅ‘ben már megkülönböztették az úri fürdÅ‘t és a szegények fürdÅ‘jét. Giovanni Antonio Magni bolognai csillagászprofesszor érdeme, hogy elsÅ‘ ízben 1598-ban egy tudományos munkában népszerűsítette Szent László fürdÅ‘jét. Szalárdi János is megemlékezett Siralmas magyar krónikájában a fürdÅ‘rÅ‘l, „nagy bÅ‘ forrású, gyönyörűséges fürdÅ‘-bányának” nevezi, amelybÅ‘l „néhány helyeken nagy bÅ‘séggel és nagy melegséggel buzog fel a víz”. A 17. század derekán Rákóczi György megbízásából a fejedelem számára külön fürdÅ‘házat építettek.

Amikor a török seregek 1660-ban elfoglalták Várad városát és a várat, a környéken nagy pusztításokat vittek véghez. Eljutottak a fürdÅ‘be is, ahol Szalárdi szerint: „a szultánok, murzák a Szent László gyönyörűséges bányáiban megferedtek vala – maga pedig a cham Mehmet Ghyra emlékezetére a nyomorultak bányájukban feredvén, hogy azt fel se égetnék, megparancsolta vala; és így minden épületivel, még csak ott való harangocskával is a felséges nagy cham egészségéért épen is hagyták vala.”

Várad visszafoglalása után, 1692-ben a fürdÅ‘t Benkovich Ágoston katolikus püspök hozatta rendbe. A fürdÅ‘telep állapotáról a 18. század elejérÅ‘l Bél Mátyás tájékoztat: e vidéken „sűrű források fakadnak, forró vizűek, olyan bÅ‘séggel, amely a fürdÅ‘knek bÅ‘ven elég. Csaknem négy öl hosszú [1 öl = kb. 1,90 méter] és két és fél öl széles medence van, amelynek oldalai és földje szépen gyalult deszkákkal megépítve illeszkednek össze [...] A medencét épület fedi mindkét felÅ‘l hozzáépített kamrácskákkal, amelyekbÅ‘l a fürdÅ‘be lépni és ismét visszatérni alkalmas.” Csáky Imre bíbornok az 1720-as évek táján új kápolnát építtetett, amelyet azóta lebontottak. A püspökség levéltári adatai szerint az itteni hévizeket orvosi és vegyi szempontból elÅ‘ször 1731-ben Gebb Ferenc nagyváradi orvos vizsgálta. A levéltári dokumentum 1733-ból négy medencérÅ‘l tesz említést. Mindegyik 1,25 méter mély volt. Közülük az úgynevezett úri fürdÅ‘t téglából építették, fedett volt, és öltözÅ‘helyiségek is tartoztak hozzá. A medencéket négy forrás vize táplálta. Ez tudható meg Sziversz Ferenc dr. Bihar megyei fÅ‘orvos és Sztacho János nagyváradi gyógyszerész Bihar megye rendjeihez 1763-ban benyújtott jelentésébÅ‘l. Ebben az idÅ‘ben a püspökség már bérlÅ‘t alkalmazott a fürdÅ‘telep kezelésére. Többek között feladata volt a medencék és környéküknek rendben tartása, a vendégek barátságos fogadása és megfelelÅ‘ módon való elszállásolása. Vigyáznia kellett arra is, hogy ne legyen rendbontás, hogy az urak fürdÅ‘jét mások ne látogathassák, illetve hogy ragályos betegek egyetlen medencébe se mehessenek.

Bár az itt honos tündérrózsa (Nymphaea Lotus var. thermalis) évezredes múltra tekint vissza, elsÅ‘ leírását Kitaibel Pálnak köszönhetjük 1798-ból. Az 1834. évi földrengést követÅ‘ földcsuszamlás következtében a Bugyogó-forrás vizével táplált természetes tóban volt leginkább megtalálható. És bár 1931-ben a tündérrózsát védetté nyilvánították, napjainkra már a kipusztulás fenyegeti.

