stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2008 Január

Méliusz – Kunczról, Szentimreiről, Gaálról

 

Méliusz József sok évtizeden át volt a romániai magyar irodalomnak fontos, többféle szerepet játszó alakja, alkotója. A Korunk második és harmadik folyamának szerkesztőivel (köztük az itt közlésre kerülő levelek címzettjével) időszakosan változó, ellentmondásos kapcsolatban állt, ennek írásos dokumentumai azonban még kevéssé ismertek. A Korunk-történet e vonatkozásainak irodalomtörténeti feldolgozására alighanem várni kell, ám addig is érdeklődésre tarthat számot néhány olyan levél, amely Méliusz érdemi szerepvállalásáról, így például az Utunk 1946-os indulásánál régebbi (a „Vallani és vállalni” ankétig visszanyúló) időkre, a már közel kilenc évtizedes, elkülöníthető erdélyi irodalmi intézménytörténetre, emlékezetes szereplőkre vet fényt. Következzék tehát három Méliusz-levél, 1985-ből – a 76. életévén túllépett írótól.

 

Kedves Barátom, Kántor Lajos! Egy szuszra olvastam el eddig legjobb munkádat, a Vallani és vállalni-t. Bár a sok (...) miatt aligha juthattam minden részlethez, nagy örömmel töltött el beérett objektivitásod, mi több, egyfajta önkritikád is – ami nem jelenti, hogy nekem ne lenne bőven okom önkritikára –, sőt könyved felizgatott, hiszen süldő író koromban, dadogó kezdőként épp ezt [az] irodalomtörténeti pillanatot éltem meg. Úgy lehet abból lett az Új arcvonal nemzedék is (többek között). Megrohantak az emlékek. Mindennek 55 éve. Úgy lehet én vagyok az utolsó élő író, aki ama forgatagot közelről megtapasztalhatta. Tehát tanúként is igazolhatom munkád igazságát. (Még ha ez mellékes is.) Egy apró elírás: a 15. oldalon: G. G. Nem Bpestről, Bécsből csöppent Kolozsvárra. És persze a bécsi, sőt berlini, talán inkább októbrista emigráció tudattartalmaival, az akkor baloldali európai szellemi nyugatélménnyel. Ami sok mindent magyarázhatna. Kuncz: Párizs. Gaál: Bécs, Berlin. (Magam is Berlinben írtam a Kuncz-búcsúverset. Ősszel összefutottam Gaállal a Kossuth Lajos utcában – leteremtett a Kunczot búcsúztató költeményért. Ekkor ő már az internacionálé szintjére radikalizálódott. De hát engem Kuncz, bocsáss meg a pontatlan kifejezésért: fedezett fel. A vita idején Tamási már közeli szellemi jóbarátságban volt Gaállal. Engem is legintimebb barátságába fogadott. Külön meghatott az igazságtétel, amely már nem érte el életében Szilágyi Andrást. A Szilágyi–Kacsó–Tamási zárófejezeted így élt bennem is. Objektivitásod garanciája a Kós-villanatok sora is. De nem merül-e fel a fontos kérdés: mi volt a közös a Helikonban és a Korunkban? Ez mutatná meg: egyetlen egész voltunk a negatívumok fölött. És ebben a két Nyugat-Európa, Kunczé és Gaálé. Sokszor ölel Méliuszod. 85. 1. 27-én.

 

A Bukarestben február 4-én, Kolozsvárt február 5-én lepecsételt borítékban érkezett levelet rövidesen követte az a néhány soros, kartonlapra írt üzenet, amelyet a posta március elején kézbesített. Itt is a Vallani és vállalni kötetről van szó.

 

Kedves Barátom, Kántor Lajos! Nagyon köszönöm a D. G.-val [Domokos Gézával] küldött könyved, az engem megtisztelő dedikációt. Hadd fűzzem hozzá, a Te könyved okozta örömhöz még egy adódik. Most olvastam Czine Mihály Szilágyi Andráshoz írott utószavát. Számomra teljesen egybehangzó a Te munkáddal. De – számomra még a jelentése is azonos. Hiszen Czinénél is egy az ő némely régebbi állásfoglalásait meghaladó felülemelkedést vélek megállapíthatni. Mondom, nagy örömömre. Ha nem tartanám tolakodásnak, írnék Cziné-nek. Annak ellenére, hogy a levélírás számomra már luxus. Vajon, mi a következő munkád? Gézától úgy értesültem, jól vagy. Sokszor üdvözöl

Méliusz. 85. 2. 10-én.

 

1985. márciusi a harmadik, lényegében ezt az irodalomtörténeti gondolatsort követő Méliusz-levél, ez már kézből kézbe jött (a borítékon, M. J. kézírásával: Gáll Ernő szívességéből Méliusz Józseftől).

