stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2008 Március

Fejest a blogoszférába


Ferencz Enikõ

 

A blogok retorikája, közössége és kultúrája

 

„Szintén közkívánatra szeretnénk megválaszolni a kérdést, hogy hogyan lehet hivatkozni a cikkeket. Ez egy szöveggondozott esszégyűjtemény, és a bejegyzéseket úgy kell tekinteni, mint egy szerkesztett kiadványt, amely online elérhető” – írják a szerkesztők, mellékelve a hivatkozási példákat.

A megjegyzés meglehetősen szokatlanul hat, hiszen ha egy szerkesztett és szöveggondozott gyűjteményről van szó, akkor akadémiai közegben általában nem okoz fennakadást a hivatkozás mikéntje. Sőt ma már az internetes adatbázisokon keresztül elérhető szürke irodalom hivatkozási kánonja is megnyugtatóan kialakult.

Ennek ellenére a megjegyzés mégis indokolt: a szövegek ugyanis egy blogon találhatóak. Ami viszont azt is jelenti, hogy nem rendelkeznek azokkal az egyértelmű garanciákkal, amelyek alapján kétségek nélkül akadémiai színvonalú szövegekként kezelheti a tartalmat az arra látogató.

Ebben az értelemben az Into the Blogosphere (http://blog.lib.umn.edu/blogo-sphere) című gyűjtemény mindenképpen figyelemre méltó. Első megközelítésben talán azt mondhatjuk, hogy egy sajátos, kísérleti jelleggel létrejött hibridképződménnyel állunk szemben: olyan gondozott esszégyűjteménnyel, amely a blogolás ethoszában fogant, emellett azonban az akadémiai követelményeknek megfelelő szakmai kritériumoknak vetették alá, illetve vélhetően olyan elméleti megfontolásokat tartalmaz, amelyek néhány év távlatából is érdeklődésre tarthatnak számot. Hiszen az vitathatatlan, hogy amennyiben a blogokra az azonnali publikáció lehetőségeként gondolunk, akkor egy 2005 áprilisában keletkezett anyag ősréginek számít, kísérlet jellege és a szövegek intenciója miatt azonban úgy vélem, megéri egy kicsit morfondírozni fölötte.

Azt persze nem merném állítani, hogy itt olyan jelenségről van szó, amely a könyvkiadás forradalmi megújítását célozná. Talán inkább attól válik érdekessé, hogy a blogoszféra e szakmai kommunikáció demokratizálásának a lehetőségét is hordozza, ha nem válik is ebben a formában mindennapi gyakorlattá.

Úgy tűnik, a szerkesztők és szerzők maguk is leginkább ekként tekintenek a végeredményre. A technikai-formai kivitelezés egy-egy aprócska, jól elhelyezett fricska a Gutenberg-galaxis orrán és az internetén egyaránt, amely azonban nem lépi túl az illendőség határait.

Az előbbi vonatkozásban a hagyományos könyvkiadással szemben az elektronikus publikáció sebességének előnyét élvezi, élhet a web hipertextuális természetéből fakadó lehetőségekkel, valamint a weblog nyújtotta sajátos írásmód előnyeit is saját céljai szolgálatába állíthatja. Az online kommunikáció eddigi formáihoz képest specifikumként említhetjük, hogy a blogok megelőzik a kommunikatív gyakorlatok intézményesülését, és egy olyasfajta írásnak és olvasásnak engednek teret, amely sokkal együttműködőbben van megkonstruálva, mint bármely más terek a hálón, hiszen a bloggerek szabadon linkelnek, személyes kommenteket helyeznek el, ezáltal gyarapítva egymás tartalmait.

Ugyanakkor azáltal, hogy az oldalon megjelenített tartalom egy hagyományos blog formai elemeit hordozza – blogringet, kommenteket tartalmaz, a bejegyzések fordított kronológiai sorrendben szerepelnek rajta –, a nyitottság hatását kelti, explicitté téve, hogy a szerzőket és szerkesztőket valóban a gondolatok megosztásának, megvitatásának szempontja vezeti.

