stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2007 November

Hiperreformáció


R.L.

 A legújabb német bibliafordítás (Bibel in gerechter Sprache. Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh, 2006), a politically correct Szentírás egyik sajátossága, hogy azon a mintegy hétezer szöveghelyen, ahol Úr áll a héber Adonáj szó szerinti átültetéseként, az olvasó tetszés szerint választhat nőnemű nyelvtani alakot. Van-e Istennek anyanyelve? Nyilván nincs, beszédét fordítani kell. Fogadjuk hát el a fordítók logikáját: egyedül érvényes, igazi fordítás nem létezik, még a hagyomány sem feltétlenül jobb. Lehetséges azonban egy, a nemeket igazságosabban megjelenítő. Férfinak és nőnek teremtette például Er/Sie őket, ami itt nem kettős szexualitást: nemeken túliságot jelöl. Sőt ezek az óvatos szövegek nemcsak a nőkkel, hanem a zsidókkal szemben is „méltányosabb” szóhasználatot próbálnak alkalmazni a bevetthez képest, mely őket állítólag a kereszténység pusztán tökéletlen megelőlegezőivé alacsonyítaná le. Krisztus a hegyen már nem így beszél: én pedig azt mondom a régebbivel szemben. Nem kinyilatkoztatást, csupán hermeneutikai gyakorlatot hajt végre: én ezt a régebbit ma így értelmezném. Ami az „igazságos” bibliafordítás elveit illeti, követői nem a szövegeknek akarnak filológiai pontossággal igazságot szolgáltatni, hanem akár még ennek a rovására is egy olyan „valódi” jelentésnek, mely a 21. századi elvárásokra tekintettel lehet. Először is a nőt minden olyan szöveghelyen, ahol a jelenlétét társadalomtörténeti kutatások valószínűsítik, nevezzük nevén, így például „rabszolganők és rabszolgák”, „farizeusnők és farizeusok”. Hangsúlyozni szükséges továbbá azt is, hogy Jézus és az apostolok önmagukat a zsidó közösség részének tekintették, kritikáját gyakorolták ugyan, mégsem határolódtak el egészen attól. Végül a rabszolgaság intézményét és egyéb hatalmi struktúrákat, amiket emlegetnek, sem volna szabad eljelentékteleníteni, spiritualizálni.

Keresztények gyanánt legalábbis kétféleképpen viszonyulhatunk a méltányos Bibliához, rövidített címén a BigS-hez. Blaszfémiának kiálthatjuk ki, vagy üdvözölhetjük a frissességet, amely igazolja, hogy Isten szava nem holmi múzeumi kövület, hanem élő, értelmezendő üzenet. Agnosztikusokként esetleg örülhetünk annak, hogy az igazi hit is zavarba jön, ha idegen nyelveken kénytelen beszélni, hiszen mint szöveg jelzi, Isten nem szöveg. A kétezernégyszáz oldalas kötetre, mely nem kevesebb mint ötvenkét tudós fordító munkája, sokféle reakció született. D. Szebik Imre az Evangélikus Életben higgadtan jegyzi meg, hogy a magyar nyelv amúgy sem ismer nemeket, tökéletes fordítás sincs, ezért a „helyes értelmezésen” és nem a szöveg helyreigazításán múlik minden. Nagy Ernő a Biblia centrum portálon sírjában forgolódó Luthert emleget, és nem egy találó megjegyzést tesz: hogy az antiszemita felhang, de talán a többi is, amelyet tompítani igyekeznek, évszázadokkal későbben beleérzett, és a Miatyánk új kezdősora, az „aki Atya és Anya vagy a mennyekben” ellenére az ördög der Teufel marad. Se nem minden nőnek, se nem minden protestánsnak van ínyére az új, „igazságos” Biblia. Elisabeth Gössmann katolikus egyháztörténész a Neuer Züricher Zeitungban arra figyelmeztet, hogy egy különben jó ügy esetlen prókátora gyanánt a feminista teológia lejáratásának veszélyét hordozza, Wolfgang Huber lutheránus püspök a Tagesspiegelben pedig úgy ítél, hogy „visszájára fordítja az elvet, miszerint a fordítás mindig értelmezés: értelmezést ad ki fordításnak”. Ezt a kétszer két véleményt alighanem egy tucattal kellene szorozni, hogy a recenziókról átfogóbb képet adjanak, mégis érintetlenül hagynánk azt a kérdést, ami már nem a szentséghez való hozzáférés demokratikus politikáit, hanem a kimondhatatlan és a kimondható viszonyát érinti. Ha valaki az erről a viszonyról írott szövegeket újra lefordítja, a jelek szerint úgy gondolja, hogy a javítatlan kiadás igazságtalan, mégpedig az emberi nyelv kirekesztő természete miatt. Talán nem gondol arra, hogy amiatt ilyen, mert nemcsak Istenről szól. (www.bibel-in-gerechter-sprache.de)      


+ betűméret | - betűméret