stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2008 Március

Két levél II. Rákóczi Györgyről


Gömöri György

 

Az első levél szerzője Mednyánszky Jónás, II. Rákóczi György diplomatája. A latin nyelvű levél (szövegét alább közöljük), keltezése Pozsony, 1657. február 10., s azt Mednyánszky Magnus Gabriel de la Gardie (1622–1686) svéd államférfihoz intézi.1 A levélnek két érdekessége van: benne az erdélyi követ jelenti, hogy Moszkva követe biztosította Rákóczit barátságáról, de felkérte, hogy maradjon független, szuverén uralkodó: „a fejedelem sem a lengyeleknek, sem a svéd király Őfelségének, sem a töröknek, sem a tatárnak ne legyen alárendelve.” Ekkor már II. Rákóczi György seregével elindult a havasokon át, „hallatlan árvizek között” Lengyelország felé, semmibe véve a Porta tiltását ettől a hadjárattól, s levelét Mednyánszkyhoz egy, a San folyó melletti lengyel kisvárosból írta. Mivel ekkor még Rákóczi szövetségben van a kozákokkal, Mednyánszky levelének az a kitétele, hogy a kozákok már Lwówban (Leopolis) vannak, elég fontos, arra utal, hogy Rákóczit lengyel protestáns főúri hivei már sürgetik, jöjjön minél előbb, alighanem félnek a kozákoktól. Végül a levél írója meleg szavakkal ajánlja barátját, Vitnyédi Istvánt mint olyan embert, aki bizalomra érdemes, s akinek mindent el lehet mondani. Más szóval Vitnyédi már a Wesselényi-összeesküvés előtt szoros kapcsolatban állt az erdélyiekkel.

Bár R. Várkonyi Ágnes felhívja a figyelmet az akkori európai hatalmak elvárásaira, kissé megpróbálva mentegetni II. Rákóczi Györgyöt,2 a szemtanúk egybehangzó véleménye szerint a lengyel háború nem volt népszerű Erdélyben. Petrityvity-Horváth Kozma például így ír erről: „kevés volt az haza fiai közül, aki jó kedvvel ment volna arra az országra hadakozni, de a kéntelenség elvitte.”3 Hiába próbálta beavatkozását a lengyel ügyekbe német nyelvű kiáltvánnyal igazolni az erdélyi fejedelem, „Universal”-ja, amit a lengyel rendekhez intézett 1657. január 28-i és február 17-i keltezéssel,4 az események nem igazolták várakozásait, és a svéd visszavonulás, illetve a lengyelek segítségére küldött császári segédcsapatok megérkezése után nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a játszmát elvesztette. A török által az erdélyiekre zúdított tatár sereg aztán gyászos kalanddá változtatta a nagyravágyó fejedelem rosszul előkészített hadjáratát. II. Rákóczi György nemcsak Krakkót, hanem saját fejedelemségét sem tudta megtartani, és a lengyel korona utáni sóvárgása végső soron saját bukásához és Erdély megállíthatatlan hanyatlásához vezetett.

A másik II. Rákóczi Györggyel kapcsolatos levelet egy fiatal angol tudós írta, Isaac Barrow, Konstantinápolyból. Barrow 1649-ben lett a cambridge-i Trinity College Fellowja, és néhány évvel később, a cromwelli időkben hagyta el az angol egyetemi várost, hogy külföldi utazások során szerezzen tapasztalatot. Barrow-t különösen a matematika és a fizika érdekelte, és utazásaira évi 16 font sterling segélyt kapott kollégiumától, azzal a feltétellel, hogy rendszeresen beszámol levélben tanulmányairól és tudományos előmeneteléről. 1655-ben Párizsba utazott, de kissé csalódott a Sorbonne matematikusaiban, s innen 1656 februárjában Firenzébe távozott, majd néhány hónappal később hajóval elindult Törökországba. Kalózok támadták meg a hajóját, de végül is megérkezett Szmirnába, ahol hét hónapig vesztegelt, mielőtt módja nyílott Konstantinápolyba folytatni útját. Itt az angol követ, Sir Thomas Bendish vette pártfogásába, de rajta kívül anyagi segítséget kapott egy Sir Jonathan Dawes nevű londoni kereskedőtől. Barrow 1658 végéig maradt Konstantinápolyban, ahonnan kalandos úton, Velencén és Németországon át jutott vissza Angliába. A Restauráció meghozta szerencséjét: először a görög nyelv professzora lett Cambridge-ben, majd 1662-ben a geometria professzorának hivták meg a londoni Gresham College-ba. Innen később visszatért Cambridge-be, s bár ottani matematikai tanszékéről lemondott Isaac Newton kedvéért, pár évvel halála előtt még megválasztották a Trinity College igazgatójának. Ő kezdeményezte a kollégium ma is fennálló, ún. Wren könyvtárának az építését. (Barrow síremléke, a kollégium kápolnájában, a szebbek közül való.)