Az utóbbi tekintetében a minősített tartalmakhoz a hálón való hozzáférés kialakult gyakorlatát kérdőjelezik meg e gesztus erejéig, emlékeztetve a kezdeti, internethez fűzött reményekre, amikor még az információhoz való korlátlan és mindenkit egyformán megillető hozzáférés demokratikus világa eljövetelének örvendeztek lelkes hívei. Az All Rights Reserved logikája helyett a Some Rights Reserved lehetőségét kínálják új alternatívaként, amely az előbbivel szemben az anyagok részleteikben avagy teljes terjedelemben való másolási jogát a közre bocsátja. E lépés mindenképpen kérdésessé teszi az intellektuális tulajdonlás vonatkozásában a szerzőség tényéből fakadó jogosultságokat, illetve az információhoz való hozzáférés korábban leszögezett metódusait.

Ha eleddig bárkiben is felötlött volna a gyanú, hogy a szóban forgó gyűjtemény témája valami egyéb, mint a blogoszféra, akkor azt most sietve eloszlatom. Hozzáteszem, a szerzők meglehetősen sokoldalúan közelítenek e fiatal és talán (hogy megidézzem az akadémiai szkepszist) nem is időtálló képződményhez. Érdeklődésüket alapvetően a weblog mint olyan új online kommunikációs eszköz keltette fel, amely új lehetőségeket nyit meg az internet előtt, hogy valóban retorikai tereppé válhasson. A gyűjteményben szereplő tanulmányok mindegyike megad valamiféle definíciót a weblog mibenlétére vonatkozóan, amelyek többnyire átfedést mutatnak a tekintetben, hogy a műfajt a legegyszerűbben a formai és funkcionális jegyekkel lehet körülírni. Ennek megfelelően olyan, gyakran frissülő weboldalnak tekinthetjük, amely naplószerű hatást kelt.

A tartalmi ismérvekre koncentráló meghatározások esetében egy rendkívül heterogén közeggel állunk szemben, hiszen a blogfelület felhasználási módjainak elvileg a képzelet szab csupán határokat: tartalmazhat naplószerű élménybeszámolókat, visszaemlékezéseket, poénokat, reflexiókat, fotókat, hantákat, esszéket. Lehet teljesen ötletszerű tartalommal feltöltött, lehet azonban tematikus, kifejezheti a szerző sajátos érdeklődését valamely téma iránt.

Az esszék a weblogokat alapvetően retorikai artefaktumokként közelítik meg, és azok diszkurzív, vizuális, szociális és egyéb kommunikatív aspektusait áttekintve olyan lehetséges felhasználási módokra világítanak rá, amelyek (az erdélyi blogoszféra háztáján legalábbis) egyelőre elszigetelt gyakorlatnak számítanak, de potenciálisan akár jelentékenyebbé is válhatnak. Politikusaink például meglehetősen hamar felismerték a weblogok nyújtotta előnyöket, és ma már egyre gyarapodó számban blogolnak. Ezzel szemben az akadémiai közeg nyitása, úgy tűnik, még várat magára.

A másik, legalább ennyire izgalmas kérdés a blogolás pedagógiai felhasználásának esélyeit firtatja. A retorikai és írástechnikai kérdések kutatói szintén gyümölcsöző lehetőségként tekintenek a weblogokra, kiemelve azoknak a kompozíciós pedagógiában való hasznosíthatóságát. Kevin Brooks, Cindy Nichols és Sybil Priebe egy empirikus kutatás eredményeiről számolnak be. Kétségtelen, hogy a weblog nem csodaszer, de mint általános írásgyakorlatot érdemes folytatni, hiszen az oktatók számára hasznos segítséget nyújthat, ha képet alkotnak hallgatóik általános tudásáról, ugyanis ezáltal is lehetőség nyílik orientálásukra és motiválásukra. E tekintetben különösen a filter- avagy szűrőblogolást tekintik izgalmas feladatnak, hiszen elméletileg intellektuálisan igen gazdag műfajnak számít, annak ellenére, hogy komplexitása egy viszonylag egyszerű, a linkek felsorakoztatásán és azok elemzésén alapuló szerkezet mögé rejtőzik.

Meredith Badger a blogok textuális és vizuális elemeinek egymásra hatását kutatja, míg Scheidt és Wright egy véletlenszerűen kiválasztott minta alapján a blogoszféra vizuális trendjeit tanulmányozza. A weblogok műfaji besorolásának kérdésében további izgalmas észrevételeket fogalmaz meg Carolyn Miller és Dawn Shepherd (Blogging as Social Action. A Genre Analysis of the Weblog; a cikk magyarul is elérhető már Péter Zoltán fordításában a www.ahet.ro-n). A blogok retorikai konvencióként lényegében a posztmodern identitás destabilizáltságának ellenmozgalmaként hatnak. „Egy olyan kultúrában, ahol a valóság egyszerre publikus és mediatizált, a blog »reálissá« teszi az én kísérleteit, hogy a kapcsolatépítés, az önkifejezés, önfeltárás révén ellenálljon a töredezettség erőinek.” Ilyen értelemben a „blog mint műfaj hozzájárul az én művészetének kiteljesítéséhez”.

