stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2008 Március

„Szóljon hozzá ön is!”


Illyés Zsuzsa

 

A Blogkritika létmódjáról és életképességeiről

 

Nyomtatott könyv vagy inkább online irodalom? Blogkritika vagy inkább folyóirat? Irodalomelmélet vagy gyalázkodó, néhány karakternyi vélemény? Az új könyvek végtelenbe tartó listájától és a róluk született tonnányi kritikától eltekintve a 2007-es év egy új, fölöttébb izgalmas fejleménnyel szolgált mind az irodalomkritikusok, mind az olvasók, mind a szerzők kíváncsiságának. A tíz évvel ezelőtt lezajlott kritikavita után, úgy tűnik, újra beérett valami, vagy legalábbis pattanásig feszítette a tűrhetőség korlátait az irodalom termelői és fogyasztói körében. Mi másról is lehetne szó, mint a Könyvesblogról és a körülötte kibontakozó újabb diskurzusról? Amikor a Litera.hu portál az év legizgalmasabb irodalmi eseményére, folyóirat- és internetes publikációjára kérdezett rá, többen is utaltak erre az újdonságra. A bomba úgymond július 4-én robbant, amikor Valuska László a Próbálgatjuk a játékrendszert1 című interjúban a Goldenblog versenyén már feltűnő Könyvesblog alapítójaként forradalmi kijelentésekkel rúgta be a labdát egyenesen a stadionba. A beszélgetés arra világított rá, hogy az önálló site, mely a Litera lapcsalád részeként lépett színre, a szélesebb olvasóközönséget célozza meg, a blogkritikát író szerzők nem függnek semmilyen irodalmi intézménytől, és nem kell „trendi argumentációkkal” alátámasztott „kedveseket írjanak sztárszerzőkről”. Az eseményeket a továbbiakban egy futballmeccs analógiájára próbálom meg rekonstruálni, kerülve a különböző álláspontok bírálatát – ezúttal a bemutatás, ismertetés a célom. A játszma különlegessége nemcsak aktualitásából adódik (ennek összetevőire a későbbiekben térek ki), hanem a felcserélt szerepek, a sokrétűség, illetve a felcserélt funkciók működ(tet)éséből is. Konkrétan meghatározva: a meccs színhelye ezúttal nemcsak egy események lezajlásához kínálkozó tér (internet), hanem téma is, a nézők, akik ebben az esetben az olvasók, egyúttal játékosok is, a labda, mely az irodalomkritika, irodalom kérdése, olykor a szerzőt (aki a kapus szerepét játssza), olykor pedig magukat a néhol önellentmondásba keveredő kritikusokat találja el. A folytatás nem sokat váratott magára: Dunajcsik Mátyás Az olvasó lázadása2 című írásában, mielőtt visszarúgta a labdát, továbbgörgette azt néhány gondolatmeneten az olvasó, az irodalomkritikus szerepét és a blogkritikát illetően. Meglátása szerint az irodalom belterjességének, a szakmai beszédmód túlsúlyának, a mindentől való függetlenedésnek a problémáját nem lehet szőnyeg alá söpörni, mindezek mögött súlyos okok húzódnak meg. Befolyásoló tényezőként hatnak az oktatás, a tájékoztató jelleggel szemben olykor baráti kapcsolatokat előtérbe helyező irodalomkritika és nem utolsósorban a kritika nyelve. A feszültséget szó nélkül nem hagyó közönség ezt követően a Könyvesblog oldalán elindított hét kérdésből álló kérdőív nyomán írhatta ki véleményét, és vitatkozott is 37 komment erejéig. Bár az online irodalom és a róla való online beszéd sokak számára a gyors visszacsatolás lehetőségét jelenti, meg kell állapítanunk, hogy a sebesség ezúttal sem csak a reakciók érkezésében fejtette ki hatását, hanem a félreértések számában is. A Literán közölt újabb vita3 ezért már nem egyénenként, hanem egy közös beszélgetés formájában szólaltatta meg Rácz I. Pétert, Valuska Lászlót, Dunajcsik Mátyást, Sári B. Lászlót és Pollágh Pétert. A vita kanyargós útjai az irodalmi berkeken belül nemegyszer az olvasóra tértek vissza: nyelvével avagy véleményével uralkodik-e a kritikus az olvasón, hogyan lehet eladni egy kritikát, külföldi irodalmakkal mennyire van kapcsolatunk, illetőleg ki(k)ből válhat potenciális kritikus, stb.? Mindezen kérdések két dimenziónak a korlátait feszegetik: a nyomtatott és internetes világ határait, ezen belül pedig a blogkritikákra fektetnek hangsúlyt. A magyar kritikai életet érintő válságdiagnózisokat, valamint a Könyvesblog posztjainak hatását és működését Tófalvy Tamás És nem is kell hozzá blog4 című írásában kísérelte meg újabb értelmezésben leleplezni, mely az ördögi kör újabb görbéit vetítette