A 19. század elején is még ugyanaz a szerény fürdÅ‘ fogadja a látogatókat, mint az elÅ‘zÅ‘ évszázadban. A fürdÅ‘zÅ‘k ekkor már inkább a jobb körülményekkel rendelkezÅ‘ közeli FélixfürdÅ‘be jártak. Talán emiatt is Lajcsák Ferenc püspök 1842-ben elhatározta, hogy a kornak megfelelÅ‘ díszes fÅ‘épületet emel. Ez lett az emeletes István Szálló, amelyben a 46 vendégszoba mellett a nÅ‘knek és férfiaknak egy-egy tükörmedencét is kialakítottak Erzsébet és István névvel. Az épület ma is áll, az 1994. évi felújítását követÅ‘en gyermekszanatórium. KésÅ‘bb Szaniszló Ferenc püspök is felkarolta a fürdÅ‘ ügyét. Az Å‘ idejében – 1850 és 1868 között – épült az iszapfürdÅ‘, a 23 szobából álló Amerika Szálló (1974-ben lebontották), és kialakítják a központi parkot is. Nagyon sokat tett a fürdÅ‘ért a 19. század közepén dr. Grósz Frigyes. Ennek elismeréseként az egyik forrást 1878-ban Å‘róla Frigyes-forrásnak nevezték el.

Sokat jelentett az, hogy 1885 tavaszán megépítették a Nagyvárad–PüspökfürdÅ‘ vasúti szárnyvonalat, amely 1963-ig működött. Lipovniczky István püspök 1883-ban megépíttette a ma is látható kápolnát.

A századfordulóra újabb lendületet vett a fürdÅ‘ építése. Schlauch LÅ‘rinc püspök nem messze a kápolnától 1890-ben felépíttette az úgynevezett gyógyépületet, amely késÅ‘bb kaszinóként lett ismert. Némi átalakítással és hozzáépítéssel ma is látható. Mivel a régebbi medencék már nem feleltek meg a kor követelményeinek, a püspök felépíttette a három fedett medencébÅ‘l (egy nagyobb közöst, két kisebbet külön a férfiak és a nÅ‘k számára) álló LÅ‘rinc fürdÅ‘t. A rendszerváltást követÅ‘en lemondtak róla, romos állapotba került, majd 1998-ra le is bontották.

A századfordulóra nagyjából kiépült a fürdÅ‘nek az a képe, amilyennek még jó hatvan évig ismerhették a váradiak. Egy korabeli leírásban így emlékeztek meg a látottakról: „A fürdÅ‘ művésziesen rendezett parkját gyönyörű erdÅ‘ és csinos épületek környékezik. Az erdÅ‘be, úgymint a Somlyó hegy tetejére kényelmes sétautak vezetnek. [...] A fürdÅ‘ épületei közül különösen szépek az erdÅ‘ alatt festÅ‘ien elhelyezett kis kápolna és a díszes gyógyterem, mely utóbbi széles, kényelmes teraszokkal, modern vendéglÅ‘ helyiséggel, cukrászdával van ellátva. [...] Az István és Erzsébet fürdÅ‘k a modern kényelem minden kellékével felszerelve magában a fÅ‘szálloda épületében vannak. Mint gyógyfürdÅ‘, a PüspökfürdÅ‘ már sok száz év óta nagy látogatottságnak és hírnévnek örvend, különösen reumatikus és hüdéses bántalmaknál van csodálatos hatása. Vize 35–41 Co meleg kénes víz, melyet természetes melegségben közvetlenül a forrásból emelnek egy kicsiny gázmotor segítségével a medencékbe...”

A 20. század elsÅ‘ évtizedében egy újabb létesítménnyel gazdagodott a fürdÅ‘: az elsÅ‘ betonfalú medencével, amelyet eredetileg 1908-ban két részre osztottak, külön a nÅ‘knek és külön a férfiaknak. Körös-körül apró, fából épített kabinokat helyeztek el. A két világháború között, 1930-ban felépítették Románia legnagyobb hullámfürdÅ‘jét, amely némi változtatásokkal ma is működik.