A blogoszféra aktuális és potenciális kiaknázási lehetőségei, valamint a blog mibenlétét célzó behatárolási kísérletek mellett azonban további, a hatásmechanizmusokra vonatkozó kérdések is helyet kapnak.

A tudományos kutatás számára a blog mint online felület igazán figyelemreméltóvá 2003 után vált: ekkor kezdődött el a blogtémájú konferenciák szervezése, amelyeken többnyire a blogolás hivatalos újságírásra gyakorolt hatását tematizálták (Digital Arts and Culture Conference in Melbourne) főként az iraki háborús blogok vonatkozásában. E gyűjteményben szintén több szerzőt foglalkoztatnak a blogjelenség tömegkommunikációs összefüggései, illetve ehhez szorosan kapcsolódva a nyilvános és a privát szféra egymáshoz való viszonyának átértelmeződése, valamint e jelenségösszefüggések politikai és társadalmi következményei.

Jason Gallo amellett érvel, hogy a blogok lényegében kiegészítik, semmint felülírják a hagyományos újságírást, és a legkevésbé sem okoznak tartós változást a hírek kiválasztódásának folyamatában. A blogokat a tradicionális újságírás vonatkozásában elemezve Brian Caroll az előbbi által képviselt értékeket (hitelesség, méltányosság, pontosság és széleskörűség) összehasonlítja a blogok által közvetített értékekkel, mint amilyen a vita, a kölcsönhatás, a dialógus és a kölcsönösség. Azt sugallja, hogy a hagyományos nyomtatott újságírás előnyt kovácsolhat ezen értékeket kombinálva, és igazodhat a blogoszférához annak közösségi ethoszát tekintve.

Ez utóbbi azonban szintén kérdéses kategória: miféle közösségiséggel jellemezhető a blogoszféra? Hogyan tekinthetünk egy közösséget létezőnek abban az esetben, ha tagjainak többsége soha nem találkozott, se nem kommunikált egymással? Kétségtelen, ez a csoport nem írható le a hagyományos ismérvekkel, mégsem mondhatjuk azt, hogy nem létezik. Graham Lampa az Imagining the Blogosphere. An Introduction to the Imagined Community of Instant Publishing című tanulmányában e kérdés kapcsán a Benedict Anderson által a nemzetekre vonatkozó meghatározást alkalmazta a bloggerek közösségére. E definíció értelmében minden közösség, amely nem közvetlen kapcsolaton alapul, bizonyos értelemben elképzelt közösség. A regény és az újság volt az a két médiaforma, amely technikai eszközöket szolgáltatott egy olyasfajta elképzelt közösség reprezentációjára, mint a nemzet. A weblogok a reprezentációk azonnali elektronikus termelésére és fogyasztására szolgálnak. Úgy tűnik, az újfajta „elképzelt közösség” a blogoszféra által meghatározott. A hipertext és a web természete miatt a bloggereknek megvan a lehetőségük arra, hogy olvasóikkal ne csak a véleményüket osszák meg, hanem emellett egy klikk távolságra helyezzék azokat az információforrásokat is, amelyekre alapozva formálták véleményüket. A bloggerek közötti erőteljes interperszonális kapcsolat híján a blogoszféra magját egy aktív, bevonódott bloggercsoport alkotja, amelynek tagjai bejegyzéseket készítenek, kommenteket helyeznek el, gyakran linkelnek, létrehozva ezáltal egy konverzációs közösség velejét.

E tanulmány szerzője ugyanakkor él a feltevéssel, hogy a blogoszférának azáltal, hogy elősegíti a laikusok bekapcsolódását a nemzeti és nemzetközi eseményekről, eszmékről, folyamatokról való beszélgetésbe, egyfajta demokratizáló hatása van, amely a megosztott tapasztalat élményét idézheti meg.