ki. Az előzőekben felvázolt nézőpontok alapján, ami kijelenthető, hogy a Könyvesblog stílusát, céljait, funkcióját tekintve úgy tűnik, mégsem olyan egyszerű a probléma, mint amennyire látszik. Annak ellenére, hogy ez az oldal is egyféleképpen a blogoszféra robbanásának egyik megnyilvánulása, az irodalmi életben többet és többen beszélnek róla, mint szokás. Egyesek nyelvezetét, szerkesztetlenségét, szabadságát és személyességét bírálják, mások éppen a gátlástalanságát értékelik, a vélemények azonban minden esetben ingadoznak: halálra nem ítélik, de létmódját tekintve tartózkodnak végső szentenciát mondani fölötte. A kétségek elsősorban talán abból a sokféle technikát és médium-nyelvet ötvöző szétszedhetetlen káoszjellegből fakadnak, mely újra meg újra változtatja színeit és kritikusi-recenzensi hangját. Mindenesetre megállapítható, hogy az oldal eseményeit követni kívánó olvasó unalma ebből a térből a legnagyobb hatállyal van kitiltva, ugyanis az új könyvekre, szerzőik életére, általános irodalmi jelenségekre vonatkozó információk kb. ugyanolyan gyorsan pörögnek, mint a bulvársajtó címoldalain a reklámhirdetések. A témák és szövegek rendkívüli változatossága olykor azt a képzetet kelti a bármiben is tájékozódó olvasóban, hogy akárcsak a kereskedelmi piacon, a kínálat a kereslet függvényében növeli hozamát. Bár a blogkritikák szerzői önálló véleményük megszólaltatására alakították ki a fórumot, nemegyszer esnek át a ló túlsó oldalára azáltal, hogy a legmenőbb könyvek kiválasztásán túl a legvonzóbb szempontokat (kulturális sokszínűség, multimedialitás stb.) futtatják újra meg újra, kielégítve ezáltal az irodalom felszínesebb terén minél szélesebb spektrum kialakítására törekvők elvárásait. A piac hasonlatával élve, az oldal ebből a szempontból remek példa a magyar irodalom képének exportjára, valamint a külföldi művekkel kapcsolatos információk importjára. A blog előzményének tekinthető www.quart.hu zeneportált5 vizsgálva, a Könyvesblog néhol provokatív címmel ellátott kishíreiben a szenzációhajhászás jelensége önmagától talál magyarázatra. Ugyanakkor ha reakcióinak (kommentjeinek) jelentős számát vesszük figyelembe (1–37-ig), első látásra egy gördülékenyen működő diskurzussal találjuk szembe magunkat, egy olyan irodalmi témákról való társalgásról, amelyben a felek állandó visszacsatolását semmi nem akadályozhatja meg. A kör azonban ezen a ponton kezd magába záródni és saját maga körül forogni, ugyanis a kommentek nickjei mögött majd minden esetben ugyanazon arctalan szerzők nyilvánítják ki véleményüket, egymásnak passzolva a labdát, azaz a véleményalkotás vonzó kihívását. A Valuska László által megfogalmazott irodalmi belterjesség, mely az irodalomkritikusok körében dúl, és szakmai nyelvével, vonatkoztatásaival kiszorítja az olvasót, itt ugyanúgy ismétlődik meg, azzal a különbséggel, hogy itt az események kicsiben, egy-egy eseményre, rövidebb komment-beköpésre korlátozódnak. A cél megvalósul, ugyanis a blogkritikában felmerülő témáról beindul egy beszélgetés, méghozzá szabadon, olykor mindenféle nyomasztó elméleti háttér nélkül, csakhogy egy idő után a felek kisajátítják azt, sőt pár komment után már csak beszólásaik egyetlen félmondatára, szavára kezdenek el reagálni, megfeledkezve az eredeti vita tárgyáról. A blog informális jellege abban az értelemben mozdul el pozitív irányban, hogy nemcsak a magyar irodalom híreiről, hanem az egész világirodalom eseményeiről tudósít néhol objektivitásra törekvő, néhol pedig meglehetősen szubjektív stílusban. Akadnak írások, melyeknek sikerül a kettőt szerencsésen is ötvözni. Ezt igazolja például egy január végén megjelent, A hüzün lényege6 című írás, mely Orhan Pamuk Isztambul című regényolvasatának első benyomásait térképezi fel. A műfaji behatárolást (városregény) néhány kultúrtörténeti vonatkozás kíséri, majd rögtön átcsap a szerző a személyes fantáziálás vonalaira: a könyvről alkotott értékítéletét a főszereplő életébe való belehelyezkedés révén körvonalazza, nemsokára pedig egyfajta nemzeti párhuzam is előbukkan. „Attól tartok, nekünk aligha kell megvilágítani, milyen érzés lehet ez, a magyarok hírhedt nemzeti rosszkedve gyanúim szerint hasonlít a török deprimációhoz.”