Isaac Barrow latin nyelvű levelét a Trinity College igazgatójának és a kollégium tagjainak 1658 augusztusában írta – lehet, hogy azt fel is olvasták a külföldi hírekre szomjazó tudósoknak, vagy kézről kézre adták a kollégiumban. Nyomtatásban is fennmaradt, méghozzá John Ward könyvében, amit a Gresham College tanárairól írt, a folió méretű, terjedelmes könyv függelékében.5 Itt Barrow beszámol a Porta aktuális problémáiról, köztük Erdély helyzetéről, illetve az ellene indított török–tatár hadjáratról. „A háború oka az”, írja Barrow, „hogy Rákóczi (Ragotsi) fejedelem, a török adófizetője (stipendiarius) önhatalmúlag megtámadta Polóniát, meg akarván szerezni magának a koronát.” Ezt a sérelmet a Porta nem hagyhatta megtorolatlanul, ezért csapatai már beütöttek Erdély területére. Mivel az erdélyiek könyörgéseikkel semmit sem értek el, most keményen ellenállnak a töröknek. „Mindeddig nincsen semmi biztos hír a harc kimeneteléről.”6 Lehetséges, mondja Barrow, hogy az aleppói lázadás miatt a töröknek nem sikerül teljesen lebírnia Erdélyt, mivel hadi erejének egy részét leköti az utóbbi konfliktus. Sajnos ez a remény, mint tudjuk, hiúnak bizonyult – 1658 nyarán a török behatolt Erdélybe, és a nagyvezér „egész Erdélyt tűzzel és vassal dúlni kezdte a tatárok és a hozzájuk csatlakozott népek megszámlálhatatlan söpredékével”. Bethlen János, aki ezt a mondatot leírta, még keserűen megjegyzi, hogy Rákóczi fejedelem, bár korábban megesküdött rá, hogy ellenáll a töröknek, sem Erdélynek, sem az ekkor feladott Jenő várának nem nyújtott segítséget, s a török–tatár támadás következtében „Erdély nagyobb és jobb része elpusztult és hamuvá tétetett”.7

 

Mednyánszky Jónás levele

Ego hac Posonium veniens, hic per tres dies moratas sum, expectabam quidem et aliqua recentiora nova habere potuissem forte per Dominam Szunyogh (?) V(est)ra etiam Ill(ustr)is. Dominatio mihi aliquid novi ex Borussia transmissura est, quem audio die crastina Vienna discessarum: hic Posonii accepi literas Princepsis, sub dato vs. Sani ex oppido Viszhe, in quibus significat, quod Legatus Mosci, nunnulla bono varia exhibens Principi, amicitiam eius exposcat, simal etiam roget, ut Princeps nec Polonis, nec Ser(enissi)mo Regi Sveciae, nec Turcae, nec Tartaris subsidio sit, sed re(m) gerit Princeps, quod habuit responsum, de quo posthac scriptarus est. Super addit Princeps, quod Cozacki iam attigissent Leopolim, et proceres Poloniae quod rursum obviam Principi miserint, et nihil aliud quam protectionem eius implorent: Post hac et quaequnque nova habere potero, communicare (egy szó áthúzva) cum V(est)ra Ill(ust)re non praetermittam. Habeo Sopronii specialem et sincerissimum amicum D(omi)num Stephanum Vythnedi, quem in summa sinceritate et confidentia V(est)rae Ill(ust)ri commendo, et rogo, ut cum sua Dominatione bonam et sinceram correspondentiam habere, et quaevis communicanda confidenter et secure communicare dignetur; si sua Dominatio in propria persona V(est)ram Ill(ust)rem convenire non poterit, et per Emissarium suae Dominationis ea (omn)ia secure praestare poterit. De reliquo V(est)rae Ill(ust)ris maneo.

Addictimus Servus

                                                                                    Jonas Medniansky

Posonii die 10 Febr. AD 1657

 

JEGYZETEK

1. Riksarkivet, Stockholm, jelzete: La Gardie gyűjtemény, Serie C.1,Vol.E/1498.

2. R.Várkonyi Ágnes: Europica varietas – Hungarica varietas. Akadémiai Kiadó, Bp., 1994. 85.

3. Magyar gondolkodók, 17. század. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979. 1039.

4. Példányai Wolfebüttelben (RMK III:6371) és az  uppsalai Karolina könyvtárban

5. „An Appendix Consisting of Orations, Lectures and Letters Writ(t)en by the Professors”, John Ward, The Lives of the Professors of Gresham College. London, 1740. 39–43.

6. Ward: i. m. 43.

7. Bethlen János: Erdély története 1629–1673. Ford. P. Vásárhelyi Judit. Balassi Kiadó, Bp., 1993. 37.


+ betűméret | - betűméret