Majdhogynem két évtizeddel a kommunizmus bukása után immár tudjuk, hogy az ideológiák halála nem következik be, vagy ha bekövetkezik is, hinnünk kell a lélekvándorlásban, ugyanis azok újra velünk vannak. Kicsit másképp, igaz, de éppolyan elszántan. A legnépszerűbb minden bizonnyal a különféle, kortárs természetvédő mozgalmak sokszínű, de egybehangzóan fejlődésellenes ideológiája, ami a hagyományos baloldal kizsákmányolásellenes éthoszát vegyíti az ipari forradalom ellen iparkodó romantikával. Nincs is mit csodálkoznunk ezeknek az ellentmondásokkal teli ideológiáknak a tömegsikerén, hiszen a kapitalizmusellenes érzületek mindig divatosak voltak, és minden bizonnyal azok is maradnak, amíg csak kapitalizmus létezni fog. Csak egy, a természeti paradicsomba való tényleges, számos betegséggel, nehéz fizikai munkával és magas elhalálozási aránnyal járó visszatérés tudná megszerettetni velünk azt a gazdasági rendet, aminek nagyjából a Föld lakosságának kilencven százaléka köszönheti ötödik-hatodik életéve utáni túlélését. Ezenfelül a természet megvédése az emberi kizsákmányolástól kapóra jön azoknak a politikusoknak, akik a baloldal kilencvenes évekbeli krízise után valamilyen új lovat kellet hogy találjanak, aminek a hátán belovagolhatnak a megváltozott politikai arénába. Most nem az ember ember által való kizsámányolása a jelszó, hanem a természet kapitalisták általi kizsákmányolása. Az ellenség ugyanaz, csak másért gyűlöljük. És ha majd egyszer ezt az ideológiát is megunjuk, találni fogunk más indokokat arra, hogy gyűlöljük azokat a gonosz kapitalistákat, akik megteremtettek nekünk egy olyan világot, amelyben hétfajta vécépapír közül választhatunk a szupermarketben a hagyományos útilapu helyett.

De nem ez az egyetlen új ideológia, amely a 20. század második felében kikristályosodott, és amely most harcol a maga igazáért. A természetvédőkkel polmizáló libertarianizmus éppen az ipari forradalom által megteremtett kapitalista rendet kivánja igazolni, védelmébe venni különböző kritikusaival szemben. Sokan azok közül, akik ebbe bocsátkoznak, nem is libertariánusnak, hanem klasszikus liberálisnak vallják magukat. Ez azonban kissé megtévesztő, mert a libertarianizmus nem csupán a klasszikus 19. századi liberalizmus újjáéledése. A régi liberalizmus egyszerre tört lándzsát az egyének politikai és társadalmi felszabadulása mellett, ami azt jelentette számukra, hogy sem a tradicionális politikai berendezkedés, sem a hagyományos társadalmi viszonyok nem voltak számukra elfogadhatóak. Ezzel szemben a mai libertarianizmus egyszerűen a politikai rend ellen lázad fel, és azt tekinti céljának, hogy a modern bürokratikus jóléti államot kivonja az egyének életéből, szabadon hagyva őket arra, hogy a saját erejükből boldoguljanak.

Ez az új ideológia, amint az hozzá egyébként illik is, nem annyira a hagyományos komunikációs eszközökre hagyatkozik, mint inkább az internetre. A politikailag is aktív washingtoni Cato Institute honlapján kívül (www.cato.org) a Foundation for Economic Freedom (www.fee.org) és az Acton Institute (www.acton.org) weboldalai szolgálnak ilyenfajta cikkekkel, letölthető könyvekkel, előadásokkal. Ezenkívül a McMaster University Archive for the History of Economic Thought (http://socserv2.socsci.mcmaster.ca/~econ/ugcm/3ll3/) és a chicagói www.econlib.org tárol gazdagon ellátott könyvtárakat a gazdaságtan és a gazdaságtörténet területén.

De a libertariánus webhelyek közül talán mégiscsak a Ludwig von Mises Institute által működtetett www.mises.org a leginkább figyelemre méltó. Célja, hogy az úgynevezett osztrák gazdaságtani iskolát ismertesse meg a közönséggel, főleg az osztrák Ludwig von Mises és az amerikai Murray Rothbard írásain át. Hatalmas archívumuk mp3 formátumban ingyenesen letölthető előadásokat bocsát rendelkezésünkre, elektronikus könyvtáruk pedig az utóbbi hónapokban kezdett el még inkább, Mises és Rothbard írásain túlmenően is gyarapodni. A Mises-honlap célja, hogy a laissez faire minél több klasszikusát tegye ingyenesen hozzáférhetővé az érdeklődők számára, főleg olyan könyveket, amelyek mostanára nehezen lelhetőek fel még az angolszász országokban is. Ugyanezen a honlapon találhatók meg a Journal of Libertarian Studies letölthető lapszámai és néhány egyéb folyóirat, például a Rockwell-Rothbard Report és a Left and Right. Ezek közül a Journal of Libertarian Studies akadémiai színvonalú cikkeket közöl, egyszersmind nyitott lévén mindazok számára, akik úgy gondolják, hogy komolyabban hozzájárulhatnak a libertariánusokat foglalkoztató témák vizsgálatához filozófiai, történelmi, gazdaságtani vagy gazdaságtörténeti jellegű írásokkal. A honlap nyitóoldalán naponta egy-egy új cikk várja az olvasót, mely aktuális gazdasági vagy politikai eseményeket taglal a laissez faire szemszögből. A napi cikk különben a blog mellett a honlap interaktív része, mivel bármely olvasó a világ bármelyik részéről beküldhet nekik helyi vagy nemzetközi tárgyú cikkeket, amely nyitottságot más libertariánus, illetve klasszikus liberális honlapokon nemigen találni.

A gazdasági és a politikai problémák libertariánus megözelítése kevésbé ismert mifelénk, annak ellenére, hogy Milton Friedman chicagói iskolája mellett (és azzal versengve) a bécsi Carl Menger által megalapozott gazdaságtani iskola, az úgynevezett osztrák iskola neve fémjelzi. Talán éppen a mises.org-féle honlapok globális kihatása fogja visszahozni hozzánk, Kelet-Közép-Európába a Ludwig von Mises és Friedrich A. Hayek után már-már elveszettnek vélt hagyatékot. (www.mises.org)