Hévízi beszélgetés Vértes Árpád társulási elnökkel

Kérdezett Cseke Péter

A gyógytaváról századok óta híres, 1992-ben városi rangra emelt fürdőhelyet az elmúlt esztendőben azért kapták szárnyra a hírek, mert sikerült kiharcolnia a Hévízi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulását. A környező falvak – Alsópáhok, Felsőpáhok, Cserszegtomaj, Nemesbük, Sármellék, Rezi és Zalaköveskút – lakóinak 2008. január 1-jétől már nem kell ügyes-bajos dolgaik intézése végett Keszthelyre utazniuk, körzetközpontjuk hivatalaiban is gyors, precíz ügymenetre számíthatnak. Az alakuló közgyűlésen a társult önkormányzatokat képviselő polgármesterek hangsúlyozták: nem valami ellen, hanem egy életképesebbnek talált cél megvalósításáért szálltak síkra (Czigány Sándor, Alsópáhok); az elmúlt másfél évtized fejlesztési lehetőségeinél sokkal többet tudnak  felmutatni az új kistérségben (Gyuk János, Cserszegtomaj); az ide csatlakozóknak más érdekeik és fejlesztési céljaik vannak, mint a Balaton-parti településeknek (Németh Sándor, Felsőpáhok); a szövetkezés értelme: a fenntartható fejlődés pályájára állítani a Hévizet övező településcsoportot (dr. Simotics Barnabás,  Nemesbük); így többet tehetnek a falu gazdasági fejlődéséért, a tartós munkanélküliség megszüntetéséért (Cserép Gábor, Rezi). A nyolc település képviselői titkos szavazással Vértes Árpád hévízi polgármestert választották meg a szervezet elnökének, helyetteseinek pedig Gyuk Jánost és Németh Sándort.

A Keszthely és Hévíz közti vitákról felröppenő hírekben gyakorta szereplő Vértes Árpádot történetesen Kolozsváron ismertem meg, a Korunk szerkesztőségében. A hévízi Csokonai Társaság tagjait kísérte el erdélyi körútjukra. Köztük a felejthetetlen költő-barátot, Major-Zala Lajost (1930—2006), aki 1949-ben emigrált Svájcba, és aki – miután már rendszeresen hazalátogathatott – 1985-ben megalakította a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságot, amely 1991 után intézményesítette a kortárs magyar írók és művészek rangos fórumát, a Hévízi Irodalmi Napokat. Kolozsvári sétánk során mély benyomást tett rám Vértes Árpád. Kiderült, hogy nemcsak „lokálpatrióta büszkeségből” támogatja a város hírnevét növelő rendezvényeket, de maga is önfeledt átélője az irodalmi/művészeti élményeknek, polgármesterként pedig egyenesen „haszonélvezője” a mindennapok fölé emelő találkozások szellemi távlatnyitásainak. Alexa Károly irodalomtörténész joggal nevezte a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör mintájára alakult Csokonai Társaság találkozóit a polgári mindennapok ünnepeinek. Magyarország legszebb fürdőhelyén a Csokonai Társaság a művészi minőség és a szabad gondolkodás fórumát teremtette meg, „egy olyan társulást, amelynek szélső pontjai Washington és Kárpátalja, Pozsony és Párizs, Keszthely és Kolozsvár”.

A Berzsenyi Társaság meghívására a kilencvenes években magam is többször megfordultam Keszthelyen: mikor előadást tartottam, mikor az Anyanyelvi Konferencia valamely rendezvényét vezettem. Azonban sosem nyílt alkalmam arra, hogy a közeli Hévízre is átruccanjak. Hanem most, e Korunk-lapszám szerkesztése közben, egyenesen a fürdőváros vonzáskörében kialakult Kistérségi Társulást céloztam meg, és Vértes Árpádot kerestem fel.