A fürdÅ‘ képe a második világháborút követÅ‘ évekig nemigen változott. 1950-ben PüspökfürdÅ‘ (Baia Episcopală) helyett Május 1. (1 Mai) lett a neve. A névváltozás tulajdonosváltást is jelentett, a katolikus egyháztól elvették a fürdÅ‘t. Az 1960-as években a hullámfürdÅ‘ mellett kempingtábort létesítettek. 1976-ban a PüspökfürdÅ‘be vezetÅ‘ út mentén felépítették a 14 medencés Vénusz strandot, közelében két kempinggel. A rendszerváltást megelÅ‘zÅ‘en, a nyolcvanas években még megépült egy élelmezési komplexum, egy postaépület, illetve a korszerűnek számító többemeletes Ceres Szálló. Ezzel párhuzamosan lebontották a fürdÅ‘telep régi hangulatos épületeit. Mindössze az egykori István Szállónak, a kaszinóépületnek, illetve a kápolnának kegyelmeztek meg. 1990 után a fürdÅ‘ látogatottsága fokozatosan visszaesett. Fejlesztésével nemigen foglalkoznak. Sokkal nagyobb gond, hogy jelenleg súlyos ökológiai válságban szenved a tündérrózsákat is magában foglaló természeti rezervátum. A gondok régebbi keletűek, 1974-re vezethetÅ‘k vissza, amikor kutat fúrtak a rontói állomás mellett, és ott egy erÅ‘s vízérre bukkantak. Attól kezdve számottevÅ‘en csökkent a Bugyogó-forrás hozama, esett a belÅ‘le táplálkozó Pece patak szintje, de csökkent a hÅ‘foka is. SürgÅ‘s – de nem kampányszerű – összefogásra volna szükség a természeti értékek megmentése és a PüspökfürdÅ‘ felvirágoztatása érdekében. Továbbra is tisztázatlan a PüspökfürdÅ‘ tulajdonjoga.

 

FélixfürdÅ‘

A már említett Hévjó település a török hódoltság korában néptelenedhetett el. Napjainkban csak a PüspökfürdÅ‘be vezetÅ‘ út bal oldalán levÅ‘ kis Árpád-kori temetÅ‘kápolna idézi az egykori település emlékét. Hasonló sorsra jutott a közeli Szentmárton vagy Peceszentmárton (1910-tÅ‘l Váradszentmárton, napjainkban Sânmartin) települése is, amely valószínűleg a mohácsi vész után pusztult el teljesen, ugyanis az 1566-os összeírás idején mindössze két portát találtak itt. A 17. század végén szentmártoni pusztaként tartották számon ezt a váradhegyfoki premontrei prépostsághoz tartozó, többnyire erdÅ‘kkel borított területet. 1705-ben I. József a váradhegyfoki prépostságot a pernegói premontreiekhez csatolta. TÅ‘lük vásárolta meg 1710-ben a váradhegyfoki prépostságot a morvaországi lukai premontrei rend. EttÅ‘l kezdve a lukai apát egy-egy premontrei kanonokot nevezett ki a váradhegyfoki javak adminisztrátorának. Ez a gyakorlat egészen 1784-ig, a lukai rend feloszlatásáig volt érvényben.

A váradi premontrei birtok elsÅ‘ adminisztrátora 1711–1721 között Helcher Félix volt. A hagyomány szerint – ahogy azt késÅ‘bb Telepy Marcell szentmártoni plébános lejegyezte – a szentmártoni pusztán az erdÅ‘séget vizsgálva Helcher Félix észrevette, hogy a kondás az erdÅ‘ aljában, a Luncs patak nádasában Å‘rzi a gazdaság sertéseit. Megfeddte a kondást, amiért a decemberi télben nem ment a disznókkal az erdÅ‘be. A kondás azt felelte, hogy ez a hely jobb a sertéseknek, mert a nádas vize meleg. Helcher erre kitisztíttatta a forrást, és deszkából valamilyen kis fürdÅ‘házat építtetett a forrás fölé. Hasonlóan írta le Mayer Antal is e történetet az 1861-ben kiadott füzetében, aki szerint a fürdÅ‘t késÅ‘bb az adminisztrátorról nevezték el Félixnek. Voltak, akik úgy tartották, hogy a fürdÅ‘ már a török fennhatóság alatt is létezett. Hatvani István is így vélekedett az 1777-ben kiadott Thermae Varadiensis című könyvében. Valószínű, hogy akik ezt állították, a késÅ‘bbi FélixfürdÅ‘t a közeli Szent László fürdÅ‘vel tévesztették össze. Ez utóbbi valóban létezett a török idÅ‘ben is.