A szenzációkat kiemelő írások esetében megjegyzendő ugyanakkor, hogy a közölt információk nem mindig hitelesek teljes mértékben. Az Öngyilkos magyar szerzők7 című összeállításban például, amely egy világirodalmi nagyokat felvonultató írás mintájára készült, egy későbbi kommentből derül ki, hogy öngyilkossága évében Szilágyi Domokos már nem volt Hervay Gizella férje. Kérdésként merülhet fel ilyenkor, hogy a közös portálon, melynek vannak szerkesztői, valójában hogyan folynak át az adott szövegek, másrészt viszont egy különös jelenségnek vagyunk szemtanúi, hiszen ilyenkor a nézőközönség is belerúg a labdába észrevételeivel, és olykor perceken belül tisztázódnak a félreértések, így nem kell hetekig várni, míg egy javítás és a szerkesztői bocsánatkérés megérkezik.

A labdarúgó-mérkőzés, mely a Könyvesblog felületén játszódik, kétségtelenül izgalmas szórakozást kínál mind a pályáról, mind a lelátóról nézve, és bár Esterházyt idézve „a szó nem tör csontot, mondja Mikszáth. De.”, a Könyvesblog kapcsán meggondolandó, hogy irodalmi ízlésünket és élményeinket, megalapozatlan és megalapozott véleményeinket milyen szűrőn és milyen következményekkel engedjük át...

 

JEGYZETEK

1. Próbálgatjuk a játékrendszert. Interjú Valuska Lászlóval, a Könyvesblog alapítójával. http://www.litera.hu/object.3f4e0564-ef62-4938-801e-9b7e00b4641a.ivy, 2007. 07. 04.

2. Dunajcsik Mátyás: Az olvasó lázadása. In.: Magyar Narancs, 2007.08.06. XIX. évf., 33. szám, 40–43. http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15134

3. Kinek a...? minek a kritikája? Kritikus olvasók. http://www.litera.hu//object.79843495-b907-48a1-a399-54c7299a3599.ivy , 2007. 08. 31.

4. Tófalvy Tamás: És nem is kell hozzá blog. Adalékok az új kritikavitához.

http://www.litera.hu/object.9cad2648-aee4-4198-b755-987b2ac566f6.ivy, 2007. 09. 16.

5. Az oldal elsősorban négy rovatra – világ, jazz, pop-rock, elektronikus – koncentrál, emellett pedig híreket, sztárokkal kapcsolatos újabb eseményeket közvetít, mindezekhez a legkülönfélébb hozzászólások érkeznek.

6. Wolferl: A hüzün lényege. http://konyves.blog.hu/2008/01/31/a_huzun#more314052 2008.01.31. 09:47

7. Wendy: Öngyilkos magyar szerzők. http://konyves.blog.hu/2008/01/30/ongyilkos_magyar_szerzok#comments 2008.01.30. 12:00


+ betűméret | - betűméret