stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2007 December

A csángó kérdés angol nyelven


Peti Lehel

 

A sajátos történelemmel rendelkező moldvai csángók kutatását a kezdetektől fogva határozott ideológiai befolyás és megosztottság jellemezte, amely sok vonatkozásban megkérdőjelezi ezeknek az értelmezéseknek a hitelességét.

Pozsony Ferenc könyvének* nagy érdeme e diskurzusoktól való elhatárolódás, a kiegyensúlyozott csak néprajzi-antropológiai szempontokat szem előtt tartó elemzés. A könyvében szereplő tanulmányok valamiképpen reflektálnak a tudományos tapasztalás kontextusára is, az elemzések elkészítése kizárólag szakmai indíttatású. Közös szemléleti horizontjuk a jelenségeknek önmagukban való vizsgálata.

Bár a kötet tipográfiai szerkezetéből nem tűnik ki, a benne szereplő tanulmányok súlypontjai tematikus egységbe szervezik a könyvet. A szerző a moldvai csángók történelmének, folklórjának, társadalomszerkezetének, gazdasági életének, életmódváltásának és érdekvédelmi törekvéseinek bemutatására vállalkozik.

A történeti rész bemutatása reprezentatív, kiegyensúlyozott szemléletű művekre támaszkodik. A román nyelvtudása hozzáférhetővé tette a szerző számára a román szerzők tollából született művek eredményeinek feldolgozását, az esetleges túlzásokra történő reflexiót, ezek korrekcióját. A korábbi elemzések mellett a legújabb munkákra, legfrissebben hozzáférhető levéltári és egyéb dokumentációs forrásokra is támaszkodik.

Az így születő szintézis a jelenlegi legaktuálisabb, legadatgazdagabb összefoglaló a moldvai csángók történelméről. A történeti részben a szerző külön figyelmet szentel az egyházi élet e falvakban betöltött szerepének, a Vatikán, valamint a román ortodox egyház egyházpolitikai gyakorlatának, amely nagymértékben járult hozzá a moldvai csángók román nyelvű asszimilációjához és kultúravesztéséhez.

A moldvai csángók kultúrájáról való eddigi eredmények árnyalódnak a moldvai csángók történeti tudatáról, a moldvai magyar nyelvű folklór jelentőségéről, szokásrendszeréről, valamint a csángó nyelvjárásról szóló elemzésekkel. Pozsony Ferenc több tíz éves tereptapasztalata, kutatómunkája nyomán árnyalt szintézissel, a további kutatásokhoz is stabil referenciaponttal bővültek az erre vonatkozó eddigi ismeretek. A szerző explicitté teszi annak a jelentőségét, hogy köszönhetően annak, miszerint a moldvai csángók évszázadokon át a magyar állam határain kívül éltek, a moldvai sajátos történelmi, művelődési, politikai és etnikai viszonyok miatt egészen napjainkig megőrizték a magyar és az európai népi kultúra számtalan archaikus rétegét és elemét.

A szerző éles szemmel világít rá ugyanakkor az utóbbi évek modernizációs hatásai következtében beindult akkulturációs folyamatokra is. A kötet írásai a történeti dimenziójú nézőpont, valamint a jelen hatásokra hangsúlyt fektető szemléletmódnak a szerencsés ötvözését tükrözik.

A társadalomnéprajzi rész főként a moldvai csángók társadalmában az utóbbi években végbemenő kulturális és társadalmi átalakulások jellemzőit bemutató és értelmező tanulmányokat tartalmazza. Rendre kitér az identitásbeli sajátosságokra, a gazdasági életben és a társadalomszerveződésben bekövetkezett nagymértékű elmozdulásokra.  Ennek a résznek fontos eredménye, hogy nagymértékben járult hozzá az utóbbi évek csángókutatásaiban felerősödőben lévő  tendenciához, amely a csángók kultúráját megjelenítő társadalomtudományi diskurzus figyelmének középpontjába a modernizációs tényezőket mint fontos társadalomalakító összetevőket állította. Ez a nézőpont a korábbi évek kutatásaiban nemegyszer az „érintetlenséget”, „zártságot” hangsúlyozó diskurzus árnyékában maradt.

A könyvben szereplő elemzések közül egyik legönállóbb, legeredetibb, legtöbb forrást felsorakoztató írás a moldvai csángók a romániai rendszerváltozás (1989) utáni érdekvédelmi törekvéseit dolgozza fel. A román hatalomnak a moldvai csángókhoz mint etnikai kisebbséghez való viszonyát átlátva különösen éles bírálatot fogalmaz meg: „A [...] bemutatott jogvédelmi törekvések azt példázzák, hogy a román hatalomnak még a XX. és a XXI. század fordulóján sem áll szándékában hosszabb távon rendezni a kisebbségekhez fűződő viszonyát. Az írásban pontosan rögzített és kodifikált, mindkét fél jogait és kötelességeit szigorúan megfogalmazó, biztos hivatkozási alapként bármikor felhasználható és ellenőrizhető »társadalmi szerződés helyett« inkább a folyamatosan lebegtetett, zsarolásra bármikor felhasználható, időről időre újratárgyalható és gátlás nélkül megmásítható, tranzakcionális jellegű megállapodásokat kedveli” (249.).

Amellett érvel, hogy a moldvai csángók tradicionális kultúrája, az általuk beszélt régies magyar nyelvváltozat európai rangú művelődéstörténeti értéket képvisel. Meglátása szerint ennek az értéknek a megőrzése egyedül a Moldvában működő római katolikus egyház csángó politikájának átértékelésével valósulhat meg. (Sajnálatos, hogy ennek jelei a katolikus egyház részéről mindmáig nem mutatkoznak, mindamellett, hogy a csángó kultúra eltűnésének veszélyeire az Európa Tanács ajánlása is figyelmeztetett.) A szerző e javaslat megfogalmazásakor ugyanakkor nem téveszti szem elől a jelenlegi moldvai realitást sem: „Minden  rdekvédelmi kezdeményezésnek figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a csángó magyarok az évszázadok során már szervesen beépültek a moldvai román gazdasági, társadalmi és kulturális környezetbe” – írja (249.). Nem a viszonyok megváltoztatására, valamiféle etnikai revitalizációjára, hanem az alternatívák európai szellemben való biztosításának a szükségességére hívja fel a figyelmet.

A szerző elemzéseiben jól kipróbált módszereket alkalmaz egy Európában sok szempontból egyedülállónak számító népcsoport történelmének és kultúrájának bemutatására.

Pozsony Ferenc az érintett problémákat illető szintézisre való törekvése, kiterjedt bibliográfiai apparátusa lehetővé teszi, hogy a csángókérdést kiegyensúlyozottan, a teljesnek mondható román és külföldi szakirodalom bevonásával, monografikus igénnyel  tárja a nyugati olvasók elé. Örvendetes, hogy a könyv első román,1 majd magyar nyelvű2 megjelenése után angolul is olvasható. A kötet a Corvinus publishing gondozásában jelent meg Csermely Peter fordításában.

 

JEGYZETEK

1. Pozsony Ferenc: Ceangăii din Moldova. Asociaţia Etnografică Kriza János. Cluj, 2002.

2. Pozsony Ferenc: A moldvai csángó magyarok. Gondolat Kiadó – Európai Folklór Intézet. Bp., 2005.

*Ferenc Pozsony: The Hungarian Csango of Moldova. Corvinus Publishing, Buffalo–Toronto, 2006. 292.

 


+ betűméret | - betűméret