A Helcher Félix által kialakított fürdÅ‘t Bél Mátyás 1720 körüli leírásából ismerhetjük meg: „Két tó, egyik a másik mellett körülbelül három öl széles, és hosszúsága is annyi. Mélysége embernek megfelelÅ‘, körül gyalult deszkákkal és alapjában négyszögletűre formált, annyi lépcsÅ‘vel a bemenetelnél, hogy a fürdÅ‘zÅ‘ emberek öltözetük változtatása végett kényelmesen tudjanak ki- és bemenni. [...] Keletre és délre egy kifolyása van, amely a legközelebbi folyócskába viszi a vizet. A tavakban nemcsak a fürdÅ‘mesternek van felépített épülete, hogy a fürdÅ‘k alatta biztonságban legyenek, hanem azért is, hogy a fürdÅ‘zÅ‘k számára alkalmas lehetÅ‘ség legyen, ha kényelembe akarják tenni magukat.” Megtudhatjuk azt is, hogy a fürdÅ‘tÅ‘l körülbelül tíz lépésre egy négy „kamrácskából” álló téglaépületben a vendégek meg is szállhattak. A telephez – amelyet majd csak 1731-ben kerítettek be – még egy kocsma is tartozott. Dr. Sziversz Ferenc megyei fÅ‘orvos elöljáróihoz írott jelentésében 1763-ban arról számolt be, hogy a medencét fagerendákkal két részre osztották, külön a nÅ‘k és külön a férfiak részére. UgyanÅ‘ végezte a fürdÅ‘ vizének elsÅ‘ elemzését, megmérte a hÅ‘mérsékletét, amely akkor még mindössze 21–22 Celsius fok volt.

JelentÅ‘s változás az 1770-es évek elején történt. Hatvani leírása szerint Ehenger Lajos adminisztrátor „felépíttette a forrás fölé az elsÅ‘ emeletes épületet, melyben felül öt és alul is öt betegszoba volt. A tükörfürdÅ‘ben a medence fagerendák helyett középen egy lábnyi széles kÅ‘fal által kétfelé osztott, hogy a nÅ‘k a férfiaktól elkülönülve fürödhessenek. A tükrök oldalai és fenekei simított terméskövekbÅ‘l rakattak ki. A boldog, meleg forrás a kÅ‘talpazat nyílásain keresztül bugyog fel...” Az egyik medencét 1982-ben feltárták, tatarozták, ma is látható a parkban a Bálint-forrás közelében. Ez az épület lett a fürdÅ‘ elsÅ‘ szállodája, Félix néven.

Szenczy István kanonok, adminisztrátor 1774-ben a fertÅ‘zÅ‘ betegek részére egy újabb medencét létesített, amely a vizét az elÅ‘zÅ‘ két medencébÅ‘l nyerte.

A fürdÅ‘k ügyét 1784-tÅ‘l, miután II. József feloszlatta a lukai premontrei rendet, bérlÅ‘k intézték. A váradhegyfoki prépostságot 1787. december 1-jén törölték. A császár rendelkezése szerint a prépostság minden vagyona a Vallásalapra szállt, a birtokok kezelÅ‘i a Vallásalap által kinevezett provizorok lettek. I. Ferenc 1802-ben állította vissza a premontrei kanonokrendet. A váradhegyfoki prépostság birtokaival együtt – a fürdÅ‘ területe is – a jászóvári premontrei rend tulajdonába ment át.

1834. október 15-én földrengés rázta meg a környéket. Ennek következtében, amint Mayer Antal írta, a víz „hévmérséklete gyarapodott”, 37,5–45 Celsius fokos lett. A földrengést követÅ‘en helyreállították a Félix Szállót, majd Hoffmann Sámuel bérlÅ‘ az épület délkeleti oldalánál két kádfürdÅ‘t létesített, melyeknek vizét a medencékbÅ‘l nyerték. Ugyancsak Å‘ 1842-ben a betegeknek szánt medence és az istálló között a köznép számára nyolc szobából álló deszkabódét építtetett. Majd csak 1885-ben bontják le, amikor a helyén a Bálint-forrást fúrják. Nagyjából ebben az idÅ‘ben bontják le az ódon Félix Szállót is.

A fürdÅ‘telepet a 19. század derekán kezdik el jelentÅ‘sebben fejleszteni, 1852-ben Berzeviczky Endre adminisztrátor megépíttette a 17 szobából álló Európa Szállót, amelyben már ebédlÅ‘ és kúrszalon is volt. Rég lebontották. A környékét parkosították, virágágyásokat, sétányokat alakítottak ki.