– A Kossuth Rádió Hajnal – Táj műsorának rendszeres hallgatójaként már az ősz folyamán felfigyeltem arra, hogy Hévíz polgármestere újabb gondokat vett a nyakába. Ráadásul: a Keszthely-Hévíz Többcélú Kistérségi Társulás szétválása korántsem zajlott le konfliktusmentesen. Mi indokolta az önállósodást?

– A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól szóló törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az önkormányzati választást követő hat hónapon belül a képviselőtestületek kezdeményezzék a területbeosztás megváltoztatását. Hogy miért éltek a törvény adta lehetőséggel? Hadd idézzek az egyes községi képviselőtestületek határozataiból: „A jelenlegi kistérségi területi lehatárolás több vonatkozásban nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyek alapján a kistérségben a fejlesztéseket, közszolgáltatásokat, illetőleg a székhelytelepülésről ellátandó közigazgatási hatósági jogköröket célszerűen lehetne tervezni, szervezni és ellátni. A hatályos kistérségi lehatárolás nem tükrözi a Hévíz környéki településcsoport tényleges gazdasági érdekviszonyait, e településeken élő lakosság foglalkoztatási viszonyait. Következésképpen nem felel meg a gazdaságfejlesztési, közlekedésfejlesztési, műszaki és infrastruktúra-fejlesztési közös érdekeknek és céloknak. Nem felel meg a közszolgáltatások térségi gyakorlatának, és a jövőben sem lehet annak megfelelő térségi egysége. A közigazgatási hatósági jogkörök ellátásának új rendje is megköveteli a kistérségi területbeosztás felülvizsgálatát (építéshatósági, okmányirodai, várhatóan helyi adóval kapcsolatos hatósági feladatok stb. ellátásának változásrendje).” Az igazság az, hogy az önálló kistérség létrehozását nem mindenki támogatta, igaztalan támadások céltáblája lett, politikai és személyeskedő támadások kereszttüzébe került. Pedig az új közigazgatási térkép megrajzolásánál az volt a döntő, hogy ebben a közösségben hatékonyabban meg tudjuk szervezni az itt élők ellátásának színvonalát. A tapasztaltakból azt a következtetést vontam le, hogy valamely kistérség összekovácsolásához nem elegendő a települések földrajzi közelsége; a sikerhez összefogás, közösségvállalás, szolidaritás és áldozatkész közös munka is szükséges.

– A társulás elnevezésébe bizonyára nem véletlenül került be a „többcélú” jelző. A szerződési megállapodásban milyen célokat tűztek maguk elé, amiket külön-külön nem, csak közös erőfeszítéssel tudnak megvalósítani?

– A társulás megalakulásával a kistérségi feladatok közül néhányat (pedagógiai szakszolgálat, házi és jelzőrendszeres segítségnyújtás, mozgókönyvtári szolgáltatás) a hévízi önkormányzat intézményei látnak el. A kistérség létrejöttével biztosított a hatósági feladatok területén a körzetközpont kialakítása, ami folyamatban van. A kistérség összes települése a gyógy-idegenforgalomra épült gazdaság intenzívebb fejlesztésében, a turisztikai marketingtevékenység élénkítésében érdekelt. Éppen ezért van napirenden például a Hévízi Tourinform Iroda tevékenységének a kistérségre történő kiterjesztése. A kiegészítő turisztikai létesítmények (kerékpárutak, golf- és tornapályák, élményfürdők) a jövőben Hévíz belterületi szűkössége miatt inkább a szomszédos településeken valósulhatnak meg. A fürdővárosban korábban kiépült szolgáltatásokra és infrastruktúrára alapozva épülnek a környék kempingjei, szórakoztató központjai, négy- és ötcsillagos szállodái. A térség foglalkoztatási központjába naponta csaknem háromezer munkavállaló jár dolgozni. A városba ingázók 83 százaléka a kistérségben lakik.  

– Vannak, akik „mini kistérség”-nek tartják a Keszthelytől különvált településcsoportot. Miből fakad ez a „lekicsinylés”? Mások viszont Magyarország leggazdagabb övezeteként emlegetik. Mihez viszonyítva oly szembetűnő a gazdagság magas szintje?

