stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2008 Március

A civil média és lehetőségei


Botházi Mária

 

Fórumok, blogok, wikik

 

Már a fogalom megjelenésekor a participatív újságírás kapcsán a szakma forradalmi megújhodását, a hagyományos szerkesztőségek csöndes kimúlását is elképzelhetőnek tartotta néhány merész médiaguru, mára mégiscsak úgy tűnik, nem kell (emiatt legalábbis) munkanélküliségtől tartaniuk a profi újságíróknak. Az eddigi tapasztalatok szerint – amint azt józan mérlegelés nyomán várni lehetett – a mainstream média nélkül életképtelen az állampolgári hírgyártás. Mindez persze a nyugati, főként angolszász sajtóra értendő, a honi magyar sajtó – és persze a társadalmi-gazdasági-kulturális közeg, amely körülöleli és meghatározza – nem kedvez a civil újságírásnak, bár példákat találunk annak megjelenésére. (Említhetjük Könczei Csilla szekusblogját1 – bejegyzései vezető anyagokat eredményeztek a sajtóban.)

Az angolul participatory vagy citizen journa-lismként megnevezett fogalomra (újabban crowd powered journalismként is emlegetik) egyelőre nem született általánosan használt magyar megfelelő, participatív, részt vevő és civil újságírásként egyaránt jelölik, sőt többfelé fordítják állampolgári vagy polgári újságírásként is, de utóbbit – minthogy a magyar köztudatban politikai asszociációkat kelt – nem látom szerencsésnek használni. A jelenség leírására tankönyvízű meghatározást is segítségül hívhatunk, a témának szentelt We media2 című munkájában Shayne Bowman és Chris Willis a következő definíciót adja meg: „a részt vevő újságírás egy állampolgár, illetve az állampolgárok egy csoportjának aktív szerepvállalása a hírek és információk gyűjtésének, tudósításának, elemzésének és terjesztésének folyamatában. E részvétel célja a demokrácia által megkövetelt független, megbízható, pontos és széles körű információk szolgáltatása.” Az alulról építkező, demokratikus sajtó e lehetőségének egyik leglelkesebb híve Dan Gillmor We the media3 című könyvében, melyet Pécsi Ferenc, azaz Pollner a HVG-n közölt médiablogjában4 egyenesen a civil újságírás kiáltványának nevez. Szerinte az új műfaj lényege, hogy az olvasók tájékozottabbak az újságíróknál. Az internetnek köszönhetően az „egy-az-egyhez” (telefon) és az „egy-a-sokhoz” (újságírás) mellett megjelent a „sok-a-sokhoz” kommunikáció, amely lehetőséget ad arra, hogy ne csupán a kiválasztottak döntsék el, mi a hír, illetve hogy mi kapjon nyilvánosságot. Az igencsak optimista elgondolás szerint „az olvasók együttesen többet tudnak, mint a média professzionális művelői”, ezért bevonásuk megoldást jelenthet a hagyományos sajtó hibáinak – szubjektivitás, irányított hírközlés, egyoldalúság, érdekelvűség – kiküszöbölésére.

A sajtó fejlődését és szerepét mindig a gazdasági-társadalmi-technológiai változások befolyásolták, ez történt a távíró, a rádió és televízió megjelenésekor is: az újságolvasó sajtómunkássá válásának lehetősége is nyilvánvalóan az új technológiákból fakad. A jelenséggel foglalkozó szerzők5 négy fórumot összegeznek, ahol a részt vevő újságírás gyakorlata fellelhető, így a beszélgető csoportokat (különböző fórumok, csevegő-szobák), a felhasználók generálta tartalmakat (például a különböző szavazógépek), weblogokat, közös publikációkat (például a Wikipédia) és a peer-to-peer csatornákat (mint az Instant Message-ek – ilyen a széles körben használt Skype vagy Yahoo Messenger, illetve ide sorolják az sms-eket, mms-eket is). A besorolásnak ugyanakkor nem sok értelme van: a részvétel egészen egyszerűen az internet természetéből fakad, megjelenési fórumai az aktuális internetes hullámok/lehetőségek/szolgáltatások köré csoportosulnak. Dr. Galántai Zoltán jövőkutató az állampolgár-riporterséget a szabad szoftverrel állítja párhuzamba.6 Rávilágít arra, hogy a Linux operációs rendszer vagy a „nyílt forráskódú információn” alapuló Wikipédia ugyanazon az analógián alapszik, mint a részt vevő újságírás.7 Erre épül a számítástechnikával foglalkozó amerikai Slashdot,8 amely az információs portál és a blog sajátos ötvözete – a Slashdot nyitott, elvileg bárki publikálhat rajta, de a beérkezett írások szigorú szerkesztői szűrőn mennek keresztül. A cikkekhez közvetlenül kapcsolódó hozzászólásokkal az olvasók aktívan részt vesznek a lap tartalmának alakításában. A nyílt forráskódú újságírás fogalma ugyanakkor nem fedi a civil újságírásét, mutat rá Pollner,9 előbbi több önkéntes közreműködő együttműködéséről szól, míg utóbbi leginkább a helyi ügyekről történő civil tudósítást jelenti. A civil újságírás kivételes sikereként szokás említeni a dél-koreai kezdeményezést, a OhMyNewst:10 a hetedik éve működő rendkívül népszerű híroldal (ennek fokmérője lehet, hogy a 2002-es elnökválasztás után az ország frissen beiktatott elnöke a lapnak adta első nyilatkozatát) teljes egészében civil újságírókra épít. A lapba bárki írhat, a lakossági riporterek száma az oldal adatai szerint meghaladja a negyvenezer főt, de a beérkező anyagokat szigorúan megszerkesztik, az írásokat 65 újságíró szerkeszti és ellenőrzi.

Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, a participatív újságírás kontextusában leghangsúlyosabb szerepet a weblogok kaptak. A blogok hatását az újságírásra, illetve a műfaj összefonódását a hagyományos hírközvetítő csatornákkal a 2001. szeptember 11-i támadások nyomán ismerték fel Amerikában, amikor a weblapok, webes kiadások zöme összeroskadt a hatalmas látogatottság alatt, és az emberek alternatív információforrásokat kerestek. A netnaplók tündöklése azóta is töretlen, de mint az Eurasian Media Forum elnevezésű, tavaly megrendezett konferencián tartott előadására hivatkozva az Editors Weblogon11 John Burke is rámutat: a politikával és közélettel foglalkozó bloggerek java része a hagyományos médiában megjelenteket tekinti fő forrásának, ugyanakkor a szerzők reflexióikat az ott olvasottak mentén alakítják ki. „A hagyományos újságírás nem tűnik el – írja –, a társadalomnak szüksége van tényfeltáró újságírásra, illetőleg újságírókra, akiknek bejárásuk van a kormányhoz, a különböző döntéshozó testületekhez, a profikra, akik begyűjtik és perspektívába helyezik az információkat.”12 Az állampolgár-riporter persze nem rendelkezik azzal az infrastruktúrával, anyagi háttérrel sem, amely az első kézből való információhoz jutáshoz szükséges lehet. A sajtó demokratikus működésének lényegi feltételei sem látszanak megvalósulni az „újságírás” e formáját gyakorlók írásaiban: ilyen a lehetőség szerinti objektivitás (általában eleve véleményközpontú szövegekről beszélhetünk), az információk valós volta, hitelesség (egyelőre nem született megoldás arra vonatkozóan, az információk minek az alapján tekinthetők megbízhatónak – az ellenőrzés, külső kontroll viszont teljes mértékben ellentétes például a blogok működésével, koncepciójával). Burke szerint a hagyományos profitorientált médiaszervezeteknek a közösségépítés terén kell még sokat tenniük, ehhez hívhatják segítségül a blogoszféra tapasztalatait.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy – bár ebben a fent említett okok talán nem is voltak mérvadóak – a civilek bevonására vagy az intézményesített civil újságírásra tett kísérletek eleddig szinte kivétel nélkül kudarcba fulladtak. Így például az ügy mellett szinte naiv lelkesedéssel elkötelezett Gillmoré is, a Bayosphere13 is, amely főként a külvilág és a szerzők érdektelensége, illetve utóbbiak együttműködési képtelensége miatt lett az enyészeté. De sokat emlegetett példa a Los Angeles Times 2005-ös esete is, a lap véleménycikkeinek átírását lehetővé tevő Wiktorials14 végét a káromkodások és pornóképek jelentették.