A 19. század nyolcvanas éveire a forrás hozama a gyakori takarítások ellenére is elégtelennek bizonyult. Ezt látva Kukoly Bálint adminisztrátor artézi kút fúrását határozta el. Zsigmondy Vilmos mérnök 1885. október 22-én kezdte el a fúrást, és december 4-én 47,14 méter mélységbÅ‘l elemi erÅ‘vel tört fel a 49 Celsius fokú vízoszlop nyolc méter magasságra. Az így nyert forrást az adminisztrátorról Bálint-forrásnak nevezték el. A következÅ‘ fürdÅ‘idényre az új forrásnak és a beindult vaskóhi vasúti közlekedésnek köszönhetÅ‘en megnÅ‘tt a fürdÅ‘ látogatottsága. Új szálloda – az akkor még földszintes Amerika Szálloda – építésébe kezdtek, amelyhez két, 8 méter hosszú, 4,8 méter széles és 1,3 méter mély medence is tartozott, ezeket a Bálint-forrás vizébÅ‘l táplálták. A medencéket már régebben felszámolták, az idÅ‘közben emeletesre bÅ‘vített szállodát (amely 4. számú pavilonként volt ismert) a közelmúltban bontották le. A 19. század utolsó évtizedében építették a szerényebb igények kielégítésére az azóta lebontott Békés és Alföld Szállodát. Ugyanebben az idÅ‘ben, 1893-ban épült az emeletes Viktor Szálloda (3. számú pavilon), amelybÅ‘l egy zárt folyosón lehetett eljutni az ugyanebben az évben épített Ferenc fürdÅ‘be. Ez utóbbi két tükörfürdÅ‘bÅ‘l állt – külön a férfiak és külön a nÅ‘k számára –, melyeknek medencéi 8,8 méter hosszúak, 7 méter szélesek és 1,2 méter mélyek voltak. A tükörfürdÅ‘khöz kádfürdÅ‘k, emeletes kabinok és pihenÅ‘hely társult.

A Viktor Szálló közelében építették a termálvíz hÅ‘mérsékletének csökkentésére az elsÅ‘ hűtÅ‘berendezést, majd késÅ‘bb, 1903–1904-ben két újabb fából készített hűtÅ‘tornyot létesítettek az erdÅ‘ben. A Viktor Szálló egyik vége az úgynevezett gyógy- és étteremhez kapcsolódott, amelyhez faoszlopos fedett teraszt emeltek; ezt utólag beépítették.

A szállodák mellett sorra épültek a magánvillák, így a Kukoly Bálint által emelt Bálint-villa (1892), amely 1896-tól a fürdÅ‘ hivatalos postaépülete lett. Azóta lebontották. Dr. Kazay Kálmán orvos 1897-ben az orvosvillát, míg Szekeres Fr. Ödön rendi kanonok 1899-ben az Erzsébet-lakot emelte. Egy bazárépületet is építettek 1911-re, amelyben legutoljára mozi működött, de mára már lebontották. Megépült a szerényebb népréteg számára a Népszálló (1904), a Bihar Szálló (1905), azóta mindkettÅ‘t lebontották. Rövidesen, 1908-ra felépítették az akkori fürdÅ‘ legelegánsabb szállodáját, a Menyhért Szállót (1. számú pavilon), amelyet egy zárt folyosó kötött össze a Viktor Szállóval. E folyosó helyére építették 1963-ban az emeletes 2. számú pavilont. A fehérpapok emeletes vendégházát 1913-ban emelték, amelyben gyógyszertár is működött. Az államosítást követÅ‘en 8. számú pavilonként ismert.

A 19. század utolsó évtizedére rendezett park jellemezte a fürdÅ‘telepet, amelynek közepén a Bálint-forrás mesterségesen kialakított sziklái közül kibuggyanó többletvíz a Jávor patakot képezve a park alsó végében egy halastóba torkollt. A tó díszbokrokkal beültetett szigetet vett körül, ahová magasan ívelt dobogóhídon lehetett eljutni.

Az elsÅ‘ világháború alatt az itt kezelt sebesült katonák számára fából tábori kápolnát emeltek. Megyeri Ferenc mérnök terve alapján 1917-ben felépítették a fürdÅ‘ szimbólumává lett kis tornyos épülettel körülvett szabadtéri úszómedencét. Erre az idÅ‘re alakult ki a fürdÅ‘nek az a képe, amely alapvetÅ‘en nem változott egészen az 1960-as évekig.

A két világháború közötti idÅ‘szak legjelentÅ‘sebb beruházása az az emeletes nyaraló volt, amely az utóbbi évtizedekben gyermekszanatóriumként működik.