– A Budapest–vidék szakadék mellett az ország nyugati (Dunántúl) és keleti fele (Észak- és Kelet-Magyarország) közötti különbség nem új keletű. Vannak gyenge teljesítményt nyújtó nagyrégióban kisugárzással bíró fejlődési gócok, és vannak kiemelkedő potenciállal bíró nagyrégiókban „alvó” kisrégiók. Mi sohasem tartoztunk az alvó települések csoportjához. Tény, hogy a közelmúltban napvilágot látott több olyan szakmai publikáció, amelyben úgy hivatkoznak erre a településcsoportra, mint nagy gazdasági fejlettségű, nagy pénzügyi potenciállal rendelkező kistérségre. A szinte százszázalékos infrastruktúra, a társadalmi-szociális viszonyok fejlettségi szintje tényleg nagyobb az országos átlagnál, de ezzel én polgármesterként sohasem szoktam dicsekedni. Hévíz város önkormányzatának bevételi és kiadási főösszege az elmúlt esztendőben 2 milliárd 873 millió forint volt. Ebben az esztendőben is hitelfelvétel nélkül kívánunk gazdálkodni. A kiadások fedezetéhez felhasználásra kerül a várható bevételeken kívül 23 millió forint rövid lejáratú értékpapír és 9 millió forint Magyar Államkötvény. A jelentősebb bevételi források között szerepel 823 millió forint állami támogatás, 792 millió forint helyi adó, gépjárműadó és átengedett SZJA, valamint 859 millió forintnyi évi áthozat. Az állami támogatások összege nem teszi lehetővé az infláció fedezését, a többletkiadást önkormányzati forrásból kell biztosítani. Az élményfürdő területének értékesítéséből származó bevétel révén a fejlesztésekre fordítható források nagyságrenddel magasabbak a korábbi években tervezettnél. Igaz, ezt az összeget – 645 millió forint értékű fedezetet – céltartalékba helyezte a városvezetés testülete, hogy kizárólag pályázati önrészként tudjuk majd felhasználni. A megcélzott fejlesztések között helyet kapott a belváros rekonstrukciója, az orvosi rendelő akadálymentesítése, az óvoda bővítése, valamint az általános iskola és a gimnázium közoktatási infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztése. Az önkormányzat biztosítja a városközpont rehabilitációjához szükséges megvalósíthatósági tanulmány és a városközpont átépítéséhez szükséges közműtérkép elkészíttetését. Hévíz idén is részt kíván venni a központosított állami támogatások közül az úgynevezett 1+1 Ft pályázaton, mely a települési önkormányzatok szilárd burkolatú belterületi közútjainak felújítására biztosít támogatást. Minden pályázati és egyéb lehetőséget meg kell ragadnunk ahhoz, hogy a buszpályaudvar ne szennyezhesse tovább a világhírű gyógytó légkörét. Remélem, hogy mielőbb beindulhatnak azok a fejlesztések is, amelyek a patinás gyógyhelyhez méltó sétányokkal, ivó- és szökőkutakkal, zenepavilonokkal, színpadokkal gazdagítják a várost. A kistérség lakosainak a száma meghaladja a tizen-egyezret, a nem állandó népességszám pedig – nyáron és kora ősszel – a húszezret. Nem ritka, hogy egy-egy forgalmas napon akár ötvenezer gyógyturista is megfordul térségünkben. Hévízen az egy lakosra vetített adóalapot képező jövedelem kétszer magasabb, mint a Keszthelyi Kistérségben, de ezzel sem szoktam kérkedni.