A negatív példák nem szegik a kísérletező kedvet: egy igen érdekes példa a pro-am újságírást, azaz a profik és amatőrök együttműködési lehetőségeit kutató NewAssignment15 nevű kezdeményezés – a több projektet is futtató kísérletet a New York Egyetem újságíró szakán 2006-ban indította Jay Rosen. A NewAssignment közösségi blogján nemrég Mit tanultunk a civil újságírásról 2007-ben? címmel közölt bejegyzést16 Rachel Sterne. Szerinte a tavalyi igencsak kedvező év volt e tekintetben; amellett, hogy komolyabb befektetők üzleti lehetőségeket láttak egyes, civileket is foglalkoztató fórumokban, az újságírás e formájáról bebizonyosodott, hogy képes jól együttműködni az új hangokra és másféle hírekre nyitott mainstream médiával, akár a politikai élet alakulására is hatással lehet, és – bármily meglepő – túlmutat Amerika és a nyugati világ határain. (A civil újságírás leglelkesebb támogatói és fenntartói Indiából, Pakisztánból, Bangladesből és Burmából kerülnek ki, és nyilván leghangsúlyosabb szerephez azon országokban jutnak, ahol a sajtószabadság korlátozott.)

A jelek szerint tehát a média eleve kizárást, kívülmaradást sugallón megnevezett néző- vagy olvasóközönsége betör a reprezentatív sajtó falai közé, és – Habermasszal szólva – némiképp kávéháziasítja azt. A hagyományos értelemben vett újságírás fogalma mindenképp újradefiniálódni látszik, Amerikában már intézményes keretek között: az Egyesült Államok képviselőháza tavaly elfogadta a szabad információáramlásról szóló törvény (Free Flow of Information Act) módosítását, mely szerint a bloggerek is ugyanolyan védelmet élveznek, mint az újságírók, azaz néhány kivételtől eltekintve – a nemzetbiztonságot érintő ügyek, életveszély, a közösség érdekeit fenyegető információk stb. – ők sem kötelesek kiadni információik forrását. A Rick Boucher által benyújtott javaslat elfogadásához szükséges meghatározás szerint újságírásnak számít „a közösség érdeklődésére számot tartó helyi, nemzeti vagy nemzetközi eseményeket vagy ügyeket illető újdonságok vagy információk megszerzése, feldolgozása, összegyűjtése, lefényképezése, hangfelvétel készítése, megírása, megszerkesztése, beszámolók készítése és ezek publikálása”.17

A hagyományos média tehát szükségszerű átalakulás előtt vagy inkább máris annak közepén áll – nem célunk találgatásokba bocsátkozni arról, hogy mit hoz a jövő, ám jóleső lehet hinnünk abban: az aktív állampolgári részvétel a pozitív irányt jelenti egy kiegyensúlyozottabb, nyitottabb, elfogulatlanabb sajtó felé.

 

JEGYZETEK

1. http://konczeicsilla.egologo.transindex.ro/

2. Bowman Shayne-Willis, Chris: We media – How audiences are shaping the future of news and information. The Media Center at The American Press Institute, Reston, Washington, 2003.

3. Gillmor, Dan: We the media – Grassroots Journalism by the People, for the People. O’Reilly Media, Sebastopol, California, 2004

4. http://mediablog.hvg.hu

5. Vö. Bowman Shayne-Willis, Chris: We media – How audiences are shaping the future of news and information. The Media Center at The American Press Institute, Reston, Washington, 2003. 21–38, illetve Gillmor, Dan: We the media – Grassroots Journalism by the People, for the People, O’Reilly Media, Sebastopol, California, 2004. 23–43.

6. Dr. Galántai Zoltán: Participatív média, digitális állampolgár, hírblog. http://www.infoparkrt.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=436 

7. Eric S. Raymond a Linux operációs rendszerrel kapcsolatban fogalmazta meg a Linux-törvényt, mely szerint „ha eléggé sokan keresik, minden hiba komolytalanná válik”, azaz a szabad hozzáférés nyomán a felhasználók előbb-utóbb megtalálják és kijavítják az illető operációs rendszer hibáit.

8. www.slashdot.org 

9. http://mediablog.hvg.hu/categories/140f1b3a-565f-4d50-9261-f790b0ddbc24.aspx

10. www.ohmynews.com

11. www.editorsweblog.org

12. /www.editorsweblog.org/analysis//2006/04/in_spite_of_the_blogosphere_the_mainstre.php#more

13. http://www.bayosphere.com/blog/dangillmor

14. http://www.latimes.com/news/opinion/editorials/la-wiki-splash,0,1349109.story

15. http://www.newassignment.net

16. http://www.newassignment.net/blog/rachelsterne/jan2008/07/looking_back_and

17. Az idézet Dajkó Pál fordítása az Itcafén: http://itcafe.hu/hir/a_blogger_is_ujsagiro.html

 


+ betűméret | - betűméret