(Rdza pażdziernika)

Október rozsdája festegeti a lombokat,

belenéz minden lyukba; gyerekek

futnak ki az iskolából, otthon a konyhákban

krumpli fő, a gyárban az utolsó

csavart húzzák meg,

még egy pillanat, és fölsüvítenek a szirénák.

Apák-bátyák serege lódul

ki az utcára,

van, ki a kocsmába üget,

mások, mint mindig, a folyópartra

sattyognak: jó nézni a kikötőben

a sehova-se-úszó kuttereket.

Tüzek lángja a kisváros mögött,

mezőkön átsurranó varjúfelhők, földes

por keveredik össze a füsttel, szélhordta

hamu száll, fut az erdőbe,

mered a fenyők közt.

Gomolygó csönd,

hangok szólítják egymást, a mi hangunk, keressük

és meg is találjuk egymást; nem értek

semmit, azzá válok,

aki vagyok, semmi több,

talán egy marék homok.

Október rozsdája

a törvény, minden elv, szétmarja a vasat,

visszaadja a természet csöndes

jóságába vetett hitet a kétkedőknek. Odatapad

a szájra, fölszaggatja az ereket,

ráteszi kezét a gondolatainkra.

 

Tornai József fordítása