stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2008 Augusztus

Versek (Kovács András Ferenc műfordításai)


Caius Licinius Calvus

I

Clusivius, te vén, gonosz gennypattanás!

Miért fakadsz ki mérgesen, rút pörsenés

Phoebus pöcsén s a rüfke múzsák popsiján?

A Fátumok, te gaz, rohadt, utálkozón

kinyomnak egyszer téged is: kifröcskölöd

élősdi, görcsös lelkedet, te közragály,

Clusivius, te vén, gonosz gennypattanás!

 

II

Partheniust hallgasd, s Philodemust még Gadarából,

   ki Herculaneumban él, s gúnyba’ feléri Biont!

Persze, ha már bölcsnek s finomultnak is érzed az elméd

   élét, te tömpe Durius, csak sose törd fafejed...

Senkire rá se fülelj, te tudósnak is ócska fajankó –

   s hallgasd magad, te törtető, versfaragászi tanonc.

 

III

Durius, oly görögös vagy! Durius, oly filozóf vagy!

Durius, oly tudományos a főd: csupa homlok az orcád!

Durius, átsugarazza személyed olympusi lágyság!

Mert kiköpött görög, az vagy! A tollpuha, grammatikus gőg

szellete annyira áthat, akár buta, görbe merevgörcs

nyelvezeted, ha kiszikkad a szó s a poétai véna...

Ám görög, az vagy... Amint mutogatja a ferde szakállad.

Vak, papoló borbély kaparássza le sanda pofádat –

s hogyha beléhalsz, sírjon utánad a Porta Capena.

 

IV

Mint kutyaszarban a nyű, biza, annyi a műértő már!

   Forgasd inkább Catullus új

metrumait, Cinnát, Ticidast meg Cornificiust,

   s főképp Catónak könyveit

bújd, de Bibaculus új munkáit is olvasd bátran,

   Sabinus, és ne búslakodj

versek habján, hősi dagályban, a nyáltengerben

   nyakig taposva – dúlt, komor

képpel a költészet szent dolgai közt ne szomorkodj:

   nevess merészen, légy szabad!

 

V

Tök Bibaculus, élj soká, te tömlő!

Töltekezz gyönyörökkel, és betegség,

bőrbaj, csúf kiütés ne nyűje irhád –

nem kór, csak kicsi nőci döntsön ágynak!

Kívánom, virulóbb legyél, s ezentúl

fölgyógyulni se bírj, ha részegeskedsz –

csak surrentumi bort ihass rogyásig!

 

VI

Csak Tertullia szép kezét szorítom,

szótlan kínban, akár csodás ereklyét:

éjszakámban az álmok elkerülnek,

fáj lomhán beleszenderülni lázas

életembe, hisz álom úgy nem enyhít,

mint lányom, Licinilla, majd ha reggel

ágyamhoz libeg újra, lágy mosollyal.

 

VII

Lányom, Cristula vissza tán sosem tér!

Megtört kedvem a föld alá suhamlik...

Arcom, kis Licinilla, jól jegyezd meg:

Alpheus vize is futó, tünékeny...

 

            Kovács András Ferenc műfordításai

 

 

Caius Licinius Calvus versei

Caius Licinius Calvus (i. e. 82–i. e.47 ?) előkelő plebejuscsaládból származó római szónok és költő, Catullus legjobb barátja. Irodalmár barátaival együtt elhatárolta magát Caesar és Pompeius politikai törekvéseitől. A szónoki pályán Cicero vetélytársának számított. A fiatal, művelt ifjak körének, a „neoterikusok” néven emlegetett csoportnak irodalomelméleti megalapozójaként kedvelt költő maradt az augustusi aranykor idején is. Számos költői művéből mindössze 156 vers, illetve 21 töredék maradt ránk.

 

 


+ betűméret | - betűméret