– Olvastam Felsőpáhok polgármesterének, Németh Sándornak a nyilatkozatát, miszerint tavaly az önkormányzat gazdálkodása kiegyensúlyozott volt, nem merültek fel finanszírozási gondok, és az idén is a takarékosságra koncentrálva szeretnék megvalósítani fejlesztési elképzeléseiket. Nincs adósságuk, sőt állampapírokban 18 millió forintot sikerült tartalékolniuk az idei pályázati önerőre. Azt remélik, hogy a központi megszorítások ellenére ezt az esztendőt is megússzák adósság nélkül. Már beszerezték az engedélyt, hogy a faluközpontban felhúzzanak egy új, központi épületet, ahol helyet kapna a hivatal, a könyvtár, az orvosi rendelő, a gyógyszertár – a tetőtérben pedig az önkormányzati bérlakások. A Pásti-dombon 62 új lakótelket alakítottak ki, itt az utcák kiépítése van soron… Hévíz körzetében másutt is ilyen kiegyensúlyozott az önkormányzatok gazdálkodása?

– Igen. A megyén belül és kívül is egyre ismertebb Alsópáhok. A település jó hírét viszik a Kolping üdülőfaluban legalább egyszer megszállt vendégek. Itt a közeljövőben egy ötcsillagos luxusszálloda épül, ami újabb tetemes bevételt hoz az önkormányzatnak. Az intézmények tiszták, rendezettek. Szabadidő-centrumot terveznek megvalósítani, tovább díszítik a faluközpontot, és a falu déli részét is hamarosan csinosítják. Cserszegtomaj határában több olyan terület van, ahol közös fejlesztési beruházásokat lehet majd megvalósítani. A község fő bevételi forrását a Club Dobogómajor adja, de a kútbarlangjukban eddig még kihasználatlan lehetőségek rejlenek. A borturizmus fejlesztésében is érdekelt falu a közterületi kamerarendszer bevezetését is fontolóra vette. Nemesbük nem „megavágyakat” hajkurász, hanem a realitások talaján állva, megfontoltan, szívós munkával akarja felvirágoztatni a települést. A fenntartható fejlődés pályájára állva fel akarják számolni az infrastrukturális lemaradásukat. Sármellék is legelébb idegenforgalmi fejlesztésekben érdekelt. A Fly Balaton nemzetközi repülőtér helyszíne nem számít a turizmus közvetlen végpontjának, de legalább az átmenő forgalomból profitálni szeretnének egy amolyan „tranzitszálló” felépítésével. A Kis-Balatonra szálláshely és teljes ellátás biztosításával szinte egész évben fogadnak csoportokat. Rezi a méltán híres vára mellett olaszrizlingjére és arra is büszke lehet, hogy a lakosság száma folyamatosan nő. Intézményeiket folyamatosan igyekeznek megújítani. A kistérség segítségét várják a kerékpárút-hálózat bővítéséhez, a bakancsos és borturizmus népszerűsítésében. A picike Zalaköveskútnak ugyan nincs különösebb nevezetessége, de a gyönyörű táj kárpótolja az ide látogatókat. Őshonos állatokat bemutató parkot, falugondnoki buszt, kalandtúrákat és kilátót szeretnének, és érdekeltek a vadászturizmus dinamizálásában is.

– Magam is falun nőttem fel, nemegyszer tengelytörő utakon jártam terűvel megrakott szekérrel. Talán ezért is ragadott meg annyira Németh Sándor nyilatkozatában ez a mondat: „az egyetlen aszfaltozatlan mezőgazdasági utunk, a Kiskúti-hegy felől a Szentgyörgyvári-hegy irányába vezető mezőgazdasági út elkészítését is tervbe vettük.” A többi településen még hány mezei utat kell aszfaltozni?

– Szerencsére a mezei utak száma minimális, de az infrastruktúra mielőbbi fejlesztése mindegyik faluban felmerült. Az utak karbantartása Cserszegtomajon tovább nem hanyagolható. Itt sok gondot okoz a csapadékvíz-elvezetés rendszerének teljes kiépítése, mivel az csak a település egytizedén működik. Ők bővíteni szeretnék a kerékpárút-hálózatukat is. Versenyképességét Nemesbük is az infrastrukturális lemaradás lefaragásában látja. A közutak fejlesztése itt égetően fontos, csakúgy, mint a csapadékvíz-elvezető rendszer kiépítése és a csatornahálózat bővítése. A közúthálózat Sármelléken is modernizálásra szorul.