A blogokkal kapcsolatos állásfoglalások és a bennük rejlő lehetőségekre vonatkozó víziók rendkívül változatosak. Akadnak, akik amellett érvelnek, hogy a blogok az információhoz való hozzáférésünket, illetve a hálón való kapcsolatteremtés módját forradalmasították. Egyesek odáig menően optimisták, hogy a blogok felhasználóbaráttá válásának momentumát úgy tekintetik, mint az egalitárius modell megvalósulásának ideális terepét, ahol a blog eszközt szolgáltat rá, hogy a weben mindenki hangja egyformán hallható legyen. Mindenesetre kevés empirikus igazolásunk van arra nézve, hogy a blogoszféra valóban „demokratikusabb” volna.

Susan C. Herring, Inna Kouper, Lois Ann Scheidt és Elijah L. Wright feminista megközelítésű, Woman and Children Last. The Discursive Construction of Weblogs című tanulmányukban egy tartalomelemzés eredményeiről számolnak be, paradox helyzetre mutatva rá. A mennyiségi felmérések alapján úgy tűnik, a nemek blogoszférában való jelenlétére vonatkozóan a mutatók kiegyensúlyozottak, ennek ellenére a köztudatban mégis jellemzően a felnőtt férfiak által írott blogok élveznek kitüntetett pozíciót a nők és a serdülők csoportjával szemben. A magyarázat viszonylag egyszerű: a média és a kutatók által felkapott, illetve a bloggerek által is népszerűnek ítélt blogok az ún. filterblogok, azaz szűrő-blogok, amelyeken elsősorban közéleti-politikai eseményeket tematizálnak. Ezek szerzői pedig nem mások, mint a felnőtt férfiak. E blogokhoz értelemszerűen több link vezet, mint a személyes naplóként funkcionáló, általában nők és fiatal serdülők által vezetett oldalakra, hiszen az előbbiek szélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot, lévén hogy közlendőjük élesebben elválik a személyes kapcsolatok szférájától. Mindemellett az is gyakran előfordul, hogy a naplójellegű blogok egyáltalán nem tartalmaznak linkeket. Úgy tűnik tehát, konkludálnak a szerzők, hogy az offline társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődnek a blogoszférában.

E néhány kiollózott példával közel sem merítettem ki az Into the Blogosphere-ben szereplő közelítésmódokat: nem esett szó a szintén magas teoretikus érdeklődésre számot tartó (három esszé tárgyául is szolgáló) habermasi nyilvánosságmodellnek a blogoszféra vonatkozásában történő áttekintéséről, illetve a webloghoz mint irodalmi műfajhoz való viszonyulás kérdéséről, valamint az identitáskonstitúcióban játszott szerepének empirikus felmérését célzó írásokat is mellőztem. Mindezek áttanulmányozását az érdeklődő olvasóra bízom, és javaslom, hogy tekintsük a fentieket inkább olyan példaként, amely a blogoszférához való szakmai jellegű odafordulást illusztrálja. Ez az érdeklődés ma már egyre nagyobb teret kap: világszerte gyarapszik a nemzetközi blogkonferenciák száma (például http:// blogtalk.net), egyre több kiadvány foglalkozik a jelenség szisztematikus elemzésével. Kétségtelen, hogy tájainkon az e téren végzett kutatások még váratnak magukra, helyt adva egy rövid távon minden bizonnyal hamarabb megválaszolható kérdésnek, nevezetesen annak, hogy milyen lesz az első közismert szakmai blog, melyet az erdélyi akadémiai szféra tagjai  hoznak létre. A naplójellegű blogoktól kezdve a videoblogokon át közéleti-politikai és médiablogokig változatos tartalmakkal találkozunk az erdélyi blogskálán. Közöttük elvétve akadnak már olyan akadémikusok, akik blogolnak, de az a benyomásom, hogy a köztudatba még nem tört be a blogok széles körű, akár oktatásban, akár szakmai fórumokon történő felhasználásának a konkrét lehetősége.

De miért is kellene blogolnia az erdélyi bölcsésznek, társadalomtudósnak? Kétségtelen, nem azért, hogy elismerést szerezzen a szakmától. Kulcsár Zsolt pszichológus igen szellemesen jegyzi meg: „a szakmai blog a kutató homokozója, ahol gondolatait, ötleteit formába öntheti és ütköztetheti” (www.crescendo.hu). Talán ezért. (http:// blog.lib.umn.edu/blogosphere/)


+ betűméret | - betűméret