 

Kedves Kántor Lajos barátom! Köszönöm kedves baráti leveled. Itt csak a fő kérdésedre válaszolok: Szentimrei valóban benyújtott kérést lapengedélyért. Még olyan időszakban, amikor a baloldal a teljes hatalomátvételre tört, de a Tájékoztatásügyi Minisztérium, a papírgyárak már a kezében voltak. Szentimrei lapelképzelését bár demokratikusan, nyitottnak adta elő, a kezdeti pártszervek és a Népi Szövetség előtt – de előbbire [?] támaszkodva –, elsősorban Kósra, Szabédyra [!], a Termés és a Helikon itthon maradt íróira kívánt építeni. Ugyanakkor már megindította Kurkó és a M. N. Sz. vezetősége az akciót a G. G. hazahozatalára a fogságból. Mind pártkörökben, mind a Népi Szövetségnél (Kurkó Gyárfás), mind a Minisztériumban (Maco-vescu, min.helyettes) azon a nézeten voltak, hogy meg kell várni Gaált, mert a Korunk folytatása lenne a cél. Bár a papírhiány megkérdőjelezte ennek lehetőségét. Mire Gaál megérkezett, a politikai egyensúly már erősen balra tolódott és így a párt tényezői, nem tudom kik, a M. N. Sz. vezetői, főleg Kurkó, valamint a Minisztérium úgy döntött, hogy Szentimrei gondolatának, az Utunk[nak a] megvalósítása Gaál Gábort illeti meg – természetesen széles népfronti alapon, semmiképp se kizárva azt a vonulatot, amelyre Szentimrei kívánt elsősorban támaszkodni. Mind Szentimrei kérvényét, mind a M. N. Szó óhaját, legyen G. G. a főszerkesztő, én adtam át Macovescunak, a Minisztérium magyar sajtótanácsosi minőségében. Természetesen azonosítva magam Kurkóval, illetve a M. N. Sz. vezetőségével, amely csúcsszervnek nem voltam tagja. Ennek a folyamatnak előjátéka volt a Romániai Magyar Írószövetség megalakulása. Az alakuló gyűlésen két nézet ütközött össze. A még „független erdélyi” és azzal szemben az összromániai nézetek, minthogy a „független erdélyiség” (lehetőségei már megbuktak) és a kisebbségi reálpolitika – a kisebbségi jogok betartásának perspektívájára rendezkedve, de a kisebbségi, széles, nyitott népfront koncepciójával – élesen összeütköztek. Jelen voltak az akkor Kolozsvárt élő írók. Hosszas, alapos vita után az utóbbi meghatározás (Romániai Magyar Írószövetség) győzött és emlékezetem szerint szavazattöbbséggel. Gaált még hiányában választották elnökül. (Így emlékszem.) És az is hozzáárult az elképzeléshez, hogy ha a Korunk feltámasztása nem lehetséges, az Utunk főszerkesztője ő legyen. Így emlékezem. Lehet persze, hogy részleteket illetően már nem egészen pontosan. Szentimreit a M. N. Sz. a kolozsvári színház igazgatói székével elégítette ki, aki ezt a jóvátételt (úgy emlékszem) megelégedéssel fogadta. De – úgy emlékszem – az Utunkban nem, vagy alig szerepelt. Gaál a lapot valóban nyitottan indította. Jelen voltam – meg is írtam – a Bánffy Miklóssal való kézfogásnál. Gaál bekapcsolta mindazokat, akikre Szentimrei elsőrendűen támaszkodni kívánt. Ez felelt meg a M. N. Sz. Kurkó idejebeli koncepciójának. Amely Kurkó leváltásáig tartott. Következett a sztálini rendszerre való áttolódás. (Ebben én már nem vettem részt, lényegében megszűntem íróként szerepelni, a M. N. Sz. sajtóosztályáról és a Sajtóminisztériumból áttelepítettek előbb a Művészeti Miniszt. színházi osztályára, majd a kvári színház élére és közben létrejött a R-i M. Írószöv. És az Asociaþia Scr. Români egyesülése, amikor még Groza Péter garantálta jogainkat.)

Nem tudom, kellőek-e ezek az emlékek? Birtokomban van még arról az időről egy s más dokumentum, valamint az időbeli levelezésem. Ezek nálam, idehaza bármikor rendelkezésedre állnak. Pillanatnyilag persze nem tudom, hogy ezek közül tárgyszerűen melyek azok, amik Téged érdekelhetnek. Jelzem, július, augusztusban nem leszek Bukarestben.

Kizárólag, ha nem terhellek vele, hálás lennék, hogyha esetleg van velem kapcsolatos bibliográfiád, ha ennek másolatát megkapnám. (Szávai Géza segítségével most igyekszünk 1930–1949 között írottaimból kötetnyit válogatni.)

Lehetőségeimhez képest és bizony már gyengülő memóriám határáig, szívesen állok rendelkezésedre.

Barátsággal, sokszor üdvözöl

Méliuszod. 85. 3. 28-án.

 

P. S. Czinének nincs hogyan írnom. Személyesen sose találkoztunk. Ha esetleg írnál neki, kérlek közvetítsd a reá vonatkozólag Veled közölteket. Amit eleve köszönök.

M.

 

P. S. 2. Szilágyi búcsúztatódat az I. Sz.-ban [Igaz Szóban] nem láttam [hiányjel következik, a lapszélen betoldás: pardon! láttam. Memória!! – a lapszéli betoldás aztán pirossal áthúzva – K. L.], hálás lennék a lapkivágásért, dokumentációm számára. Nem fizettem elő sem az Utunkra, sem az I. Szóra, sem a K-ra [Korunkra], sem a 7-re [A Hétre]. Nem az én anyagi támogatásomra szorulnak ezek.

M.

 

P. S. 3. Edgárnak [Balogh Edgárnak] gazdag dokumentációja van arról a korról is.

M.

 

A Méliusz-levelek (akár az én birtokomban lévők is) még számos érdekességet tartogatnak, jóval korábbi évekből is, amelyek természetesen egy reális Méliusz-kép kialakításához ugyancsak hozzájárulhatnak.

 

K. L.


+ betűméret | - betűméret