– Idegenforgalom szempontjából a hévízi kistérség kiemelt övezetnek számít. Tudomásom szerint a társulás települései nagyszámú  turisztikai-idegenforgalmi együttműködést kötöttek… Gyuk János társulási alelnök nemrég arról  nyilatkozott, hogy egy ezer négyzetméteres rendezvénysátorra is pályáznak, benne száz négyzetméteres színpaddal, hang- és fénytechnikával… Miért van szükség erre az „óriásszínpadra”?

– Célkitűzéseink közé tartozik a környezettudatos fürdőváros imázsának kialakítása, a kényelmi szolgáltatások bővítése, a vendégkör elégedettségének fokozása. Ebben szerepet játszik a kerékpár- és ökoturizmus, valamint a rendezvényhelyszínek fejlesztése. Ezért határoztak úgy a képviselők, hogy önkormányzatunk Zalakaros Kistérség Többcélú Társulásával szövetkezve részt vegyen a Nyugat-Dunántúli Regionális Operatív Program keretében meghirdetett pályázaton, amelynek célja az egész balatoni térség turisztikai vonzerejének növelése. A megvalósíthatósági tanulmány elkészítésének költségeit Zalakaros és Hévíz fele-fele részben vállalja. A 72 milliós befektetési költségből Hévíznek 28 milliós önrészt kell vállalnia ahhoz, hogy egy profi hang- és fénytechnikát ötvöző mobil óriásszínpad létesüljön. A színpadot használni tudja majd a kistérség összes községe falunapi vagy egyéb rendezvény lebonyolításához.

– Hévíz Város Önkormányzatának idei tervében szerepelt egy tájékozató a Sármelléki Repülőtér üzemeltetésének 2007. évi tapasztalatairól. A londoni, frankfurti, düsseldorfi járatok után a közeljövőben létrejön a Sármellék és Moszkva közötti légihíd is… Milyen távlatokat nyit meg ez a gyógyturizmus számára?

– Óriási és felbecsülhetetlen lehetőség előtt állunk. A hévízi gyógyszállodák zöme máris a repülővel érkezett turistákkal tölti meg a férőhelyeket. Önkormányzatunk tavaly és tavalyelőtt is három–hárommillió forintos marketingtámogatást szavazott meg a zalavár-sármelléki Fly Balaton repülőtér számára. Mostanság már nem elegendő csupán a német nyelvterületet megcélozni. Új piacok kellenek. Városunk megpróbálja megnyerni a szovjet utódállamok többségét. A turizmus új piaci lehetőségeit kiszélesítendő tavaly például Jekatyerinburgban tárgyaltam. Az utóbbi évtizedben több alkalommal voltunk kijevi és moszkvai idegenforgalmi szakkiállításokon is. A gyógyfürdőkórház újra igyekszik felfedezni az orosz piacot, és ők nyitnak Franciaország felé is. A Hévízi Turizmus Marketing Egyesület profi szakemberei is minden, a repülővel érkezett vendégek fogadásával, elszállásolásával kapcsolatos lehetőséget igyekeznek megragadni.

– Hévízi sétám során előbb Illyés Gyula mellszobrára figyeltem fel, majd a róla elnevezett általános és művészeti iskola keltette fel érdeklődésemet. A névadás, gondolom, Illyés hévízi kötődéseire utal.

– A gyógyvíznek köszönhetően régóta sok ezren keresik fel a hévízi prevenciós, gyógyító és rehabilitációs, oktató- és kutatóközpontot. Ennek kiépítésében igen fontos szerepe vállalt id. dr. Moll Károly reumatológus –a róla elnevezett Orvostörténeti Emlékszoba a Rákóczi utcában várja a látogatókat –, aki már 1953-ban országos hírnevet szerzett a súlyfürdő megalkotásával. A hatvanas-hetvenes években került szoros baráti kapcsolatba vele Illyés Gyula, aki minden februárban négyhetes kúrára jött feleségével és több barátjával. A gyógyfürdőkórház C osztályának nevezetes vendége természetesen bejárt a helybeli iskola irodalomóráira. Több könyvének Alsópáhokon vagy Keszthelyen volt az ősbemutatója, de Hévízen is többször tartott előadást. Az író halála után ifj. Moll Károly, aki jelenleg Hévíz egyik alpolgármestere, levélben kereste meg Illyés özvegyét, Kozmutza Flóra asszonyt, hogy az iskola felvehesse a 20. századi magyar irodalom talán legjelentősebb személyiségének a nevét. A kezdeményezők között volt még Vágó Bálintné helyi pedagógus és dr. Plótár Imre főorvos is. Az engedélyezés megtörtént, és 1990 óta az intézmény büszkén viseli Illyés nevét. Egyébként Moll Elemér, Kolozsvár egykori főépítésze, a Sportpark tervezője is a hírneves hévízi família tagja.

– A Svájcból hazajáró Major-Zala Lajos által kezdeményezett Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság a kortárs magyar írók és művészek rangos fórumát intézményesítette. Kinek a nevéhez fűződik a művészeti oktatás megalapozása Hévízen?  Miben áll az Illyés Gyula Általános és Művészeti Iskola különlegessége, erőssége?

– Szarka László igazgató profi módon „vezényelte le” a művészeti oktatás bevezetését. A diákok szívesen és jókedvvel járnak a tanórákra, mert sikerült megszerettetnie velük a zeneművészet legkülönbözőbb ágait, a táncművészetet (néptánc tanszak is működik), a szín- és bábművészetet. Évek óta 85–95 százalékban jutnak be érettségit adó középiskolákba, gimnáziumokba. Egyre nagyobb számban tudják letenni az alapfokú nyelvvizsgát, illetve ECDL-vizsgát. A művészeti oktatás és a sport biztosítja a gyerekek értelmi és érzelmi fejlettségét, kitűnő fizikai edzettségüket. A zenekarok, énekkarok, tánckarok révén ugyanakkor lehetőséget kapnak a bel- és külföldi szereplésekre, ami nagymértékben hozzájárul a tanulmányi eredmények javulásához is. Az alapfokú művészetoktatási intézmények szakmai minősítő testülete egyébként épp a közelmúltban folytatta le az iskola minősítési eljárását. Ennek eredményeként az intézmény elnyerte és öt esztendőn keresztül használhatja a „kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény” kitüntető címet. A furulya, fuvola, trombita, harsona, zongora, hegedű, szolfézs és kamarazene tanszakok külön-külön is kiváló minősítést kaptak. 

– A Hévízi Irodalmi Napok 2006-os rendezvényeinek központi témája az 1956-os magyar forradalom volt, másnap az időközben elhunyt Major-Zala Lajosról is megemlékeztek. Kolozsvárról Dávid Gyula és Kántor Lajos tartott előadást. Mi  történt azóta? Mit terveznek az idénre?

– A történelmi keresztény egyházak közösen úgy határoztak, hogy a 2008-as esztendőt a Biblia évének nyilvánítják. A kezdeményezéshez csatlakozott a dr. Horváth Béla vezetésével működő Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság is. Így a Könyvek Könyve áll a két és fél napos konferencia középpontjában. A négy történelmi egyház vezető személyiségei, a Magyar Tudományos Akadémia, az Irodalomtörténeti Intézet, a Vallástörténeti Intézet munkatársai az evangélium korszerű értelmezése mellett a Bibliának az irodalomra, a képzőművészetre, a legújabb kori történelemre, a tudományra, a politikára és a mindennapok valóságára gyakorolt hatására is kitérnek. Miként a korábbi években, az idén is küldünk meghívót a Felvidékre, Kárpátaljára, a Vajdaságba – és persze Erdélybe.