A második világháború utáni évek a károk helyrehozatalával, a hiányok pótlásával kezdÅ‘dtek. Egy 1948-i minisztertanácsi rendelettel megfosztották jogi személyiségüktÅ‘l a romániai történelmi egyházakat, és minden vagyonukat elkobozták. Így vesztette el FélixfürdÅ‘t is a premontrei rend. 1950-ben a fürdÅ‘ nevét Május 9.–Victoriára változtatták. Az egykori tó helyén 1959-ben egy 5000 négyzetméteres szabadtéri medencét létesítettek, amelyet tavaly korszerűsítettek, és aquaparkká alakították.

1963-tól a fürdÅ‘ újra felvette a régi Félix nevet. A telep elsÅ‘ rendezési tervét 1965-ben készítették el, amit négy év múlva újabb követett. Ezzel az évvel vette kezdetét a fürdÅ‘ nagy átalakítása, amely rövid szünetekkel 1989-ig tartott. Az elsÅ‘ jelentÅ‘s szálloda, amit építettek, a Nufărul volt 1969-ben, de elkészült a kereskedelmi komplexum is. Egy évre rá, 1970-ben megépítették a korszerű Félix Szállodát a gyógyászati poliklinikával együtt, 1971-ben a Szakszervezetek üdülÅ‘- és kezelési központját, a jelenlegi PadiÅŸ Szállót. A szabadtéri fürdÅ‘zést szolgálta az 1972-ben létesített Apolló 1. strand. Az elsÅ‘ jelentÅ‘sebb beruházás 1974-ben a Termál Szálló volt, amelyhez szabadtéri medence is társul. Ugyanebben az évben elkészítették a fürdÅ‘ újabb rendezési tervét. 1975-ben három jelentÅ‘s létesítményt adtak át: a szakszervezeti gyógyszálló szabadtéri medencéjét, egyúttal bÅ‘vítették a szakszervezetek üdülÅ‘- és kezelési központját is. A harmadik jelentÅ‘s létesítmény az Apolló 2. medence volt, amelyet az egykori tornyos úszómedence helyére építettek, tiszteletben tartva annak stílusát. Egy újabb luxusszálló, a Lotus 1977-re készült el, két évre rá átadták a Belvedere Szállót, amelynek nevét rövidesen InternaÅ£ionalra változtatták. 1980-ban befejezÅ‘dött a CriÅŸana Szálló, illetve a PoieniÅ£a Szálló építése. Az utóbbihoz szabadtéri medence is tartozott. Néhány éves szünet után, a nyolcvanas évek végére újabb lendületet vett a fürdÅ‘ kiépítése. 1987-ben átadták a művelÅ‘dési központot, a szakszervezetek 2. számú üdülÅ‘- és kezelési központját, amelynek mai neve Muncel Szálló. Ebben az évben elkészült a SomeÅŸ, az Unirea, a MureÅŸ szállodasor is. Egy év múlva felépítik a bazárnegyed egy részét. Ugyancsak 1988-ban készül el a rehabilitációs kórház.

A nagyméretű beruházások keretében létesített új medencék számára már nem volt elégséges a Bálint-forrás vízhozama. Több kutat is fúrtak, az elsÅ‘t még 1956-ban. Röviddel ezután mélyfúrást is végeztek, majd az 1960-as években újabbakat, többek között Rontó falu mellett, amelynek üzemeltetése azonban jelentÅ‘sen csökkentette a többi kút hozamát. De egyébként is a kutak szabad kifolyással mért hozamai lassú csökkenést mutatnak. Egy évtizede még ennek mértéke nem veszélyeztette a fürdÅ‘k biztonságos üzemeltetését.

A rendszerváltást követÅ‘ években jelentÅ‘sen megcsappant FélixfürdÅ‘ látogatottsága. Mivel a fürdÅ‘nek nem volt temploma, 1992-ben a váradi múzeumkertbÅ‘l átszállították a fürdÅ‘ központjába az eredetileg Tatarosról (Brusturi) származó kis fatemplomot. Az ortodox egyház használja, de azt „elfelejtették” közölni egy kis emléktáblán, hogy az 1785-bÅ‘l való műemléknek nyilvánított templom nem „in situ” található, mivel eredetileg egy másik helységben állították fel, ahonnan elÅ‘ször 1962-ben Nagyváradra került. Nem sokkal messzebb tÅ‘le, rövidesen vadonatúj fatemplomot is emeltek, ezúttal a görög katolikus egyház és hívei.

