stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2008 Január

A tizenkilencedik évben


K. L.

1990 júniusában, a régi (katasztrofális) nyomdai körülmények közt készült, de már cenzúrától–pártirányítástól megszabadult lapunkban az 1989 karácsonyának szombatján Kolozsvárt közzétett Hívó Szóból idéztük „a közös Európa-ház megteremtésének” óhaját. Ugyanitt a Korunk legidősebb munkatársának, a József Attila-kortárs Fejtő Ferencnek Kolozsvár vagy Strasbourg című, Párizsból küldött jegyzete így zárult: „Mi jobbat, szebbet kívánhatnék [Strasbourg] ikervárosának, Kolozsvárnak, mint hogy, ege tisztulásával, néki is megengedje a sors, hogy azzá legyen, amely szerepre hivatott: a magyarság és románság kibékülésének, együttélésének és Európába való közös illeszkedésének jelképe és központja.”

Az azóta eltelt közel két évtizedben programszerűen igyekeztünk szolgálni az így felfogott nemzeti érdeket és európaiságot, s ennek jegyében szerkesztettünk különszámokat is. 1994 decemberében például az „Európai palackposta” fiatal szerkesztői magyar szövegük mellett angolul, románul, németül és franciául is megszólaltak a homo europeus védelmében, hangsúlyozva a Koszovóban és másutt egyre növekvő feszültséget. Visky András egyenesen ezt írta le: „Európázásaink legmélyén legfennebb ha árnyalakok futkosnak csattogó fogú Drakulák elől.” 1997 januárjában, a posztkommunista hatalmat részben leváltó, sikeresnek megélt országos választások nyomán „Magyarok, románok” címet kapott súlypontunkban a reménykedés, a bizalom hangjai kerültek túlsúlyba; a magyar és a román államfő, Göncz Árpád és Emil Constantinescu is üdvözöltre a Korunk olvasóit; és a „tüskehúzás” kísérletén túlmutató elképzelések is születtek.

Az új évezred felé haladva, majd átlépve a korszakhatáron, az európai álom – benne egy „eszményi Erdély-kép” (Csiki László) – reálisabb megközelítésben kerülhetett terítékre, Magyarország uniós csatlakozása, Románia esélyeinek növekedése, majd befogadtatása után. Az „Erdélyi szemmel: Brüsszel, Európa” (2000. 11.) és a „Kiegyező Európa?” (2004. 1.) ebben a pozitívan változó helyzetben szerkesztődött, továbbra is rangos szerzőket – politológusokat, történészeket, publicistákat, írókat – mozgósítva. „Ó, Európa esküvője –” – ez a Lászlóffy Aladár-verssor (Az Ó, Európa szebb jövője című versben) mondta ki ugyanakkor, hogy továbbra se higgyük, itt van már a Kánaán.

„Nacionalizmusok – európaiság”: régi-új kérdések és válaszok 2008 januárjában, természetesen most sem a teljesség, a „végleges” válaszadás igényével. Sajnáljuk, hogy kevéssel a 2007. novemberi romániai europarlamenti választások, a kampányviták és újabb szembesítések után éppen a strasbourgi–brüsszeli jelenlét nincs reprezentálva legújabb lapszámunkban (a tervezett súlypont-megnevezésből ezért kerül le a két városnév) – az ígért kéziratok késése, elmaradása persze nem mentség, csak magyarázat. De talán nélkülük sem súlytalan az itt olvasható sokféle (történelmi, kortársi-politológiai, filozófiai és irodalmi) megnyilatkozás.

 

 

 

 


+ betűméret | - betűméret