Az ezredforduló környékén fokozatosan felújították, korszerűsítették a szállodákat, a medencéket, jó részüket privatizálták is. És bár a kommunista rezsim jogfosztó döntését 1990-ben érvénytelenítették, a premontrei rend azóta is hiába követeli vissza elorzott vagyonát.

 

 

 

Irodalom

Aba Sándor: Erdélyi fürdÅ‘kalauz. GyógyfürdÅ‘k, üdülÅ‘helyek és gyógyforrások ismertetése. Nagyvárad, 1941.

Arhivele Statului Oradea (ASO) – Domeniul Episcopesc Român Unit BeiuÅŸ. Dosar 1. pag. 184–186.

Arhivele Statului Oradea (ASO) – Fond Episcopia Romano-Catolică, Oradea. Dosar 3799. fila 1–11.

Béczy T. – Marossy A. – Jurcsák T.: Băile 1 Mai. In: Repertoriul monumentelor din judeÅ£ul Bihor. Oradea, 1974.

Bél Mátyás: Bihar megye leírása. Berettyóújfalu, 1980.

CăluÅŸer, T. – Sfârlea, T.: Istoricul Băilor termale 1 Mai de lângă Oradea. In: Crisia X. 1980.

Fehér DezsÅ‘: Baia Felix – Félix fürdÅ‘. In: Bihor–Bihar megye, Oradea–Nagyvárad kultúrtörténete, öregdiákjainak emlékkönyve. Nagyvárad, 1933–1937.

Florescu, Gh. – Deac, I. – Alexandrescu, I.: Oradea, Băile Felix ÅŸi 1 Mai. Buc., 1966.

Hatvani, Stephanus: Thermae Varadiensis. Vienae, 1777.

Hoványi Ferenc: Szent László fürdÅ‘. Nagyvárad, 1885.

Hügel Ottó: Nagyvárad és környéke. Nagyvárad, 1872.

Ionescu, Mircea: Băile Episcopiei. Oradea, 1934.

Kernáts János: A Félix-gyógyfürdÅ‘ ismertetése. Nagyvárad, 1898.

Kernáts János: A Sz. László gyógyfürdÅ‘ leírása. Nagyvárad, 1904.

Komzsik Alajos: A jászóvári premontrei Kanonokrend Félix fürdÅ‘je Pecze Szent-Mártonban. Nagyvárad, 1904.

Mayer Antal: A nagyváradi hévizek története természetrajzi, természet vegy- és gyógytani tekintetben. Nagyvárad, 1861.

Munteanu, L. – Grigore, L.: Băile Felix. Buc., 1975.

Munteanu, L. – Berindei, I. – Grigore, L.: Băile Felix, Băile 1 Mai. Buc., 1979.

Munteanu, L. – Jurca, S. – Grigore, L.: Băile Felix, Băile 1 Mai. Buc., 1987.

Nagy Béla: Menjünk fürdÅ‘be. In: Korunk Évkönyv. 1988.

Nagy Sándor, K.: Bihar-ország. I. 1884.

Péter I. Zoltán: PüspökfürdÅ‘ rövid története. In. Partium. Nagyvárad, 1997. február.

Péter I. Zoltán: FélixfürdÅ‘. Nagyvárad, 1998. (Partiumi füzetek 3.)

Péter I. Zoltán: PüspökfürdÅ‘. Nagyvárad, 1999. (Partiumi füzetek 9.)

Rátkay József: A Nagyvárad mellett fekvÅ‘ Félix-fürdÅ‘. Nagyvárad, 1893.

Szabó Arnold: Monografia Băilor Felix ÅŸi 1 Mai. Oradea, 1989.

Szalárdi János Siralmas magyar krónikája. Bp., 1980.

Szűcs László – Péter I. Zoltán: Lótusz-virág, lótusz-virág. In: Bihari Napló, Nagyvárad, 1996. április 12.

Szűcs Loránd: Termálvíz és gyógyturizmus. Bp., 1991.

Telepy Marcell – Huttyra G. Zoltán: A szentmártoni tanya, rendház, kastély, templom és község, valamint a Félix-fürdÅ‘ története. Nagyvárad, 1997.

 

 

 




Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret